Önérték

Már tegnap elkezdődött a "gyilkos hét". Azaz, megint éjszakás vagyok. Ilyenkor még nagyobb a vágyam arra, hogy este az olvasólámpa meleg fényénél,nyakig betakaródzva, Herriot-ot olvassak, miközben Kedvesem békésen szuszog mellettem. Na, ebben egy hétig nem lesz részem. Helyette a reggel első fényei fogják megvilágítani az ágy felé vezető utamat. S vannak pillanatok, mikor munkába menni is nehéz. Mint például ma, amikor Kispipi felébredt, és a karomba vittem ki a nappaliba, leültem vele a kanapéra Eperkém mellé, és a Pöttöm az ölemben ülve, hozzám bújva, bamba fejjel ébredezett. Az ilyen, és ehhez hasonló pillanatokat nem cserélném el a világ minden kincsére sem. Persze az efféle élmények után mindig átkozom magamat, hogy hiába vagyok otthon, még mindig túl sok időt töltök a monitor elött. Nagymamám mondása jut eszembe: "az okos más kárán tanul, a hülye a sajátján". Mamókám! Jó nagy marha a te szegény unokád!

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

2 válasz érkezett a Önérték

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .