Szem

Mikor Eperkém visszament a kórházba dolgozni, és a szemészeten kötött ki, tudtam, hogy egyszer ez a nap is el fog jönni.
Ma délután egy kis lépést teszek, bár sok erőmbe kerül. A sérült bal szememet végre vizsgálat alá vetetem, hogy megállapítsák, lehet-e belőle valami. Úgy értem, fogok-e még látni vele, vagy csak dísz lesz a fejemen.
Egy műtét biztos hogy lesz, mert a szilikon-olajat ki kell venni belőle. Aztán “meglátjuk”. Évek óta nem voltam orvosnál. Tudom, hülye vagyok, de mentségemre legyen mondva: anno egy hónapot töltöttem a kórházban. Ez idő alatt háromszor műtöttek, és elmondhatom, nem volt éppen kellemes. Sokszor fájt is. Ráadásul a műtétek után sokáig kaptam injekciókat is a szemgödrömbe minden nap. Így már talán érthető, hogy miért nem tudtam rávenni magam arra, hogy elmenjek orvoshoz. Elég volt a fájdalomból. Igen, félek tőle. Most megpróbálom összeszedni magam.

Persze attól is bennem van a félsz, hogy mi van, ha a vizsgálat után előveszi a doki a szikét, hogy akkor most gyorsan vágjunk bele. Na jó. Inkább nem járatom ilyenen az agyamat.