Fúró

Kedves furkáló Szomszéd!

Előbb legyen szíves egy normális fúrógépet szerezni ahelyett, hogy röcögteti azt a szart!

De tényleg. Az a halálom, hogy ha akad itt a panelban valaki, aki falat fúr, már pedig hetente egyszer minimum megesik, akkor is valami mezei fúrógéppel próbál egyetlen lyukat csinálni a falba. S mivel ilyen béna, jó sokáig hallani azt a jellegzetes röcögő hangot, amely az ütvefúró tulajdonságokkal felszerelt, de mégsem betonhoz való gép sajátja.
Múltkor vettünk egy új kalap-tartót az előszobába. Mielőtt felfúrtam volna, átmentem a szomszédhoz, hogy figyelmeztessem a hangorkánra. De esküszöm, tovább tartott a járkálás, mint a négy lyuk kifúrása. Ja, kérem. Aki normális szerszámmal dolgozik…


Itthon vagy otthon?

Üdvözöllek nálunk, Óbuda legvégén, ott, ahol a Budapest tábla már az
ablakból látszik. A hetedikről, a paneldzsungel végén.

Magyarok laknak itt. Látszik, érződik, amerre csak jársz. Itt szemétdomb a
kapu alatt, ott csikkmező, a szemetes körül. A park szépen meg van csinálva.
Rendszeresen nyírt fű mellett a szépen lekövezett út. A téren keresztben, a
fűben kitaposott "ösvény" visz az aluljáróhoz, mert itt vannak
olyanok, akik nem ismerik, vagy csak nem mernek a kikövezett útra lépni.
Babonás népek járnak erre. Az autósok nem ismerik a kresz szabályait. Vagy csak
azokat tudatosították, amiben a "nekem van elsőbbségem ha…"
szöveggel kezdődnek. Minden utca elején a kerek, piros szegélyű tábla figyelmeztet,
itt bizony nem szabad négy keréken. De kit érdekel. Úgy sem látja szegény, hisz
nyolcvannal közlekedik ott, ahol minden nap, főleg jó időben, anyák terelgetik
gyermekeiket. A szerencsésebbek még babakocsiban, mások már lihegve futnak
bicikliző, műanyag kismotoron, szemmel alig észlelhető sebességgel közlekedő
csemetéik után. De itt is az autós az úr. Dühösen néz kifelé a szélvédőn, mert
a babakocsi bizony, lépésben megy. Nem lóerő húzza. Anyaerő tolja, aki kérdőn
néz maga mögé, mikor meghallja amint a motor figyelmeztetően feldübörög
mögötte, mit keres a tilosban a gépesített anya szomorító? Otthonaikban a
helyiek egy emberként, változatos időpontban űzik a panel-sportot. Fúrnak. Ezt
teszik éjjel, és nappal, téltől, nyárig. Abból hallatszik, hol laknak a
"profi", régi lakosok, hogy ott már ütvefúróval készítenek ementálit
a falakból. A gyenge, optimista kezdők még elhiszik a kínai piacon vásárolt
fúrószár csodatévő hatását, s elnézően megmosolyogják azt, aki szerint azzal a
szerszámmal még a hölgyek előtt is eljátszanák a maradék ázsiójukat. De előbb,
vagy utóbb, ők is betérnek a barkácsolás valamelyik szentélyébe, s
"profibb" felszerelésre váltanak. S van még egy tömegsport, ami nem
csak a panel népének kiváltsága. A "dögöljön meg a szomszéd tehene
is" című, magyar népi játék szerte az országban szedi áldozatait. Itt,
minálunk például, téli sportként tekintenek rá mostanában. Mert télen sírnak,
hogy milyen magas a távfűtés számlájuk. Mennek lakásszövetkezethez,
önkormányzathoz, lengetik sárga csekkjüket, számláikat, fröcsögve követelnek
megoldást. S mikor eléjük tálalják, hogy ezt, és ezt kellene tenni, támogatja a
szövetkezet, kedvezményt ad a melegért felelős cég, akkor kihátrál azon az
ajtón, amit az előbb két lábbal rúgott be, mondván, nekik az nem éri meg, és
azt hallották, hogy nem jó, mert rossz, és különben is, ők értenek hozzá, és ez
a megoldás nem megoldás. Pénzbe kerül, és nem spórolnának semmit, mert a
szomszéd házban a Marika is azt mondta, mert neki ilyenje van… A következő
télen majd belezokog ismét a számlájába, és megy lakásszövetkezethez,
önkormányzathoz fröcsögve. Aki pedig szívesen ráállna, sőt, örülne egy ilyen jó
lehetőségnek, az rá van utalva a mellette, meg a fölötte, meg az alatta két
emelettel lakó tulokra, aki inkább eregeti egész télen a bélgázt,
meleget ki az ablakon, mint hogy tegyen valamit, hogy ne kelljen minden
számlához banki kölcsönt felvenni, vagy részletfizetést kérni, amit egész
nyáron nyög.

Ilyen vidám az élet itt, minálunk. Ahol a Budapest tábla látszik a
hetedikről. De Európát még a tizedikről sem látták soha.

panel-dzsungel