Apa hét

Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel. Szokás szerint fáradtan indult a hét. Bár szerintem ez köszönhető annak is, hogy hétvégén családilag levonultunk a tanyára. Méltó befejezése volt a szabad-hetemnek.

Nem panaszkodni akarok. Sőt! Mivel nem dolgoztam, ezért Kispipi felvigyázása volt a dolgom, és elmondhatom, igen jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy nem hagytuk el a napi rutint. Reggel kávéval, kakaóval kinek-kinek ízlés, és életkor szerint, szabadfoglalkozás (internet, Micimackó, Mickey egér), aztán usgyi le a játszótérre motorozni, homokozni. Közben beadtuk az ételhordót az iskola konyhájába. Ez megérne egy külön bejegyzést, de elég csak annyi, hogy a legkisebb jobban eszi a menzás kaját, mint Kedvesem főztjét. Legalábbis egész héten kerek hassal feküdt le délutáni szundikájába. Viszont menza, vagy nem, tény hogy 2500 forintért minden nap akkora adag kaját kaptunk, hogy még vacsorára is maradt mindenkinek.

Kispipinek minden nappal egyre nagyobb a szókincse. Olyan egész mondatokban beszél, hogy a magyartanárom besírna örömében. Valamelyik nap a játszótéren, épp bambultam az aréna mellett (Kör alakú, homokkal felszórt terület. Nálunk így néz ki a homokozó.), mikor arra lettem figyelmes, hogy eltotyog mellettem, és azt mondja, hangosan gondolkodva: “de honnan szerzek lapátot?”.

Kicsit talán fárasztó volt ez a hét, de úgy érzem, még bevállalnék belőle párat.

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .