Tönkre ment a 17 éves Feliciánk. Új(nak tűnő), használt autóra fenjük hát a fogunkat. Bújom a használtautó.hu-t, meg a Totalcar-t.
Após, aki teherautó-sofőr munkája révén a család autó szakértője, javasolja a Dacia, Seat, Chevrolet, Skoda (nekik Fábiájuk van) gyárak különböző modelljeit, melyek közül főleg a dízeleket preferálja.
Beszélgettem autóvásárlásban jártasabb kollégákkal, akik azt mondták: ha főleg rövid távolságokat mennénk az autóval, inkább benzinest vegyünk, mert 10-15 kilométer alatt nem melegszik be rendesen a motor. Ráadásul ha egy dízel autóban elromlik valami, az többe kerül.
Mi valahogy beleszerettünk a Ford Fusion-be. Szép, magas, tágas. Anyósék fújjolják, hogy Ford-ot ne, mert annak a szervizköltsége duplája más autókhoz képest.
Mi mégis kötjük az ebet a karóhoz, nekünk ez a kis ánglius tetszik, ezt akarjuk!
Mivel eddig csak kívülről csodálhattuk meg vágyaink tárgyát, elmentünk a solymári Ford-kereskedésbe, és beleültünk, szagolgattuk, nyitogattuk az üzlet udvarán álló, dízel 2008-as Fusion-t.
Még mindig tetszett. Ezzel az autóval két baj volt: a színe fekete, és az ára 1.400.000 forint. Bár egy 102.000 km-t megjárt autó.
Azóta vacillálunk azon, hogy 2006-ost vegyünk egy millióért, vagy újabbat, pár száz ezerrel drágábban.
Egyelőre abban maradtunk, hogy megcsináltatjuk az Öreglányt (Felíciát), ami kb. 160.000 ft, aztán megpróbáljuk beszámíttatni az új autó árába. Bár gyanítom, örüljünk ha így annyit megkapunk érte, mint a szervizköltsége.
Ezt kérnénk!
