pazzo Gondolatok a burokból

Ellesett portrék készülhetnek műteremben, vagy szabadban. Legyen bár hétköznapi, vagy gúnyoros, az elkapott portréfotó véletlen pillanatokat, önkéntelen gesztusokat, arckifejezéseket csíp el ismeretlentől, ismerősről, rokonról.

Ismét Robert Caputo: Portré és riport című könyvét használtam segítségül.

Hétköznapi élethelyzetek

Bármerre járunk a világban fényképezőgéppel a nyakunkban, mindig hiúzszemmel figyeljük a pillanatot, mikor feltárul embertársaink belvilága.
Még ha kifejezetten műtermi portrét is akarunk készíteni, egy-egy spontán mozdulatot érdemes elkapnunk. Modellünk a nyakkendőjét, ruháját igazgatja, a haját fésüli, stb.
Miután végeztünk, kísérjük ki modellünket, és az utcán is készítsünk róla képeket. Tavasszal, amikor a család kirándul, lessük meg a pillanatot, amikor szeretteink a finom falatoktól eltelve, behunyt szemmel, békés mosollyal élvezik a nap cirógató melegét.
A várost járva figyeljük a járókelőket. Keressünk beszédes helyzeteket. Például a zöld jelzésre váró gyalogos arcán a türelmetlenség árulkodó jeleit.
Szüntelenül figyeljük a feláruló pillanatokat, hiszen mindannyiunk élete tele van történetekkel, és mindegyik fotó egy-egy ilyen történetnek lehet az apró mozaikja. Ha az utcát járjuk portréra vadászva, villámgyorsan meg kell találnunk az eszményi képkivágást, ezért a legjobb, ha 80-200 mm-es zoom-optikát viszünk magunkkal. (Olyan esetben, ha nem tudok a kiszemelt alany közelébe jutni úgy, hogy meg ne zavarnám, olyan képet készítek, amelyből később a "hasznos" képrészletet kivághatom.)

(fotó: Dazataria)

Hivatás, szenvedély, személyiség

Elsőként el kell gondolkodnunk, vajon alanyunk életének melyik szeletét (foglalkozását, otthonát, hobbiját) érdemes megjeleníteni a képen. Mi a legjellemzőbb vonása? Mire a legbüszkébb? Mi a hobbija?
A helyszín az esetek többségében egyértelműen adódik. Művészt a műteremben, hentest a húsboltban, tanárt a katedrán érdemes fotózni.
Ha valakiről az otthonában készítünk képeket, kérjük meg rá, hogy vezessen körbe bennünket. Általában mindenki kész hosszasan, lelkesen mesélni a lakásáról, házáról, kertjéről, egy-egy személyes tárgyáról. A gazdát vegyük rá, hogy mutassa meg a jószágait. A lelkes vasútmodellezőt kísérjük le a pincében felállított terepasztalához.
Amikor már mindent láttunk, és hallottunk, kérjük meg az illetőt, hadd maradhassunk még egy ideig, hogy figyelhessük, amint tesz-vesz, ügyködik. Most még ne fotózzunk. Pusztán éljük át szívvel-lélekkel, és figyeljük meg mindazt, amit alanyunknál látunk, és tapasztalunk.
Jegyezzük meg, milyen ruhát visel, milyen szerszámokkal, eszközökkel dolgozik, fürkésszük ki a karakteréről mesélő összes apró, beszédes jelet. Minél több időt töltünk alanyunkkal, annál jobban megismerjük a mindennapjait,s így pontosabban körvonalazódik bennünk, hogy életének sokféle színtere közül melyiket érdemes megmutatnunk a portrén. Arról nem is beszélve, hogy közben ő is megszokhatja folyamatos jelenlétünket, és így egyre inkább feloldódik.

Az "aktus"

Hiába igyekszünk oldani a hangulatot, könnyen megeshet, hogy alanyunk feszülté, zavarttá válik. Viselkedése mesterkélt lesz, amint fotózásra kerül a sor. Semmit sem szabad erőltetnünk. Várjunk türelemmel, míg alanyunk elfoglalja magát, megfeledkezik rólunk, és csak azután lássunk neki a munkának.
Tartsuk szem előtt, hogy a portrénak ezen típusa egyaránt szól a modellről, és a környezetéről. A kép tekintélyes részét alanyunk töltse ki, ugyanakkor a környezetéből is mutassunk kellő darabot, érzékeltessük a helyszín hangulatát.
Használjuk a korábban említett kompozíciós elveket. Ha alanyunk, mondjuk pék, előtérnek válasszuk a frissen sült veknik kupacát, mégpedig úgy, hogy a kenyérhalom körvonalai a pékre tereljék a néző figyelmét. Vagy helyezzük a pékmestert előtérbe, háta mögött a glédában álló kenyerekkel. Fotózzuk le amint zsákot cipel, vagy a tésztát dagasztja.

(fotó: Craig Jewell)

A környezetbe helyezett portré, hasonló gondolkodást kíván, mint a fotóesszé, mert nem csak alanyunkat, de legjellemzőbb tevékenységét is be kell mutatnunk a képen.
csendben mozogva próbáljunk ki különféle látószögeket, hol közelebb alanyunkhoz, hol távolabb tőle. Olykor kérjük meg, hogy nézzen egyenest az optikába. Ne sajnáljuk a nyersanyagot. Fotózzunk bátran, máskülönben megeshet, hogy épp a legtermékenyebb pillanatokról maradunk le.