Újra

Közel három év kihagyás után, Eperkém ma újra elkezdett dolgozni a magyar egészségügyben. (Egy új blogot is  ír az előzményekről) 
Kicsit felborul az eddigi jól megszokott napirend, ami Kispipi érkeztével alakult ki. Ha délelőttös vagyok, akkor nagymama jön hozzánk felvigyázni, ha délutános, akkor én viszem át ebédre a csemetét. Még az éjszakás hét gubancos egy kicsit, mert ha alszom, akkor a hangerőt a minimumra kellene csökkenteni a hálószobán kívül, de a múltkori “éles” próbán nem szerepelt fényesen a család. Mondjuk azt még kihevertem. Szabad hetemen viszont én magam leszek a pesztonka. Ez azt is jelenti, hogy fel kell nőnöm a feladathoz, és igazán apának kell lennem. Akármit is jelentsen ez.

Egészen novemberig bonyolódik így az életünk, amikor is a pöttöm már elviekben megérett az óvodára.

Délelőtt küldött egy üzenetet Kedvesem, hogy mennyire hiányzunk neki, aztán meg is beszéltük, hogy most már meg tudja érteni, mikor én is ilyeneket írok neki, egy-egy túl hosszúnak tűnő napon. Nehéz az elszakadás.

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .