Ronggyá ázva

Vasárnap családilag (1 kiskorú, meg 1,5 felnőtt, mert hogy félig még gyerek
vagyok) bekukkantottunk a Gödör nevezetű műintézménybe. Egyrészt, mert
kollégám, "ha már úgyis mentek" alapon megbízott egy-két
létfontosságú képregény beszerzésével, másrészt nem volt jobb ötletem, hogy
hova mozdítsam ki a lányokat. Nagyobb felhajtásra számítottam. De lehet, az én
szótáramban jelent többet a "fesztivál" jelző. Mert hogy
képregényekkel társították eme szót.

El kell ismernem, kissé lemaradtam ebben a
műfajban. És a gyűjtésben. Én kb. az 50. pókembernél hagytam abba, mert
hirtelen annyiféle szuperhős jelent meg egyszerre a piacon, hogy anyagilag nem
lehetett bírni. Ráadásul elkezdtem gyűjteni a Batmant, meg a Supermant, pár
kiadványig az x-men is beköltözött a polcaimra. Aztán végérvényesen kifulladtam
a küzdelemben. Tehát legalább tíz év hátralékom van. Ez látszik abból is, hogy
ami teszem azt, pókemberből ismerős volt, azt már
"képregényantikosok" árusították, háromszáz pénzért. Nagyon körülnézni
nem volt időm. És feszélyeznek is az ilyen helyek. Pedig a Panelos
srácok olyan
kedvesen, érdeklődően néztek rám, mint egy őskövületre, aki épp a következő
generációs képregényfogyasztót tolta maga előtt, s amely generáció épp valami
képeslapot falt, na nem a szemével, hanem önnön tulajdon szájával, némi nyállal
szottyosítva a jobb sorsra érdemes kiadvány sarkait. Szerencsére sikerült a lap
nagyobb részét kivennünk a kezéből, és kikotorni a kisebb részt a kis hölgy
zokogástól hangos szájából. Hiába, szigorú, mondhatni spártai szülők vagyunk.

Végül Eperke félre húzódott a kiskorúval egy csendesebb helyre, miközben én
kollégámnak beígért Kázmér és Huba
újabb kalandjai, és egy általam ismeretlen,
Zap típusú újság után vetettem magam. Körutam során megnéztem Grafitot
, amint
épp szorgalmasan dedikált, s megállapítottam, a sor alig csökkent azóta, hogy
Kedvesem beállt pár percre, míg én gyermekemmel a szememet legeltettem az
asztalok között. Láttam mangákat, meg mangának öltözött lányt, megnéztem Varró Danit
(ezek a Danik annyira hasonlítanak egymásra. lásd: Grafit), akitől majdnem
megvettem a könyvét
. És annyi ismeretlen képregényt, amelyek egy részét már
megfilmesítették (Mátrix, Sin City), hogy végérvényesen belezavarodtam, s végül
saját fogyasztásra nem is vásároltam semmit sem.

Mikor végre elmondhattuk, hogy kint vagyunk a Gödörből, akkor ért minket utol
a felismerés, meg a zivatar. Így ismét a föld alá vetettük magunkat a metró
bejáratnál. Végül a hévről leszállva az elkerülhetetlen lecsapott ránk. És
persze a kiskorút szállító jármű fóliasátra otthon száradt, a múlt heti eső
óta. Szerencsére Kedvesem előrelátásának köszönhetően a babahordozó nálunk volt
(mert mi mindig két eszközt viszünk a kölök fenekének hordozása céljából, de esővédőt,
egyet sem), Babám magára kanyarította Emmát, aki a zuhét látva annyira
vigyorgott, és csuklott egyszerre, hogy majd kiesett a száján. A babakocsi
napernyőjét a fejük fölé tartva próbált a téren át (női logika. A másik út a
házak között, és fák alatt vitt, de miért mennénk kicsit hosszabb úton, ha a
rövidebben ronggyá is ázhatunk) hazafutni, közben az ominózus tér közepén lévő
egyetlen fa alatt megálltunk, mintegy kifújva magunkat. Kivéve persze a
kiskorút, aki cseppet sem volt fáradt (mitől is, ugye?), s még mindig csuklott,
és vigyorgott a sapkája alatt, változatlan intenzitással. Végül csak haza
értünk, kitörve a fa alól, mikor úgy tűnt, alább hagyott az égi áldás (de nem,
csak megpihent, mielőtt újra neki kezdett volna). Az eredmény: egy darab bőrig
ázott, bőszen káromkodó atya, egy ideges anya, meg egy csukló-vigyorgó, de
száraznak tűnő (kivéve pelenka) leánygyermek.

 

Megosztom
Facebook Twitter Email

11 válasz érkezett a Ronggyá ázva

  1. hihihihi elkèpzeltelek titeket… nekunk a kètnapos ovis èvzàròunnepet mosta el szinte az eso….
    ha idèn nyàron valaki szàrazsàgròl pròbàl meg beszèlni, igèrem, megfolytom 😀 😀

  2. Én szerintem vásároltam volna pár képregényt, hogyha a helyedben lettem volna. =) A Csodálatos Pókember talán több, mint hét éve megy és eddig az összes számát megvettem.. =)

  3. @Wale pókemberrel le vagyok maradva nagyon.Az első 50 van csak meg.Kész anyagi csőd lenne behozni a lemaradásomat.Ez a Kázmér és Huba viszont érdekel.Már három részt kiadtak belőle.
    Igazság szerint szerettem volna a hiányzó Kockásaimat pótolni,de ilyen nem volt.Csak Botond.

  4. pazzo, nem vagyok benne biztos, hogy ugyanarról a Pókember sorozatról beszélünk, mivel abból, amit én gyűjtök, abból 58 példány jelent eddig meg. Havonta jelenik meg 500-600 forintért. Nem a régebbi sorozatra gondoltál? =)

  5. Akkor tényleg másról beszéltünk. =) A Csodálatos Pókember címen fut 2001 januárja óta egy újabb széria. Eleinte két havonta jelent meg 20-22 oldalas példányokban, aztán mostanra már havi szinten megtalálható az újságosoknál körülbelül 2-3-szor ilyen hosszabb példányokban. Most májusban jelent meg az 59-es. Az áruk pedig mindig ilyen 500-600 forint körül szokott lenni. =)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .