Cirkusz

Vasárnap, nagyszülőknek hála, cirkuszban jártunk.
Talán én öregedtem ki a “műfajból”, de marhára untam. Igaz, Kispipi is kérdezte az artistáknál, hogy mikor jönnek már le végre onnan, szóval nem voltam egyedül.
A végén a párducos, tigrises számnál meg egyenesen elszomorodtam. Ezeknek az állatoknak nem itt a helyük, ahol két idióta böködi őket ostorral, meg elektromos bottal, hogy álljanak két lábra, meg hempergődzenek a földön. Egy kb. tíz perces számért ki tudja, mennyit kellett őket gyötörni. A kutyás szám hagyján. Azokat lehet normálisan idomítani. Még talán tetszik is nekik. Az olasz zenebohócok jópofák voltak, a többi… szóra sem érdemes. Volt persze látványos korlátgyakorlat (a stroboszkópot kéretik gyorsabbra állítani a film-hatás elérése érdekében), de az annyira művészi volt, hiszen egy történetet szőttek köré, aminek a tartalmát elmondta egy férfi hang a szám elején… olaszul, hogy a gyerekek halálosan unták.

Igazából régen sem tetszett a cirkusz. Gyerekként ugyan láttam egy látványos vízi-revüt valamikor a nyolcvanas években, s miután az egyik cimborám lett az intézmény fővilágosítója, be-be jártam, és megnéztem a fényszabályzótól néhány előadást, sosem fogott meg a műfaj.
Azt hiszem, maradok a színháznál. Arról tudom, hogy nekem való.

Tigrises szám az előadásból

(Kép innen)

Megosztom
Facebook Twitter Email

2 válasz érkezett a Cirkusz

  1. Hát igen, a cirkusz elég gáz:( Én még gyerekkoromban sem szerettem különösebben. Amúgy gratulálok az új bloghoz, használd egészséggel és írj sokat! Jó a dizájn, letisztult, egyszerű, illik hozzád 🙂

    • Köszönöm szépen. Megpróbálok belendülni.
      Soha nem is vonzott a cirkusz. Egy kellemes emlékem van vele kapcsolatban. Mikor fent említett cimborám volt a fővilágosító, dögönyözhettem tigrist. ÷)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .