Megint eljött a hosszú hétvégém. (Eltelt volna már egy hónap?) Mi sem természetesebb ezért, hogy a lányok lementek anyósékkal a tanyára, már tegnap. Csak hétfőn jönnek haza. Úgy sem találkoznánk az időbeosztásom miatt, de délelőtt, mikor lementem vásárolni a játszótér mellett vezetett az utam. Mikor megláttam a sok gyereket a homokozóban, be kell valljam, kicsit elszorult a szívem. Hiányoznak, még ha csak egy kis időre is látnám őket. Még fülembe cseng, ahogy Kispipi a minap a pelenkázón állva átölelte a nyakamat, s azt mondta: “szeretlek, papa”. Már alig várom a hétfőt. Persze addigra hulla leszek.

Megosztom