Lackfi János: A nőci, ha negyven…

A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje,
a nőci, ha negyven, aligha riszál,
a nőci, ha negyven, már taxikat int le,
és áll körülötte az éjjeli bál.

A nőci, ha negyven, a ráncai szépek,
és lányos a lába, hisz fitneszezik,
ügyel vonalak, szinek egyvelegére,
és ötletes öltözetek övezik.

A nőci, ha negyven, még beste a teste,
a lánya kamasz, vele harcol erőst,
még könnyeden ébred, elalszik az este,
s útjára bocsátja a reggeli hőst.

A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa,
és rendezi vígan a környezetét,
már bomlik előtte jövő kusza rajza,
s múltjáról is egyre kitisztul a kép.

A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér.

A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát,
hümmögve idézed a gondolatát,
és összedob este egy isteni tortát,
és rendezi újra zilált csapatát.

A nőci, ha negyven, már támasz a bajban,
körötte pörögnek a lét körei,
és úgy megy az utcán, mint penge a vajban,
s nem bánja, ha medve, ki átöleli.

 


Szabó T. Anna: A férfi, ha negyven

A férfi, ha negyven, még győzi erővel,
a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll,
a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel,
még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.

A férfi, ha negyven, még állja a harcot,
és tiszta az inge, a homloka fény,
és ránca a sármja, ha nézik az arcot,
és lámpa van hű szíve legközepén.

A férfi, ha negyven, az élete rendben,
még nem tökörészik, és nem kapuzár,
nem bízik a földi s az isteni kegyben,
mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.

A férfi, ha negyven, már tudja a pályát,
és futja az útját, és hajtja magát,
s csak módjával szidja a más anyukáját,
ha úgy kezelik, mint az automatát.

A férfi, ha negyven, már önmaga szobra,
de érzi, ha vicces a szónoki póz,
és tudja, amit tud, s nem veri dobra,
a semmiben, csendben ringva hajóz.

A férfi, ha negyven, az élete játék,
és tétje a hit meg a hír meg a név,
de tiszta a sor, míg tiszta a szándék,
a férfi, ha negyven, még fűti a hév.

 


3.

Immár három éve, hogy Kispipi a világra jött. Azóta sokat fejlődött. Felállt, és járni kezdett, az első szavak, amelyek azóta is bővülnek (lassan már egy egész napot kitesznek, ébredéstől, elalvásig).
Mikor reggel megkérdeztük: hány éves lettél ma? Akkor így mutatta:

Rock&Roll

Boldog születésnapot, Kispipi!


Posta

Hétfőn “postásjárás” volt nálunk. Megérkezett végre a születésnapi laptop, és SzuperAputól a 3000-ik kommentért az ajándék grafika. S még egy hét van a “nagy” napig.

Nem rossz a cucc. Folyamatosan tesztelem. Windows 7-el kaptam, de vissza raktam rá az XP-t, mert például a videók is szaggattak rajta. Letöltöttem egy nagy halom “portable” programot (olyan szoftverek, amelyeket nem kell telepíteni, és egy pendrive-on is hurcolhatóak, használhatóak.) Azt hiszem, ez a hét rámegy az ismerkedésre, megszokásra, aztán beindul a titkos project, meg a kreativitás.

Acer Travelmate 240

Acer Travelmate 240

 

 


Egy hét


Húzós egy hét volt.

Kispipinek már múlt hét vasárnap kezdődött a születésnap, mikor atyámék feljöttek. Anyu csinált neki Túró Rudi tortát, hoztak műanyag állatokat (Manapság az a favorit. Mással nem nagyon játszik.), meg Süti szörnyet a Szezám utcából.


Hétfőn leadtuk a legkissebbet anyósnak, és elmentünk Eperkének GYES-t intézni. Laza másfél óra várakozás, öt perc ügyintézés, aztán indultunk is a munkahelyére, leadni a papírt. Én út közben leszakadtam a Mammutnál. Kellemes várakozás a jó meleg könyvesboltban (az István király blogja című könyv megér egy posztot. Sajnos a blogon már alig maradt olvasnivaló.), aztán bevetettem magam a játék boltba. Ott látszott igazán, hogy készülnek a karácsonyra. Ennyi játékot egész évben nem láttam azon a helyen. Egyébként nem vettem semmit. Eperkével a KFC elött találkoztunk, ahol megebédeltünk, aztán indultunk tortát venni. 
Ki hinné, hogy a nagy nevű cukrászdák, mint az Auguszt, vagy a Daubner olyan mint a hentes? Már mint, hétfőn zárva. Út közben átvettük a megrendelt könyveket a Bookline üzletében (végre van Csillagporom!), és elindultunk torta vadászatra. Végül kaptunk is, nagyon finom, csokisat.

Kedden megünnepeltük Kispipi születésnapját, ami szerdán folytatódott, baba-buli keretében.

A buli után, este még szétszedtük a fél konyhát megint, mert jött másnap reggel a festő. Így csütörtökön adtunk a jó munkás embernek egy kulcsot, mi meg elmentünk a Tropicariumba.

Pénteken délután befejezték a festést, így Eperke elkezdett takarítani, amit aztán szombaton fejeztünk be, mindenféle szereléssel együtt. Délután, mikor visszatért Kispipi a nagyszüleivel az állatkertből (úgy sajnálom, hogy ebből kimaradtunk), megebédeltünk (természetesen libát ettünk).

Vasárnap már tényleg nem mentünk sehová. Nehéz is volt lekötni a kiscsajt. A diavetítés kb. tíz percig volt érdekes. Mi jobban élveztük. 

Ma meg már hajnali négykor csöngött a vekker.