Pazzo vágy garázsa

Álmodozom, mert álmodozni jó. Majd ha lehet, szép autókat szeretnék kis kertesházunk garázsába. Ezeket már kiválasztottam:

 

FIAT 500 régen
Fiat 500 nemsokára
Fiat 600 Multipla az 50-es évekből
Volkswagen Transporter

 

 

Fiat Spider a 70-es évekből


Miért jó utazni?-Játék

 

1.Mi a legjobb az utazásban?

-Új tájak, városok megismerése. Idegennek lenni valahol, s látni a világ többi részét.

 

2.Hová utaznál legközelebb Magyarországon?

-Sopron van a kívánságlistán.Bár színházzal már jártam ott párszor, Babámmal sétálni, várostnézni mégis jobb.

 

3.Hova utaznál legközelebb külföldön?

-Milánóba. (elfogult lennék?).Pontosabban Gazzada-ba.De listán van Írország,Izland,

 

4.Mi volt eddig a legjobb utazós élményed?

-Verona.Egy egész évig.

 

5.Mi a legkülönlegesebb utazós álmod?

-Még mindig Itália.Meglátni,beleszeretni egy házba,egy kisvárosba,panziót,vagy kávézót nyitni, és könyveket, cikkeket írni.

 


Papírország

Papírországban
élünk. Papíron születünk, és halunk meg. Papíron házasodunk. De ha emberi
kötelékről nincs papír, s ebből a kapcsolatból gyermek születik, két papír
kell, hogy a gyermeknek papírja legyen. A kórházból, melynek papírja van, végre
hazaviheted a gyermekedet a papírházba. Beíratod nemsokára bölcsödébe, mert hát
valamikor vissza kell mennie anyának is a papírgyárba dolgozni. A bölcsödében,
s később az óvodában papírt adnak arról, hogy a gyermekedet őrzik. Aztán jönnek
az iskolaévek, ahol a gyerek megtanul a papírral bánni. Az általánosban minden
félévben papírt kap a teljesítményéről, s pár év múltán egy papírral bocsátják
ki a kapun a papíréletbe. Aztán tovább tanul, gyűjtve az újabb és újabb
papírokat, míg végül ő is beáll a papírgyárba dolgozni. Nem sokára találkozik
valakivel, s összekötik életüket, amiről papírt kapnak. Papírházat vásárolnak,
gyermekük születik, amiről papírjuk lesz. Nem sokára a szüleik meghalnak.
Halotti papír, örökösödési papír, és örökölnek is egy csomó papírt.

 

Papírból áll az
élet. A végén kitörölhetjük vele.

 


Írok,avagy önfényezés-Márkhü(lye)ség

 

Cimkéket hordunk magunkon.






Márka. Izgalmas szó. De elvesztette a jelentőségét. Védjegy. De mitől véd?



Nagydarab fickó nyitott szájjal rágózik a padon, "susogósban" és
edzőcipőben, fején valami napszemüveg (ki tudja,milyen márka, ha
az),nyakában kilós fuksz. Mellette hasonszőrű társa köpködi a tökmagot.
Feszítenek, mint pók a lucernásban.-Figyejjé! Ez a dzsoging adidas,
éted. Ötven ruppó vót. A csukám nájki, az meg harmic, a bokámon a
térdzokni meg puma. Na, caklipakli egy százas van rajtam,éted. A
tökmagos fickó elismerően nézi a rágózó ruházatát.
-Fasza! – köpi ki a szót egy tökmag héjjal együtt.



Ennyit is ér a márkajelzés. Mert lehet, kínainál bevásárolt, potom
tízezerért, s eladja magát "állat-fazonnak", villognak rajta a
márkajelzések.
De mi szükség feliratokra a ruhánkon? Mit hirdetünk?
Érdekel valakit manapság, hogy milyen fajta cipőben, nadrágban járnak
az emberek? Vagy így akarják kompenzálni a kisebbségi komplexusukat?
Régen, mikor megnyílt az első Adidas bolt a Váci utcában, és hosszú sor
kígyózott már reggel, nyitás előtt a boltnál, és mindenki kíváncsian,
vágyakozva állt meg a kirakata előtt, még volt "értelme", jelentése a
márkának. (Megjegyzem, akkoriban nyílt az első amcsi gyorsbüfé pár
utcával arrébb, és szintén hosszú sorok kígyóztak a sült krumpli és
kóla után ácsingózók, s akkor még elit munkának számított ott
dolgozni.)


De vannak olyan emberek, akik
emblémákat hurcolnak magukon, mintha bizony attól jobbak, nagyobbak
lennének a világ szemében. Így veszítik el egyéniségüket, beleolvadnak
a sablonosságukba. Végül rosszul érzik magukat a bőrükben, és nem
tudják, mi a bajuk, ha ugyanaz a ruha jön velük szemben az utcán, ki
tudja hányadszorra. És mitől van mindez? Mert elhitetik az emberekkel,
hogy így kell, ilyennek kell lenned, és ez a menő. Személyiség-irtás.
Ez is ugyanaz, mint a többi. Ingyenreklám.

 


Mennyibe kerül egy álom?

Azt mondják, a pénz nem boldogít. Ez talán így is van. Bár szerintem csak a szegények találták ki, önmaguk vígasztalására. Vannak álmok, melyek eléréséhez pénz kell. Mondjuk itt az enyém. Bár sokan tudják, az én  álmom olyan "Napsütötte Toszkána"-beli. Ha valaki még nem olvasta, merem ajánlani. A lényege: elmenni Itáliába, mondjuk nyaralni. Beleszerettni egy eladó házba, megvenni, időt és fáradtságot nem kímélve rendberakni, s élni nyugodtan, békében. Talán kis panziót csinálni a ház egy részéből. Ehhez bizony pénz kell. Talán kitartás. De mindenképpen anyagi áldozattal jár. Gondolom, sokan vállalnánk ezt, csak hogy kiszakadjunk a hétköznapok fogságából, megszabadulni főnöktől, kötöttségektől, kötelességektől, vállalva valami újat. Ehhez még csipetnyi merészség, kalandvágy kell. De üres zsebbel a merészség mitsem ér. S oly sok a "ha". Ha lenne… Ha megtehetném… 

 A Te álmod mennyit ér?


Gyüjteni kellene valamit

gyüjteni kellene valamit. Hogy ez honnan jön? Ifjabb koromban a képregényeket gyüjtöttem. Megvan még mindig az összes Kockás,Hahota,Rejtő képregény.Lassan haza hozom anyuéktól őket,szépen beköttetem. De azt hiszem, kinőttem ezekből. Igaz, egyik kollégám még mindig veszi őket, de csak az igényesebbeket. Könyveket gyüjtök, bár ez nálunk nem szenvedély. Szeretünk olvasni. Régen szerettem volna álarcokat. Színházit, velenceit, szépeket. Aztán mikor Velencében voltam, vettem egy készítőtől egy "Mario"-t. Gondoltam, végre megalapoztam a gyüjteményt. De azóta sem jutottam hozzá többhöz. Klári legyezőt, és Mucha-s dolgokat, főleg képeket szeretne. Szóval álarcokat és legyezőket vennénk! Tud valaki segíteni?

 


Keresem magam

Nem tudom, ki hogy van vele, de én még 32 évesen is keresem magam. Mármint ami érdekel. Mikor színházban dolgoztam, éreztem hogy ez kell nekem. Máig hiányzik, s nem rajtam múlt, hogy ott kellett hagynom azt a világot. Azóta, bár ideálisnak mondható a mostani munkám, mégis azt keresem, mi az, mi igazán érdekel. Egyik barátunk megkérdezte, miért nem megyek valami főiskolára. Elgondolkodtam rajta, mi az, amit szívesen megtanulnék, amiből esetleg (jobban) meg lehetne élni. Ám olyasmi jutott eszembe, mint festés, rajzolás, írás. Szóval csupa olyan dolog, ami bár boldoggá tenne, és örömömet lelném művelésében, mégsem hozna sokat a konyhára. így hát maradok a mostani állapotomnál. Végülis, ha jól belegondolok, erről a munkahelyről szívesen mennék majdan nyugdíjba. Hogy addig mit csinálok? Írok, ha van ihletem, festek, ha van ötletem, és fotózom. Szóval kapkodok jobbra-balra. Mindenbe belekezdek. Még a buddhizmuson gondolkodom.


Vágyakozom

Nem tudom honnan jön. Egyszer csak szóba kerül, és már megint vágyom oda, ahol igazán otthon éreztem magam. Persze tudom, ismerem a korlátaimat. Mégis Itáliába vágyom. Talán Toszkanába, csendes casa-ba, kis olajfa ültetvénnyel, talán panziót csinálnék a ház pár szobájából. Csendesen írnék könyvet, festenék a verandán, olykor a kertet túrnám. Talán egyszer találok ott munkát. Anno nem sikerült. bár mostmár ketten, lassan hárman vagyunk. Addig regénybe írom, mit tennék, ha ott lennék.

Vágyom vissza. Haza.