Újra

Közel három év kihagyás után, Eperkém ma újra elkezdett dolgozni a magyar egészségügyben. (Egy új blogot is  ír az előzményekről) 
Kicsit felborul az eddigi jól megszokott napirend, ami Kispipi érkeztével alakult ki. Ha délelőttös vagyok, akkor nagymama jön hozzánk felvigyázni, ha délutános, akkor én viszem át ebédre a csemetét. Még az éjszakás hét gubancos egy kicsit, mert ha alszom, akkor a hangerőt a minimumra kellene csökkenteni a hálószobán kívül, de a múltkori “éles” próbán nem szerepelt fényesen a család. Mondjuk azt még kihevertem. Szabad hetemen viszont én magam leszek a pesztonka. Ez azt is jelenti, hogy fel kell nőnöm a feladathoz, és igazán apának kell lennem. Akármit is jelentsen ez.

Egészen novemberig bonyolódik így az életünk, amikor is a pöttöm már elviekben megérett az óvodára.

Délelőtt küldött egy üzenetet Kedvesem, hogy mennyire hiányzunk neki, aztán meg is beszéltük, hogy most már meg tudja érteni, mikor én is ilyeneket írok neki, egy-egy túl hosszúnak tűnő napon. Nehéz az elszakadás.

 


A panasz szava

Nézem a kölök fotóit, a vigyori képét, a kócos fejét, és rettentően tud hiányozni. Ráadásul ma nem tudok korán haza menni, mert az istenverte iskola legalább este hatig távol tart a lányoktól. Mikor délután otthon vagyok, akkor is keveset kapok belőle. És sokszor érzem úgy a nap végén, hogy többet foglalkozhattam volna a Pöttömmel. De jó olykor csak figyelni, ahogy elfoglalja magát valamivel, néha rám vigyorog, oda mászik hozzám, sikkangat, vagy Eperrel játszik. Jön, megy. Én meg csak pislogok fátyolos szemmel. Szóval hiányzik, na.

 

pazzo: emma 058

 


3D

Ha már az apaságnál tartunk, íme a lányom. Ez már biztos. Tegnap 3D ultrahangon voltunk. Az igazat megvalva több "látványt" vártam. De persze így sem rossz. Kaptunk még videót is. Ha lesz egy kis időm, összevágom (úgyis szakmába vág). Bővebbet Eperkénél olvashattók.