Pár hete olvastam valahol, hogy a Kingpin kiadó jóvoltából újra lehet majd kapni újságosoknál a Pókember újabb számait. Ezt az információt jól elraktároztam magamban. Aztán a minap jártunkban-keltünkben betértünk egy újságárushoz, ahol Kispipi rögtön rávetette magát a gyerek lapokra. Én is érdeklődve nézegettem a témához kapcsolódó felhozatalt, mikor megakadt a szemem a fent említett Pókember első számán.
Teljesen más az új füzet kialakítása, mint rég. Keményebb a borító anyaga, más a grafika, de vettem egyet. Nem mondom, hogy csalódás volt, de végigolvasva, amolyan árukapcsolásnak tűnik. Konkrétan a sztorinak (Polgárháború a címe) nincs konkrét eleje. Illetve van egy utalás, hogy a miérteket, meg a hogyanokat elolvashatod ebben, meg abban a képregényben.
Gondoltam jó, rendben, bekapcsolódunk egy sztoriba. Aztán jött a következő fejezet, aminek egy részét megint egy másik újságban, a szintén kapható Marvel+ című képregényben olvashatod.

Tudom, hogy le vagyok maradva Pókember témában (a filmeket ne említsük, mert iszonyú nyálas szarok), hisz csak az országban megjelent első sorozat nagy része van meg. Azóta ha jól tudom, volt egy másik sorozat is, de ez nekem egy kis csalódást okozott. Úgy gondoltam, hogy minden elkövetkezendő lapban kapok egy kerek történetet, ahogy régen. Arra nem számítottam, hogy kiegészítőket is kell vásárolnom ahhoz, hogy képben legyek.

Adok a lap(ok)nak még egy esélyt. Ha nem változik semmi, megy mind a Vaterára, és tovább ülök a régi gyűjteményemen.

Az ember azt hinné, ha néhány régi képregényt felrak a vaterára, rögtön elkapkodják őket. Mondtam már, hogy naív vagyok? Vagy türelmetlen?

Gyerekkoromban meghatározó élmény volt a képregények olvasása. Viszonylag kevés volt akkoriban forgalomban. Mégis, jó pár megmaradt a mai napig is. Mikor a héten anyuék felhozták a maradékot, Eperke tágra nyílt szemmel kérdezte, hogy mindet meg akarom-e tartani. Persze, ekkora kupacból lehetetlenség csak az "értékeseket" megtartani. Megmaradtak hát a "nagyok". Így, vagy úgy, de némileg a magyar képregény-történelem részei. Kockás, hahota, Rejtő Jenő sorozat. Aztán ott vannak a nagy alakú, klasszikus regények, mint a Könyves király, A Névtelen vár, Utazás Plútóniába. S az újabbak, mint a képen.

Régen jó volt ezeket olvasni. Rendszerint a fotelben, vagy az ágyamon, egy nagy bögre teával felszerelkezve merültem bele a képregények nyújtotta világba. Ezek, és a könyveim voltak a menekülésem a valóságból. Mára megváltozott a helyzet. Ha el akarok vonulni a világ elöl, két emberre van szükségem. Eperkére, és a Pöttömre. Ma ők teszik boldogabbá a mindennapokat.

Persze a régi "kincseimről" sem mondok le. Emlékszem, mikor apámtól megszöktem, vissza anyuhoz, a sporttáskámba előbb a könyveimet, és képregényeimet tettem be. Aztán pár ruhadarabot. Azok már alig fértek be. Felpattantam a gördeszkámra, s meg sem álltam hazáig.

S ha már a képregényekről esik szó, had gartuláljak Hungromitnak, a Napi Garfield blog gazdájának az egy éves évfordulójához. Köszönöm, hogy a mindennapjainkat egy kicsit feldobja.

Nem rég indult egy újabb oldal a témában. Ha valaki emlékszik a Tiszta dili képregényekben megjelenő Hagar-ra, most viszont láthatja a bolondos vikinget, k_mihály blogján. Olvassátok mindkettőt szeretettel.