Nézem a kölök fotóit, a vigyori képét, a kócos fejét, és rettentően tud hiányozni. Ráadásul ma nem tudok korán haza menni, mert az istenverte iskola legalább este hatig távol tart a lányoktól. Mikor délután otthon vagyok, akkor is keveset kapok belőle. És sokszor érzem úgy a nap végén, hogy többet foglalkozhattam volna a Pöttömmel. De jó olykor csak figyelni, ahogy elfoglalja magát valamivel, néha rám vigyorog, oda mászik hozzám, sikkangat, vagy Eperrel játszik. Jön, megy. Én meg csak pislogok fátyolos szemmel. Szóval hiányzik, na.

Megosztom