Fotóiskola kezdőknek VIII.-Portréfotózás III.-Ellesett pillanatok

Ellesett portrék készülhetnek műteremben, vagy szabadban.
Legyen bár hétköznapi, vagy gúnyoros, az elkapott portréfotó véletlen
pillanatokat, önkéntelen gesztusokat, arckifejezéseket csíp el ismeretlentől,
ismerősről, rokonról.

Ismét Robert Caputo: Portré és riport című könyvét használtam segítségül.



Hétköznapi élethelyzetek



Bármerre járunk a világban fényképezőgéppel a nyakunkban, mindig hiúzszemmel
figyeljük a pillanatot, mikor feltárul embertársaink belvilága.

Még ha kifejezetten műtermi portrét is akarunk készíteni, egy-egy spontán
mozdulatot érdemes elkapnunk. Modellünk a nyakkendőjét, ruháját igazgatja, a
haját fésüli, stb.

Miután végeztünk, kísérjük ki modellünket, és az utcán is készítsünk róla
képeket. Tavasszal, amikor a család kirándul, lessük meg a pillanatot, amikor
szeretteink a finom falatoktól eltelve, behunyt szemmel, békés mosollyal
élvezik a nap cirógató melegét.

A várost járva figyeljük a járókelőket. Keressünk beszédes helyzeteket. Például
a zöld jelzésre váró gyalogos arcán a türelmetlenség árulkodó jeleit.

Szüntelenül figyeljük a feláruló pillanatokat, hiszen mindannyiunk élete tele
van történetekkel, és mindegyik fotó egy-egy ilyen történetnek lehet az apró
mozaikja. Ha az utcát járjuk portréra vadászva, villámgyorsan meg kell
találnunk az eszményi képkivágást, ezért a legjobb, ha 80-200 mm-es zoom-optikát
viszünk magunkkal. (Olyan esetben, ha nem tudok a kiszemelt alany közelébe
jutni úgy, hogy meg ne zavarnám, olyan képet készítek, amelyből később a
"hasznos" képrészletet kivághatom.)

dazataria-Picnic

(fotó: Dazataria)



Hivatás, szenvedély, személyiség



Elsőként el kell gondolkodnunk, vajon alanyunk életének melyik szeletét
(foglalkozását, otthonát, hobbiját) érdemes megjeleníteni a képen. Mi a
legjellemzőbb vonása? Mire a legbüszkébb? Mi a hobbija?

A helyszín az esetek többségében egyértelműen adódik. Művészt a műteremben,
hentest a húsboltban, tanárt a katedrán érdemes fotózni.

Ha valakiről az otthonában készítünk képeket, kérjük meg rá, hogy vezessen
körbe bennünket. Általában mindenki kész hosszasan, lelkesen mesélni a
lakásáról, házáról, kertjéről, egy-egy személyes tárgyáról. A gazdát vegyük rá,
hogy mutassa meg a jószágait. A lelkes vasútmodellezőt kísérjük le a pincében
felállított terepasztalához.

Amikor már mindent láttunk, és hallottunk, kérjük meg az illetőt, hadd
maradhassunk még egy ideig, hogy figyelhessük, amint tesz-vesz, ügyködik. Most
még ne fotózzunk. Pusztán éljük át szívvel-lélekkel, és figyeljük meg mindazt,
amit alanyunknál látunk, és tapasztalunk.

Jegyezzük meg, milyen ruhát visel, milyen szerszámokkal, eszközökkel dolgozik,
fürkésszük ki a karakteréről mesélő összes apró, beszédes jelet. Minél több
időt töltünk alanyunkkal, annál jobban megismerjük a mindennapjait,s így
pontosabban körvonalazódik bennünk, hogy életének sokféle színtere közül
melyiket érdemes megmutatnunk a portrén. Arról nem is beszélve, hogy közben ő is
megszokhatja folyamatos jelenlétünket, és így egyre inkább feloldódik.



Az "aktus"



Hiába igyekszünk oldani a hangulatot, könnyen megeshet, hogy alanyunk feszülté,
zavarttá válik. Viselkedése mesterkélt lesz, amint fotózásra kerül a sor.
Semmit sem szabad erőltetnünk. Várjunk türelemmel, míg alanyunk elfoglalja
magát, megfeledkezik rólunk, és csak azután lássunk neki a munkának.

Tartsuk szem előtt, hogy a portrénak ezen típusa egyaránt szól a modellről, és
a környezetéről. A kép tekintélyes részét alanyunk töltse ki, ugyanakkor a
környezetéből is mutassunk kellő darabot, érzékeltessük a helyszín hangulatát.

Használjuk a korábban említett kompozíciós elveket
. Ha alanyunk, mondjuk pék,
előtérnek válasszuk a frissen sült veknik kupacát, mégpedig úgy, hogy a kenyérhalom
körvonalai a pékre tereljék a néző figyelmét. Vagy helyezzük a pékmestert
előtérbe, háta mögött a glédában álló kenyerekkel. Fotózzuk le amint zsákot
cipel, vagy a tésztát dagasztja.

Craig Jewell-Mr Baker Man

(fotó: Craig Jewell)




A környezetbe helyezett portré, hasonló gondolkodást kíván, mint a fotóesszé,
mert nem csak alanyunkat, de legjellemzőbb tevékenységét is be kell mutatnunk a
képen.

csendben mozogva próbáljunk ki különféle látószögeket, hol közelebb
alanyunkhoz, hol távolabb tőle. Olykor kérjük meg, hogy nézzen egyenest az
optikába. Ne sajnáljuk a nyersanyagot. Fotózzunk bátran, máskülönben megeshet,
hogy épp a legtermékenyebb pillanatokról maradunk le.

 


Fotóiskola kezdőknek VII.-Portréfotózás II.-Beállított portrék

Ismét Robert Caputo: Portré és riport című könyvét használtam segítségül.

A portréfotón egyszerre kell ábrázolnunk alanyunk külső, és
belső tulajdonságait. Fizikai mivoltán túl, érzékeltetnünk kell egyéniségének,
lényegének megkülönböztető jegyeit. Nem kirakatbábut fotózunk, és nem is
igazolványképet csinálunk. Az ember egyedi jellemzőit szeretnénk láttatni a
fotón.

Legyen bár festmény, vagy fotó, a jó portré érzékelteti a
testi való mögött rejlő személyiséget. Ha közeli képről van szó, szinte
kizárólag az elkapott arckifejezésen, és a fények keltette hangulaton múlik,
hogy a portré valóban megszólal-e.

A tágabban megkomponált portrénál, például egész alakos
képnél, mely a mesterséget, vagy a
természetes hátteret is megmutatja, egyetlen képelem sem lehet ok nélkül való.
Mindegyiknek a modell személyiségéről kell szólnia.

A portréfotózás első, és legfontosabb törvénye: „Ismerd meg
alanyodat!".

Ha egy barátunkról van szó, már túl is jutottunk az első
lépésen, rögtön elgondolkodhatunk, vajon személyiségének melyik oldalát
domborítsuk ki a képen. Ha viszont modellünket nem ismerjük, előbb
beszélgessünk vele egy kicsit, oldjuk a hangulatot, csak azután fogjunk hozzá a
fotózáshoz.

A gyakorlás sok tanulsággal szolgál. Készítsünk minél több
beállított, és elleset portrét rokonainkról. Fényképezzük őket minden
élethelyzetben. Csináljunk arcképet, egész alakos fotót, és rengeteg életképet.

 

Beállított portrék

 

Arckép

Az arckép közvetlen, tiszta leképezése a személyiségnek. A
legmélyebb, és legtisztább kapcsolat megtestesülése fotós, és alanya között. A
képmezőben csakis az arc látható. Semmiféle egyéb képelem nem zavarhatja a
néző, és a modell viszonyát.

A szem valóban a lélek tükre. Legyen bár alanyunk boldog,
komoly, vagy bánatos, a szeméből sugárzó érzelem alapvetően meghatározza a
portré hangulatát. Nyilvánvaló tehát, hogy modellünk szemének mindig élesnek
kell lennie. Ha csekély mélységélességgel dolgozunk, feltétlenül az alanyunk
szemére állítsuk be az élességet, éspedig mindig arra a szemére, amelyik
közelebb van a gépünk optikájához.

 

Sok esetben a legelőnyösebb beállítás, ha modellünket szűk
képkivágásban, szemből fotózzuk le, amint épp az objektívbe pillant. Ez a
legközvetlenebb hangulatú, legbizalmasabb portréfotó. Egyszersmind ez a portrétípus
kívánja a legtöbbet a modelltől. Gondoljuk el, milyen nehéz oldottan,
felszabadultan viselkednie, amikor pusztán egy kerek üvegdarab néz vele
farkasszemet. A nézőt mégis az ilyen portrék hozzák a legközvetlenebb
viszonyba a kép alanyával.


(foto: Swanky)

A deréktájban vágott, úgynevezett háromnegyedes portré
esetében a modell messzebb van a géptől, és rendszerint a távolba réved,
mintegy „kinéz" a képből. Ilyenkor kultúránk rögzült kódjai alapján érzékeljük
a modell tekintetének üzenetét: a fölfelé tekintő szemek álmodozó, merengő
hangulatot, a lefelé tekintő szegezett pillantás töprengést, tépelődést fejez
ki.

(foto:Cagriaa)

A harmadik lehetőség a profilkép, amelynek fő jellemzője a
hangsúlyozottan grafikus hatás. Ez a portrétípus sem teremt igazán közvetlen
viszonyt néző és modell között, ugyanakkor az arckifejezés mellett a profil
jellegzetes, egyéni körvonalai is fontos elemét adják a képnek.


(foto:Captain Ares)

Természetesen a háromféle alapbeállításnak végtelenül sok
változata, kombinációja lehetséges.

 

Egész alakos portré

A szűkebb portréról fentebb leírt megállapítások az egész
alakos portréra is érvényesek. Csupán annyi a különbség, hogy utóbbi esetben több
tényezővel kell számolnunk, több tényezőre kell odafigyelnünk. Nem szabad
csupán modellünk arcára összpontosítanunk. Testtartása, gesztusai, ruhája,
valamint a mögötte húzódó háttér is hangsúlyos eleme lehet a képnek.

Ebben az esetben is fontos, hogy modellünk jól érezze magát.
Csevegjünk vele a fotózás előtt, és ha szünetet tartunk. Munka közben viszont
legyünk határozottak. Mindig egyértelműen közöljük vele, hogyan helyezkedjen el
a gép előtt.

(foto:Jedrek)

 

Ajánlás:

Fotóiskola angolul

 


Fotóiskola kezdőknek VI.- Portré fotózás I.- Eszközök

Ehhez a témához már nagyobb szaktekintély szükségeltetik. Segítségül hívom Robert Caputo: Portré, és riport címü könyvét. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a téma.

Ezen a héten bepótolom eddigi elmaradt írásaimat.

 

Eszközök:

Nagylátószögü objektívek.

Előzőleg már írtam az objektívek tulajdonságairól.

Az 50mm-nél rövidebb fókusztávolságú objektívek előnye, hogy jókora látószögben kéezik le a teret, valamint igen nagy a mélységélességük. Akor jön jól ez a fajta objektív, ha szűk térben dolgozunk. Ám nagyon óvatosan kell bánnunk vele. Ha nagyon tág a kép, könnyen elveszhet benne a mondanivaló, vagy maga a modell, aki esetünkben a téma. Éppen ezért a kompozíciónak határozottan rá kell irányítania a szemlélő tekintetét. Amikor közelről fotózunk nagylátószögü objektívvel, kissebb-nagyobb torzulásokat tapasztalhatunk. Minnél közelebbi a téma, és minnél rövidebb a gyújtótávolság, annál erősebb lesz a torzulás. Ráadásul ami közel van, azt felnagyítja, ami távolabb, azt lekicsinyíti a képet. (Talán mindenki látott már halszemoptikával készült, mostanában divatos, kutyákról készült fotókat, amin az alany orra betölti a képet, a feje viszont szinte eltűnik a hatalmas orr mögött. Példa. A hatás hasonló, csak kissebb mértékü.)

Teleobjektívek.

A teleobjektív éppen ellenkezőleg módosítja a portré alanyának alkatát. Keskenyebbnek, karcsúbbnak mutatja a képen. Mégis ez a tulajdonsága alkalmassá teszi a portréfotózáshoz, valamint akkor is jól jön, amikor nem tudunk a téma közelébe férkőzni. Tág rekesznyílásnál azonban a teleobjektív mélységéllessége már csekély. Ez a tulajdonság teszi hasznossá akkor, ha a látvány bizonyos részleteit szeretnénk kiemelni a képen.

Egyéb eszközök.

Egész sok hasznos eszközből válogathatunk. Az állvány főleg akkor hasznos, ha teleobjektívvel dolgozunk, vagy hosszú expozíciós időt kell használnunk. Sok fotós kézi fénymérőt is használ, mert a fénykéezőgép beépített fénymérője olykor becsapja az embert, ha nagy a világos-sötét kontraszt. Használhatunk sokféle szűrőt, ezekről késöbb ejtünk szót. Emellett sokfajta vaku, derítőlap, világító- és fénymódosító szerkezet áll a fotós rendelkezésére, műtermi, vagy szabadtéri munkákhoz.

Eperke

(Eperke portré.Foto:pazzo)