Vár

Egyik szívfájdalmam, hogy a régi játékaim nincsenek meg. Valahogy az idő folyamán elvesztek. Nem is emlékszem, hova tűnhettek. Talán nagymamám házában maradtak, amit a halála után keresztanyámék eladtak…
Sajnálom, hogy nem adhatom oda őket Kispipinek, hogy nézd, ez is a papáé volt, mikor akkora volt, mint most te.
Arra emlékszem, hogy a “magyar playmobil”, azaz a Schenk Károly által készített műanyag katonák, lovak, különféle fegyverek, lovaskocsik, és főként a vár, nagy kedvenceim voltak.
Nagymamámnál az unokaöcsémmel órákon, napokon át tudtunk velük egy-egy történetet eljátszani (főleg egy-egy Jean Marais film után). Ha jó idő volt kint az udvaron a homokban, rossz idő esetén pedig a gyerekszobában. Mindketten felszereltünk egy-egy saját figurát, azok voltak a főszereplők. A nevük Harry, és George volt (enyém volt Harry a jó lovag). Általában egymás ellen harcoltak, de aztán valahogy kiderült, hogy apánk George-ot elvitte születése napján az erdőbe, ahol aztán a rablók táborában nőtt fel, s lett belőle vezér.
Később Harry lakott a könyvespolcomon, kardal, pajzzsal ült fehér lován. Remélem még most is megvan valahol anyáméknál. Jó lenne.
Minap, ahogy Kispipi otthon játszott a műanyag lovagjaival, jött az ötlet, hogy kellene egy vár. Mert hiszen nincs hol lakniuk a lovagoknak. Én meg elkezdtem kutakodni a neten, és elmerültem a nosztalgia hullámain. Találtam eredeti, még ki sem bontott katonákat, lovakat. De ami a legjobban meglepett: még lehet kapni eredeti várat is, 7000 forint körüli áron, játékboltban is.
Én mégis használtan, de jó állapotban vettem egyet. Még pár katonát is kapunk hozzá, s alig várom, hogy megérkezzen. Karácsonyra nagyszerű lesz. Ha kibírom addig. 🙂

Nem vagyok olyan szülő, aki ráerőlteti a gyerekkorát a saját gyermekére. Nem is tudnám. De vannak kincsek, amiket jó vele megosztani.

Schenk-féle lovagvár

Schenk-féle lovagvár