Sokszor, nagyon sokszor látom, olvasom, hogy miket kell átélniük embereknek. Sok megindító, személyes kis történet. De látva, olvasva sem tudja az ember azt a szenvedést megélni, amit egy másik.
Látszik, nem találok szavakat. De Artmüller Ágnes történetét olvasva azt hiszem, ezzel nem leszek egyedül.
Megosztom
Kedves pazzo! Azt hiszem megint nyújtottál egy megrázó élményt a számomra….amik után én azt hiszem semmi okom kinyitnia kis csipogómat, hogy valami bajom van. MERT NEM LEHET!!! Sajnálom a történteket, de milyen is az ember?…, örülök, hogy engem kikerült ez és remélem soha nem ér el…. Még egyszer köszönöm az ajánlásod.
@batorba igazad van. Egy ilyen történet olvasása után, szerencsésnek érzem magam, hogy a lányom egyáltalán megszületett.