Gitár

45 évvel ezelőtt, anyu kapott aputól egy gitárt. Sose tanult meg rajta játszani. Csak a falon lógott a piros vállpántján a nagy, kampós szögön. Anyu még akkor is ragaszkodott hozzá, mikor a házasságuk csúnya véget ért, és elváltak. Amikor elköltöztünk a Kossuth Lajos utcai csótánylyukból, az új, egyszobás lakás falára is felkerült a gitár az őt megillető helyre.

Idő közben a nagymamám is leköltözött Ercsibe, ahol hétvégenként az egész család összejött. Akkoriban a 10 éves unokahúgom kapott egy gitárt a születésnapjára, és egy Csalamádé könyvet, amit minden héten lecipelt nagyi házába, és gyakorolt. Elkezdett engem is tanítani. Kaptam tőle egy kottafüzetet, amibe lerajzolta a hangok lefogásait, és a dalok kottáit. Én meg minden hétvégén lekönyörögtem a falról anyám gitárját, amit vasárnap este, rögtön a hazaérkezésünk után, vissza kellett akasztanom a kampós szögre. Mert “ Az az enyém! Még apádtól kaptam!” Sosem sikerült igazán megtanulni játszani a hangszeren, de a gyakorlást nagyon élveztem akkoriban. Abban az évben aztán a dobok mögé ültem. A gitár elfelejtődött.

Öt éve anyu halálakor, az egyik első dolog, amit elhoztam a házukból, a gitár volt. Hazahoztam, és rögtön leszedtem a piros vállpántot. 40 év mocska ázott ki belőle, három nap alatt. Vettem hozzá új húrkészletet, és felkerült a könyvespolc tetejére.

Rendezgettem ma a képregényeimet, közben előkerült a gitár is. Kispipi zenészlelkét nem hagyta nyugodni a hangszer. Letörölgette róla a port, én meg befűztem a húrokat a helyükre. Került a telefonra gitárhangoló applikáció, letöltöttem a kaptopra a Csalamádét (ne haragudjatok Muszy Bea, és Dobay András! Ígérem, hogy később megveszem!). Azóta lelkesen pengeti a hangszert. Azért a lelkére kötöttem, hogy a klarinétjáról se feledkezzen meg! Már egy éve a zeneiskola orchestrájának első klarinétosa.

Most, hogy pengeti gitárt, szinte hallom anyám hangját: az az enyém! Még apádtól kaptam!


Válság

Még mindig nem felejtettem el bloggerként gondolkodni. Nálam ezt azt jelenti, hogy eszembe jutnak dolgok, amiket le szeretnék írni, és már el is kezdem megfogalmazni a fejemben a kezdő mondatokat. Aztán nem lesz belőlük poszt valamiért.
Mostanában valamiféle válságban vagyok, főleg lelkileg. Az ok roppant egyszerű, mondhatnám mindennapos. Nem szeretem a munkámat.
Könnyű! – mondanád, de ha belegondolsz, nem az, mert ha nem is túl jól, de azért megfizetik. Ezért a pénzért viszont 12 órát dolgozom, össze-vissza vagyok beosztva, tehát hol 4-kor kelek, hol meg reggel 6-kor esek az ágyba, és sokszor ezek között a napok között nincs kihagyás, csak van egy úgynevezett “pihenő nap”. Most gondold el: dolgozol két-három napig úgy, hogy hajnal 4-kor ébredsz, majd jön megint két-három nap, amikor délután 5-re kell bemenned, és hajnali 6-kor fekszel. Az utolsó éjszakás műszakod után, mikor délben felkeltél jó esetben, lehet hogy másnap 4-kor már csörög az ébresztő.
Persze olyan is van, hogy egymás után van három-négy szabadnap. Ritkán, de van. Meg ha előre tudod, akkor kérhetsz is a neked fontos napokra szabadot. De nem minden hétvégéd szabad. Jó esetben havonta egy, hogy a családdal legyél. Azt meg felejtsd el, hogy otthon karácsonyozz. Maximum az egyik napon.
Ezért mit csinálok? Ülök egy székben 12 órát, felügyelek egy rendszert, amihez olykor meg kell nyomnom pár gombot. Ennél nehezebb munkák is vannak, jóval kevesebb bérért, igen.
Viszont ami nincs: motiváció, kreativitás.
Ami viszont állandó, az a mindenféle fizikai fájdalom, bár ezt kompenzálom a heti túrázásokkal, és olykor beiktatott jógával, és az örökös, tompa fáradtság.
Ez utóbbi amúgy rám nagyon rossz hatással van. Úgymond egy kiállhatatlan fasz leszek azokkal, akiket pedig a legjobban szeretek. Minden szarért morgok a gyerekre, aztán persze ilyenkor Eper rámutat arra, hogy ezt nem kellett volna, akkor megsértődöm. Pedig igaza van. Csak remélni tudom, hogy nem rontjuk el Kispipit. Sokszor olvasom, hogy valaki csak úgy emlegeti a szüleit, hogy “már megint fasz az apám”, és ez szíven üt. De hiába, ha fáradtan, kő aggyal nem tudok gondolkodni sem, csak zsigerből zúdítom a mételyt a számból.

Tehát adva van egy munka, ami jól fizet, és tönkretesz. És szeretnék egy olyat, ami kreatív, jó esetben kihasználhatom a rajz “tudásomat”, fejlődhetek benne, és meg lehet élni belőle.
Viszont úgy érzem, hogy nem értek semmihez. Sokan mondják hogy jól rajzolok, kezelem a Photoshop-ot, pár grafikai programot, de ennek ellenére én bénának érzem magam.
Na, innen kellene tovább jutnom…


Képregényfesztivál 2.

Szívesen csináltam a 15. Képregényfesztivál promóit. Remélem legközelebb is megbíznak vele. Most furcsán sok az üresjárat, és nincs ami lekösse a kreatív energiáimat. Úgyhogy ha valakinek akad valami hasonló megbízása számomra, ne tartsa magában! 🙂
Addig is, megmutatom azokat a grafikákat, amiket a fesztiválra alkottam. A szöveget minden esetben a megrendelőtől kaptam.


Képregényfesztivál után

Az idei, avagy a 15. Képregényfesztivál befejeződött. Véleményem szerint nagyon jó volt. A látogatottságról még nem ismerek adatokat, de szerintem többen voltak, mint tavaly, vagy mint a decemberi Hungarocomixon.
Szerencsére az idő is jó volt hozzánk.

Technikailag fejlődhetnénk, mert a beszélgetéseket jó lenne felvenni, esetleg élőben streamelni, de a szervezés nagyon profi volt. Mint önkéntes segítő, nyitás előtt a helyszínen voltam. Raktam fel plakátokat, nyitás után osztogattam műsorfüzetet a kapuban, és felügyeltem két színpadi beszélgetésre. Persze vásároltam jó pár képregényt, főleg hazai rajzolók munkáiból.

  • Usagi Yojimbo 8.
  • Spirou & Fantasio 1, 3.
  • Alan Moore & Eddie Campbell: A pokolból
  • Pilcz Roland: YKX 2. – Sötét vizeken
  • Gotthem 2.
  • AllStar – Nem minden csillag ragyog
  • Zorro 1. (bizony, ez is magyar alkotók műve)
  • Mercurio Loi
  • Lilith
  • Nicolas Mahler: Goldgruberné és a művészetelmélet
  • Madarász Gergely: Majomdaráló 4.
  • László Márk: A kisfiú és a szellembohóc

Mint képregényszerető ember, még sokkal több alkotással tértem volna haza, mert nagy volt a választék, de reményeim szerint az elmaradt füzeteket a nyári Képregénybörzén meg tudom vásárolni, vagy megrendelem az alkotóktól.

Zsákmány a Képregényfesztiválról

Vissza

Tudom, kissé lemaradtam a Hellboy napról, ami március 23.-án volt. 25 éve, ezen a napon jelent meg az első Pokolfajzat képregény. Bazi öreg vagyok, ahogy Joe Hallenbeck mondaná.

Persze nem ennek az apropóján született az egyik legújabb rajzom, hanem csak mert éppen ez akadt be nálam. Azért ideje lenne elővenni a képregényeket is.


Börze

Az idei első képregénybörze, ami a múlt hétvégén volt, sem múlt el nagyobb kiadás nélkül. Igaz, hogy nem maradt semmim régebbi kiadványok beszerzésére, de a felhozatal így is több, mint kielégítő. Azt hiszem, egy időre lemondok a Pókember első sorozatának, utolsó pár számának beszerzéséről. Ha csak valamilyen csoda folytán az utamba nem kerülnek.

Börzés zsákmány

Később megpróbálok az olvasás sorrendjében írni róluk pár sort. De senki ne számítson szuperlatívuszokra, mint NerdBlog, vagy a NeroBlancoComix-on.


  • Maximum Bonelli – Árvák
  • Maximum Bonelli – Suttogó Szél
  • Maximum Bonelli – Nathan Never
  • Dragonero 3.
  • Dragonero 4.
  • Céltalan
  • Umbrella Academy 1.
  • Saga 2.
  • Hellboy 5.
  • Usagi Yojimbo 7.
  • Spawn 1.
  • Majomdaráló
  • Barangolás(ok)
  • Asterix Hispániában
  • Asterix és az aranysarló