Túl a százon

Túl a századik bejegyzésen. Olyan ez,mint egy születésnap, torta nélkül.

Ne várjatok magvas gondolatokat.Mostanság valahogy nem jönnek a szavak. Szellemileg visszavonultam. Olvasom a barátok bejegyzéseit. Olykor hozzászólok, játszok veletek. Talán a munka harcol le ennyire. Persze, érzem hogy szükség lenne a pihenésre. Majd jövő héten. Most éjszakai műszak van.

Na meg készülök az apaságra. Gondolatban. Néha eszembe jut, hogy milyen lesz a kisember élete. És milyen lesz vele az élet. Most már hárman (macskákkal együtt öten,de remélem,ők nem olvassák ezt a bejegyzést). Első éjszakái és első napjai. Az első lépések, szavak, tettek. Lehet, kissé túlmisztifikálom. De nézzétek el nekem. Ez lesz az első. És bevalhatom férfiasan, nem tudom, hogy mire számíthatok. Olvasok rengeteget az interneten. Milyen problémák merülnek fel a mindennapokban, mire kell figyelni, milyen jópofa dolgok lesznek majd, s hogy mennyire fárasztó ez a zűrzavar. Olykor megrémülök, máskor elgyengülök. S ráadásul számomra felfoghatattlan. Klári persze mindig piszkál, hogy tegyem a hasára a kezem (már szép kerek), s szól, ha a kisember mocorog. Láttam az ultrahangon,s mégis oly megfoghatattlan. Pedig érzem a kezemen amikor rúg. Félelmetes.÷)

Élem a mindennapokat. Csak azt vettem észre, hogy nincs időm festeni, nem fotózom, és keveset írok. Sokat dolgozom, olykor a szabadnapjaimon, vagy dupla műszakot viszek egy-egy nap.

Várom a hétvégét, mert akkor végre kialhatom magam és tényleg nem kell egy hétig a tévé közelébe sem mennem.

Ez vagyok én mostanság. És nem szeretem. Próbálok kitörni, hogy visszakapjam régi önmagam és visszaadhassam Babámnak (akit egyébként Eperkének hívok), hogy Ő is megkönnyebbüljön, mert most csupa aggódás. A gyerek miatt is (ez csak természetes), és miattam is.

 

És hipphipp Hurrá századik a bejegyzésért!

Megosztom
Facebook Twitter Email

3 válasz érkezett a Túl a százon

  1. eljen èljen a 100.ik bejegyzès… 🙂
    a mostani idoszakot meg èlvezzètek mindne pillnatàban, mert utàna màsra kell majd figyelnetek….
    Latinlover minden este meg reggel beszèlt a hasamban levò “szornyeteghez” kozelrol persze, s o mar varta hogy mikor jon a papi… Olyankor mindig nyugiban volt, es nagyon figyelt…
    Farsang èjszakàja volt, amikor szùrò fàjdalommal a melkasomban riadtam fel az èjszaka kozepen…. Nem birtam levegot venni, azthittem szivrohamom van… Csak annyit tudtam tenni, hogy felràzzam alvò kedvesemet, hogy baj van, de megszòlalni sem birtam… Felkapcsolja az èjjeli làmpàt, ès a bordàim kozul figyel ki egy sarok…. A DRA’GA mocorgàs kozben nyomott egy nagyot ès beszorul a làbikàja a bordàim kozè, osszenyomva az egyik tudomet… Majdnem kipurcantam. Gyengèden de gyorsan vissza kellett nyomni a làbàt, mire kiszabadult, ès èn meg lèlegezhettem rendesen… 🙂
    Utàna kèt napig nem nagyon mocorgott o sem… 🙂 :=) Ez ìgy ijesztoen hangzik,m eg akkor az is volt, de mostmàr csak egy kedves felidèzendo epizòd… Szoval Klàri ne aggòdjon, csak èlvezze a helyzetèt 🙂 :=)

  2. Juj!Ez nagyon horrorisztikus.Ráadásul jó a beleérző képességem is.Szerencsére Giuseppének jó a helyzetfelismerő képessége.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .