Válság

Még mindig nem felejtettem el bloggerként gondolkodni. Nálam ezt azt jelenti, hogy eszembe jutnak dolgok, amiket le szeretnék írni, és már el is kezdem megfogalmazni a fejemben a kezdő mondatokat. Aztán nem lesz belőlük poszt valamiért.
Mostanában valamiféle válságban vagyok, főleg lelkileg. Az ok roppant egyszerű, mondhatnám mindennapos. Nem szeretem a munkámat.
Könnyű! – mondanád, de ha belegondolsz, nem az, mert ha nem is túl jól, de azért megfizetik. Ezért a pénzért viszont 12 órát dolgozom, össze-vissza vagyok beosztva, tehát hol 4-kor kelek, hol meg reggel 6-kor esek az ágyba, és sokszor ezek között a napok között nincs kihagyás, csak van egy úgynevezett “pihenő nap”. Most gondold el: dolgozol két-három napig úgy, hogy hajnal 4-kor ébredsz, majd jön megint két-három nap, amikor délután 5-re kell bemenned, és hajnali 6-kor fekszel. Az utolsó éjszakás műszakod után, mikor délben felkeltél jó esetben, lehet hogy másnap 4-kor már csörög az ébresztő.
Persze olyan is van, hogy egymás után van három-négy szabadnap. Ritkán, de van. Meg ha előre tudod, akkor kérhetsz is a neked fontos napokra szabadot. De nem minden hétvégéd szabad. Jó esetben havonta egy, hogy a családdal legyél. Azt meg felejtsd el, hogy otthon karácsonyozz. Maximum az egyik napon.
Ezért mit csinálok? Ülök egy székben 12 órát, felügyelek egy rendszert, amihez olykor meg kell nyomnom pár gombot. Ennél nehezebb munkák is vannak, jóval kevesebb bérért, igen.
Viszont ami nincs: motiváció, kreativitás.
Ami viszont állandó, az a mindenféle fizikai fájdalom, bár ezt kompenzálom a heti túrázásokkal, és olykor beiktatott jógával, és az örökös, tompa fáradtság.
Ez utóbbi amúgy rám nagyon rossz hatással van. Úgymond egy kiállhatatlan fasz leszek azokkal, akiket pedig a legjobban szeretek. Minden szarért morgok a gyerekre, aztán persze ilyenkor Eper rámutat arra, hogy ezt nem kellett volna, akkor megsértődöm. Pedig igaza van. Csak remélni tudom, hogy nem rontjuk el Kispipit. Sokszor olvasom, hogy valaki csak úgy emlegeti a szüleit, hogy “már megint fasz az apám”, és ez szíven üt. De hiába, ha fáradtan, kő aggyal nem tudok gondolkodni sem, csak zsigerből zúdítom a mételyt a számból.

Tehát adva van egy munka, ami jól fizet, és tönkretesz. És szeretnék egy olyat, ami kreatív, jó esetben kihasználhatom a rajz “tudásomat”, fejlődhetek benne, és meg lehet élni belőle.
Viszont úgy érzem, hogy nem értek semmihez. Sokan mondják hogy jól rajzolok, kezelem a Photoshop-ot, pár grafikai programot, de ennek ellenére én bénának érzem magam.
Na, innen kellene tovább jutnom…


Képregényfesztivál 2.

Szívesen csináltam a 15. Képregényfesztivál promóit. Remélem legközelebb is megbíznak vele. Most furcsán sok az üresjárat, és nincs ami lekösse a kreatív energiáimat. Úgyhogy ha valakinek akad valami hasonló megbízása számomra, ne tartsa magában! 🙂
Addig is, megmutatom azokat a grafikákat, amiket a fesztiválra alkottam. A szöveget minden esetben a megrendelőtől kaptam.


Képregényfesztivál után

Az idei, avagy a 15. Képregényfesztivál befejeződött. Véleményem szerint nagyon jó volt. A látogatottságról még nem ismerek adatokat, de szerintem többen voltak, mint tavaly, vagy mint a decemberi Hungarocomixon.
Szerencsére az idő is jó volt hozzánk.

Technikailag fejlődhetnénk, mert a beszélgetéseket jó lenne felvenni, esetleg élőben streamelni, de a szervezés nagyon profi volt. Mint önkéntes segítő, nyitás előtt a helyszínen voltam. Raktam fel plakátokat, nyitás után osztogattam műsorfüzetet a kapuban, és felügyeltem két színpadi beszélgetésre. Persze vásároltam jó pár képregényt, főleg hazai rajzolók munkáiból.

  • Usagi Yojimbo 8.
  • Spirou & Fantasio 1, 3.
  • Alan Moore & Eddie Campbell: A pokolból
  • Pilcz Roland: YKX 2. – Sötét vizeken
  • Gotthem 2.
  • AllStar – Nem minden csillag ragyog
  • Zorro 1. (bizony, ez is magyar alkotók műve)
  • Mercurio Loi
  • Lilith
  • Nicolas Mahler: Goldgruberné és a művészetelmélet
  • Madarász Gergely: Majomdaráló 4.
  • László Márk: A kisfiú és a szellembohóc

Mint képregényszerető ember, még sokkal több alkotással tértem volna haza, mert nagy volt a választék, de reményeim szerint az elmaradt füzeteket a nyári Képregénybörzén meg tudom vásárolni, vagy megrendelem az alkotóktól.

Zsákmány a Képregényfesztiválról

Vissza

Tudom, kissé lemaradtam a Hellboy napról, ami március 23.-án volt. 25 éve, ezen a napon jelent meg az első Pokolfajzat képregény. Bazi öreg vagyok, ahogy Joe Hallenbeck mondaná.

Persze nem ennek az apropóján született az egyik legújabb rajzom, hanem csak mert éppen ez akadt be nálam. Azért ideje lenne elővenni a képregényeket is.


Börze

Az idei első képregénybörze, ami a múlt hétvégén volt, sem múlt el nagyobb kiadás nélkül. Igaz, hogy nem maradt semmim régebbi kiadványok beszerzésére, de a felhozatal így is több, mint kielégítő. Azt hiszem, egy időre lemondok a Pókember első sorozatának, utolsó pár számának beszerzéséről. Ha csak valamilyen csoda folytán az utamba nem kerülnek.

Börzés zsákmány

Később megpróbálok az olvasás sorrendjében írni róluk pár sort. De senki ne számítson szuperlatívuszokra, mint NerdBlog, vagy a NeroBlancoComix-on.


  • Maximum Bonelli – Árvák
  • Maximum Bonelli – Suttogó Szél
  • Maximum Bonelli – Nathan Never
  • Dragonero 3.
  • Dragonero 4.
  • Céltalan
  • Umbrella Academy 1.
  • Saga 2.
  • Hellboy 5.
  • Usagi Yojimbo 7.
  • Spawn 1.
  • Majomdaráló
  • Barangolás(ok)
  • Asterix Hispániában
  • Asterix és az aranysarló

Digitálisan

Minap elkezdtem egy arcot rajzolni a vázlatfüzetembe. Később kihúzófilccel rajzoltam át a ceruzavonalakat.

Másnap láttam egy riportot Molnár Gáborral, aki szerintem az egyik legjobb hazai képregényrajzoló. Ebben mesélt a japán mangakák által használt screentones-fóliáról, amivel a rajzok részleteit szokták árnyékolni. Tetszenek azok a színezések, amiknek textúrájuk van, ezért gondoltam, hogy kipróbálom. Persze ilyen fólia itthon nem kapható, ezért befotóztam az iPad-el a kihúzott rajzot, és átrajzoltam Procreat-ben.
Utána kerestem screentones brush-okat, és nekiláttam a kép textúrázásának (már ha ezt így mondják).
Először fekete, és szürke pöttyökkel próbálkoztam, aztán kipróbáltam színekkel is. A végeredmények:

Kinek, melyik tetszik?÷)