Képregé-nyekk

Az ember azt hinné, ha néhány régi képregényt felrak a vaterára, rögtön elkapkodják őket. Mondtam már, hogy naív vagyok? Vagy türelmetlen?

Gyerekkoromban meghatározó élmény volt a képregények olvasása. Viszonylag kevés volt akkoriban forgalomban. Mégis, jó pár megmaradt a mai napig is. Mikor a héten anyuék felhozták a maradékot, Eperke tágra nyílt szemmel kérdezte, hogy mindet meg akarom-e tartani. Persze, ekkora kupacból lehetetlenség csak az "értékeseket" megtartani. Megmaradtak hát a "nagyok". Így, vagy úgy, de némileg a magyar képregény-történelem részei. Kockás, hahota, Rejtő Jenő sorozat. Aztán ott vannak a nagy alakú, klasszikus regények, mint a Könyves király, A Névtelen vár, Utazás Plútóniába. S az újabbak, mint a képen.

Régen jó volt ezeket olvasni. Rendszerint a fotelben, vagy az ágyamon, egy nagy bögre teával felszerelkezve merültem bele a képregények nyújtotta világba. Ezek, és a könyveim voltak a menekülésem a valóságból. Mára megváltozott a helyzet. Ha el akarok vonulni a világ elöl, két emberre van szükségem. Eperkére, és a Pöttömre. Ma ők teszik boldogabbá a mindennapokat.

Persze a régi "kincseimről" sem mondok le. Emlékszem, mikor apámtól megszöktem, vissza anyuhoz, a sporttáskámba előbb a könyveimet, és képregényeimet tettem be. Aztán pár ruhadarabot. Azok már alig fértek be. Felpattantam a gördeszkámra, s meg sem álltam hazáig.

S ha már a képregényekről esik szó, had gartuláljak Hungromitnak, a Napi Garfield blog gazdájának az egy éves évfordulójához. Köszönöm, hogy a mindennapjainkat egy kicsit feldobja.

Nem rég indult egy újabb oldal a témában. Ha valaki emlékszik a Tiszta dili képregényekben megjelenő Hagar-ra, most viszont láthatja a bolondos vikinget, k_mihály blogján. Olvassátok mindkettőt szeretettel.

hagar

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

14 válasz érkezett a Képregé-nyekk

  1. Nekem az az emlékem van a képregényekről, hogy imádtam kopírozni figurákat zsírpapírra. Egész készletem volt belőlük, aztán a suliban azokat cserélgettük.

  2. Én Fantom hívő voltam. Az a durva, hogy Svédben a mai napig megy a képregény…
    A napi Garfildot, meg hetente nézem, de akkor köszi, hogy megmutattad ezt a Hagart, ezt is berakom a röhögő sávba. 🙂

    Gouranga ;D

  3. Köszönöm szépen 🙂
    Hagaros blog tippért pedig köszönet, ezt ugyanis nagyon szerettem, amikor még a Garfield magazinban (vagy a Snoopyban (?) volt mellékletként.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .