Heti összefoglaló

Túl vagyunk Emma születésének első hetén.

Közben Anánál zajlik a játék (ha arra vetődsz,ne felejtsd el mondani neki,hogy tőlem tudsz a játékról.)

Leesett az első hó, ami mára el is olvadt.

A tIJBp újra beindult, legnagyobb örömömre. Elsőnek Fűszeres Eszter, Nagy budapesti lángostesztel jelentkezik nálunk ami kikerült a freeblog főoldalára is. Mimke felhívással fordul az olvasókhoz, hogy osszák meg velünk apró örömeiket. Én meg rádöbbentem, hogy még mindig adós vagyok egy krimi fejezettel (és keresünk hozzá írókat!).Van mit bepótólnom.

Katica és Amby megszólította a néma olvasókat, akik sorra meg is szólalnak, bemutatkoznak, és elmondják, milyen színü a bugyijuk (jó ötlet).

Ráadásul ezt a posztot tele raktam linkekkel,amiken csak akkor látszik hogy hivatkozások, ha ráviszitek az egeret. Anyuuuu! Segítsééég!

 

 

 


Blovagi Kerekasztal bővebben

A tradicionális "fehér ember adni chino, őslakos adni Túró Rudit" után:

Voltak idegenek, sokukkal késöbb összeismerkedtünk, és rég látott barátok.

Nos, az "idegenek" közül még így sem mindenkivel ismerkedtünk össze. Utólag elnézést kérünk azoktól, akiknek nem köszöntünk (ilyen is volt sajnos), de a nagy asztal át és összerendezés egy kicsit megkavart minket. Aztán már az asztalok távoli sarkairól pislogtunk egymásra, és próbáltuk kitalálni, hogy ki kicsoda. Szerintem ezt már csak Ambyék tudják. Az is megbonyolitotta az ismerkedést, hogy mindenki a polgári nevén mutatkozott be. Mikor azt mondtam, valahogy fel kellene tüntetni a neveket, Kicsikrumpli a "My name …" táblácskákat javasolta. Eperke inkább a "My blog name …" felirat mellett kardoskodott.

Remélem valakitől megtudjuk, ki jelent meg végülis. Akikkel végül is beszélgettünk: Macicsalád, Kicsikrumpli, Mimke és Sini? (jól sejtem?). Szóval klikkesedtünk az alvégen.÷))

Macicsalád egy milánói macival bővitette családjukat, Katicáék jóvoltából (el is lett nevezve Milánnak). S ahogy blogjából és hozzászólásaiból ismerhetjük, kedves és közvetlen volt. Persze nem jött egyedül. Három maci is elkísérte erre az eseményre, s egyikük még modelt is állt (illetve feküdt) az én Fair Play oklevelemhez ( köszönet érte Mimkének és Kicsikrumplinak! Nagy ötlet, Még most is nevetek, ha ránézek.) ÷))

Kicsikrumpli, bár roppant mód nem hasonlít a nevéhez, szellemességét és humorát rögtön megkedveltük. Elöbb megmutatta ama találmányát, mellyel a kínos csöndet tudja oszlatni ( tömeget is tudna? ), majd eltünt Mimkével, és megalkották a fent említett oklevelet és a jelenléti ívet a maci segítségével. Késöbb egy blokkra rajzolgatott ( ITT látható).

Mimke és párja ( Sini? ), szintén jelen volt. Így elmondhatjuk, hogy a tIJBp fél szerkesztősége képviseltette magát a Blovagi Díjátadón. Az asztalnál a távolság miatt inkább a mimikai komunikációt részesitettük előnyben. A Fair Play győztesnek (azaz nekem) átadta a győzelmi Chiantit, amivel bővitettük "majd megisszuk amikor…" gyüjteményünket ( Eperke már alig várja, hogy "amikor" legyen).

Egyébbiránt jó volt a hangulat, jól éreztük magunkat. Katica körbe járta a társaságot, Amby az asztalok másik végén beszélgetett a többi Blovaggal.

Viszont a Blovagi Torna Fődíját nem láttuk. Talán nem jött el a nyertes?

Aki csinált képeket, kérjük ossza meg velünk! Én inkább a "milyen fotókat NE csináljunk" bejegyzéshez csináltam pár ilusztrációt. (A digitális technikát még szoknom kell).

 

UPDATE: Íme a Fair Play Oklevél

 


Találkozás

 

Találkoztunk

 

 

Blogok, ha találkoznak. Bár itt inkább az emberek találkoztak. Írásokon, és fotókon ismert emberek. S az írott szavakon keresztül megismert lelkek, vágyakkal, tervekkel álmokkal. Ezek voltunk akkor, mi négyen. Hamar megtaláltuk a közös hangot, s nem volt feszélyezett egyikünk sem. Persze ehhez hozzájárult Amby és Katica könnyed stílusa. A blogjukról már jól ismert barátságos hangvétellel, és a szemükből, lényükből áradó napfénnyel. Vagy mondhatnám, olaszország nyomot hagyott bennük. Nem ismertem őket korábban, mikor még itthon éltek. Így nem tudom, menyit rakott hozzájuk Itália. De annyi bizonyos, jól állt nekik.

Ismét bebizonyosodott, hogy a fotók nem mindig mondanak igazat. Mindketten fiatalabbak életben, s ahogy szokták mondani: "szép emberek". Pl. Katica is csinosabb, mint a képeken.

Utólag remélem, nem értettem félre a "Hoztunk nektek chinottot" mondatot,mert egy egész üveggel "lenyultunk", s csak utólag döbbentem rá, lehet hogy a "nektek" az itthon ragadtaknak szólt. (ezúton akkor mea culpa!)

Jó volt látni, hallani őket. Sajjnáltuk, hogy nem lehettünk hosszabb ideig, de szólított a munka. Talán majd legközelebb. Várjuk az alkalmat.

Jó volt Veletek!


Miért jó utazni?-Játék

 

1.Mi a legjobb az utazásban?

-Új tájak, városok megismerése. Idegennek lenni valahol, s látni a világ többi részét.

 

2.Hová utaznál legközelebb Magyarországon?

-Sopron van a kívánságlistán.Bár színházzal már jártam ott párszor, Babámmal sétálni, várostnézni mégis jobb.

 

3.Hova utaznál legközelebb külföldön?

-Milánóba. (elfogult lennék?).Pontosabban Gazzada-ba.De listán van Írország,Izland,

 

4.Mi volt eddig a legjobb utazós élményed?

-Verona.Egy egész évig.

 

5.Mi a legkülönlegesebb utazós álmod?

-Még mindig Itália.Meglátni,beleszeretni egy házba,egy kisvárosba,panziót,vagy kávézót nyitni, és könyveket, cikkeket írni.