Blogtornán túl

Mivel a Blogtorna számomra hamar véget ért,s nem maradt más, csak a drukkolás nemes feladata,gondoltam itt az ideje a változásnak.

A régit már untam. És való igaz,megirigyeltem kissé Eperkéét (már csak azért mert én csináltam,igaz, hozott anyagból). De tény,mindig nagyobbat akartam. Egyenlőre ez egy átmeneti állapot. Még keresem a kiegészítőket. Persze a véleményetek számít. Sőt! Kérlek benneteket, adjatok tanácsokat. Mit és hogyan lehetne jobbá tenni.


Írok,avagy önfényezés-Márkhü(lye)ség

 

Cimkéket hordunk magunkon.






Márka. Izgalmas szó. De elvesztette a jelentőségét. Védjegy. De mitől véd?



Nagydarab fickó nyitott szájjal rágózik a padon, "susogósban" és
edzőcipőben, fején valami napszemüveg (ki tudja,milyen márka, ha
az),nyakában kilós fuksz. Mellette hasonszőrű társa köpködi a tökmagot.
Feszítenek, mint pók a lucernásban.-Figyejjé! Ez a dzsoging adidas,
éted. Ötven ruppó vót. A csukám nájki, az meg harmic, a bokámon a
térdzokni meg puma. Na, caklipakli egy százas van rajtam,éted. A
tökmagos fickó elismerően nézi a rágózó ruházatát.
-Fasza! – köpi ki a szót egy tökmag héjjal együtt.



Ennyit is ér a márkajelzés. Mert lehet, kínainál bevásárolt, potom
tízezerért, s eladja magát "állat-fazonnak", villognak rajta a
márkajelzések.
De mi szükség feliratokra a ruhánkon? Mit hirdetünk?
Érdekel valakit manapság, hogy milyen fajta cipőben, nadrágban járnak
az emberek? Vagy így akarják kompenzálni a kisebbségi komplexusukat?
Régen, mikor megnyílt az első Adidas bolt a Váci utcában, és hosszú sor
kígyózott már reggel, nyitás előtt a boltnál, és mindenki kíváncsian,
vágyakozva állt meg a kirakata előtt, még volt "értelme", jelentése a
márkának. (Megjegyzem, akkoriban nyílt az első amcsi gyorsbüfé pár
utcával arrébb, és szintén hosszú sorok kígyóztak a sült krumpli és
kóla után ácsingózók, s akkor még elit munkának számított ott
dolgozni.)


De vannak olyan emberek, akik
emblémákat hurcolnak magukon, mintha bizony attól jobbak, nagyobbak
lennének a világ szemében. Így veszítik el egyéniségüket, beleolvadnak
a sablonosságukba. Végül rosszul érzik magukat a bőrükben, és nem
tudják, mi a bajuk, ha ugyanaz a ruha jön velük szemben az utcán, ki
tudja hányadszorra. És mitől van mindez? Mert elhitetik az emberekkel,
hogy így kell, ilyennek kell lenned, és ez a menő. Személyiség-irtás.
Ez is ugyanaz, mint a többi. Ingyenreklám.