Tavasz-Honvágy

Előre leszögezem a következőket:

1.Magyar vagyok

2.Budapesten,azaz Budán élek,élünk párommal,Eperkével.

Mégis honvágyam van. Ez a szép, tavaszi idő mindig elő hozza Olaszország utáni vágyamat. Pedig már legalább öt éve annak, hogy hazatértem egy éves veronai tanulmányutamról. Ott tapasztaltam meg először, hogy lehet más mentalitással, úgymond "napfényesen élni". S azóta is hiányoznak az ottani illatok, színek, emberek,s a szavak. Úgy mentem ki, hogy a magyaron kívül más nyelvet nem ismertem. Kalandvágy az bőven buzgott bennem. S az egy év alatt valami rám ragadt. Kedves embereket ismertem meg, akik sajnos azóta eltűntek az életemből, egy dallamos nyelvet, az "opera nyelvét" melyből ma alig értek egy kukkot is. Úgy elszállt az az év, mintha nem is létezett volna, csak a fantáziámban. Epi is kérdezi folyton, mikor az ottani élményeimről mesélek, hogy hol van egy fotó, egy tárgy, mely az akkori életemből maradt. S legnagyobb sajnálatomra nem tudok szolgálni mással, mint egy-két színpad képpel, s egy "Mario" álarccal, mellyel meg akartam alapozni egy gyűjteményt, s amit azóta sem sikerült bővíteni.

Szép ez a tavaszi nap. De számomra mégis oly szomorkás.