Kispipinek mostanában az a mániája, hogy ha bármilyen ruhadarabot felvesz, végignéz magán, és megkérdezi: “Papa! Te melyik vagy? Mert én ez, meg ez, meg ez is.” – mutogat a ruháján található kb. összes figurára.
Tegnap felvettem a tavaly vásárolt Green Day pólómat. A Zsebsárkány rögtön vérszemet kapott.
- “Papa! Te legyél mind a három fiú! Meg a betűk is!”
Ma lesz a második műtét. Reggel fél nyolcra megyünk, aztán valamikor sorra kerülök. Alig aludtam egész éjjel a gyomrom meg…
Ráadásul tegnap el kellett hoznom Kispipit az óvodából, mert hányt. Rá ma anyós vigyáz addig, míg Eperkém haza nem érkezik azután, hogy kiengedtek a műtőből. Úgy van, hogy haza jöhetek utána, és holnap reggel vissza kell menni kontrollra, de azért viszek váltás ruhát, meg fogkefét.
Még mindig nem sikerült a fényképezőgépről letölteni a képeket, így csak csekély illusztráció áll rendelkezésemre. Folytatom hát a múltkor megkezdett élménybeszámolómat.
Mikor visszatértünk Szilvásvárad központjába, a lovak felé vettük az irányt. Itt van ugyanis az ország lipicai ménese. Amit nem tudtunk, hogy jó messze (a főút két oldalán) tartják egymástól a kancákat, és a csődöröket. Az utóbbiakat látogattuk meg első kőrben, de zárva volt a hely. Viszont mivel nyitva találtuk a kaput, bementünk körülnézni. Aztán jött egy mogorva nő, kantárszáron vezetve egy hatalmas fehér lovat. El kell ismerni, hatásos belépője volt. Átirányított minket a “csajokhoz”. Mázlink volt, mert másfél hete csikók születtek, és még épp megcsodálhattuk ahogy a karámban jönnek-mennek az anyjuk mellett. Jópofa tulajdonságuk, hogy feketén születnek, és egy-két éves korukra fehéredik ki a szőrük.
Másnap elfogyasztottuk utolsó szilvásváradi reggelinket, és elindultunk haza. Útközben beugrottunk az egri várba. Itt fejenként 1400 forintért történelem leckét kaptunk, pedig csak a katakombákat akartuk megnézni. Régen a jeggyel mindenhova bemehetett az ember a pincétől a panoptikumig. Most viszont a belépőn kívül még 500 forint, ha a viaszbábukat is meg akarjuk nézni. Szerencsétlenségünkre még egy iskolai csoport is velünk tartott a tárlatvezetés során.
Mivel elég éhesek voltunk, a nyakunka vettük Eger belvárosát, és találtunk egy szuper olasz éttermet. Kispipivel betésztáztunk, Eperkém meg kapott egy jókora pizzát. És végre ihattunk egy normális kávét is. A haza út gyorsan, és csendesen telt. Azt hiszem, még vissza térünk mind a két helyre.
Egy hónap alatt megérkezett a Kindle-m. Tudom, kicsit soká tartott, mert ha normálisan rendelem meg, akkor egy hét. Így meg olcsóbb volt, és amúgy sem vagyok türelmetlen, ha azt vesszük, hogy a létezése óta vágyom egy ilyenre.
Minap telefonált az eladó anyukája, hogy vasárnap jönnek föl Pestre, át tudjuk-e venni a fradi stadionnál. Aztán magyarázta, hogy megfogták a cuccot a vámon, meg hogy ott leszedték róluk a megkülönböztető jelzéseket, így nem tudják, melyik a reklámos, és melyik a “sima”. Így ha valaki az utóbbit kapta, de a reklámosat kérte, akkor annak a lelkiismeretére bízzák, hogy kifizesse a különbözetet. Meg ez az opció arra is, hogy a vételáron felül beszálljunk a vámba, ami 30 százalék. Ráhagytam. Megegyeztem a fiával az árban, innentől kezdve szerintem nem az én saram. Egyébként rápakoltak az árra egy ezrest, úgyhogy tiszta a lelkiismeretem. Na meg végülis a reklámost kaptam, amit rendeltem.
Egyébként nagyon szuper a cucc. Regisztráltam az Amazonon, így megvan a garancia is, aztán felpakoltam rá pár fantasy művet. Tényleg olyan, mint ha igazi könyvet olvasnék.
Ugye úgy kezdődött, hogy végre rávettem magam, hogy megvizsgáltassam a rossz bal szemem. Aztán kiderült, hogy anno raktak a szemem köré egy “szerklázst”, amolyan vékonymetélt formájú dolgot ami kívülről nyomta a szemem, az olaj meg belülről. Ennek a varrata kiszakadt, és ki kell venni, különben a bacilusok a látóidegen keresztül az agyamba másznak.
Előbb a szórakozás, aztán beszélhetünk a stresszesebb részről is.
Pár hónapja Eperkém rácsapott egy “3 nap,2 éjszaka Szilvásváradon” lehetőségre az egyik kuponos oldalon. Mióta együtt vagyunk (8 éve), nem voltunk sehol együtt. Persze azért Kispipit is vittük. Naná, hogy az indulás előtti napon megyünk el szemészhez, de ezt majd máskor.
A tegnapi spontán szem-mütét után szerencsére eljöhettünk az elöre befizetett, szilvásváradi pár napos kirándulásra. Erre azért nem számitottam. Bövebben, majd ha haza értünk. Köszönöm a szorítást! Nagyon jól esett.
Mikor tegnap megvizsgált az orvos, és kinyilatkozta véleményét, nem sok hiányzott hozzá, hogy padlóra ne essek. Ahogy mondani szokás: megfordult velem a világ. Le kellett feküdnöm, olyan sokként ért.
A lényeg: amit eddig nem tudtam, hogy van egy szalag a szemem körül, ami kvázi a műtét után “összetartotta”. Vagyis amíg az olaj bentről nyomta kifelé, ez addig kintről befelé.
Na, ezt a szalagot kell most sürgősen kivenni.
Reggel 8-ra megyünk az István Kórházba a régi orvosomhoz. Mivel ma indulnánk a befizetett Szilvásváradi utazásunkra, még azt szeretnénk elérni, hogy utána legyen meg a műtét. Hát, meglátjuk. Minden esetre nagyon be vagyok szarva.
Mikor Eperkém visszament a kórházba dolgozni, és a szemészeten kötött ki, tudtam, hogy egyszer ez a nap is el fog jönni.
Ma délután egy kis lépést teszek, bár sok erőmbe kerül. A sérült bal szememet végre vizsgálat alá vetetem, hogy megállapítsák, lehet-e belőle valami. Úgy értem, fogok-e még látni vele, vagy csak dísz lesz a fejemen.
Egy műtét biztos hogy lesz, mert a szilikon-olajat ki kell venni belőle. Aztán “meglátjuk”. Évek óta nem voltam orvosnál. Tudom, hülye vagyok, de mentségemre legyen mondva: anno egy hónapot töltöttem a kórházban. Ez idő alatt háromszor műtöttek, és elmondhatom, nem volt éppen kellemes. Sokszor fájt is. Ráadásul a műtétek után sokáig kaptam injekciókat is a szemgödrömbe minden nap. Így már talán érthető, hogy miért nem tudtam rávenni magam arra, hogy elmenjek orvoshoz. Elég volt a fájdalomból. Igen, félek tőle. Most megpróbálom összeszedni magam.
Persze attól is bennem van a félsz, hogy mi van, ha a vizsgálat után előveszi a doki a szikét, hogy akkor most gyorsan vágjunk bele. Na jó. Inkább nem járatom ilyenen az agyamat.
Mivel épp szabadnapos voltam, és mindenféle ügyből kifolyólag a Margit körút felé jártam, egy régi vágyamnak tettem eleget. Elmentem egy képregényboltba. A Mechwart ligettel szembeni utcában tanyázik a Komikon képregényüzlet, ami Galactus Képregényboltnak álcázta magát. Egy kis pincehelyiségbe lép (le) be az ember, ahol faltól falig mindenféle képregénnyel van tele a bolt. Kockástól a Pif-ig, az első magyar nyelvű Pókembertől az amerikai X-menig, minden megtalálható. Többször körbejártam, bele-belelapoztam az újságokba, rácsodálkoztam az első kiadások áraira, megmosolyogtam a Bobo magazinokat . A pince közepén a Big Bang Theory képregényüzletéből ismert asztal áll. Igaz, kisebb a hely, mint a filmben, meg sokkal rendetlenebb is, de igazi wellness volt ez meggyötört lelkemnek. Végül négy, magyar rajzolóktól származó képregénnyel távoztam. Most már csak a régi magazinjaimat kellene összeírni, és lassanként megvenni a hiányzó példányokat.
Tetszik a hely. Azt hiszem, ha nagyon kivagyok, ide járok majd pihenni.
A Big Bang Theory c. sorozat képregényboltja.