Itt…

…a tavasz, dagad az orrom a náthától. Valahol a napsütés, és az esti hideg között benyeltem némi meghűlést. És úgy tűnik, Kispipi is. Pedig úgy örültünk a jó időnek, s hogy innentől nincs betegeskedés. Tévedtünk.
Mostantól pár napig kilőve a szaglás, és ízérzékelés. Valamint a tolerancia-szintem is nulla alá süllyedt. Erre az időszakra néma csend. Nehogy valakit megbántsak. Psszt!


Kedvetlen

Az éjszakázás megspékelve náthával konkrétan apátiába süllyeszt. Nincs kedvem, erőm semmihez. Megpróbálok figyelni a munkámra, közben összehúzom magamat a székemben, és nézem a Rejtélyt, meg a Dr.House-t. Pedig lenne pár sablonos dolgom, és az óvoda honlapjának is meg kellene csinálni a hátterét (grafikai munka), de nem lelkesít semmi.
Türelmet kérek! Köszönöm!


Nátha

Két hónapja voltam utoljára megfázva. Most ismét náthával küszködöm. Sőt! Kispipi, és Eperke is fújja az orrát, úgyhogy a holnapi beszoktatás, betegség miatt elmarad. Jól kezdődik az óvoda. Nekem meg a változatosság kedvéért az éjszakás hét.

Had tegyem hozzá: náthás embertől papír-zsebkendőt kérni olyan, mint koldus kalapjából pénzt kiszedni.

 


Víz

Olvasom, milyen hisztéria van szegény “VB-polip” körül. (Egyébként marhára nem érdekel a foci.) Ez is valami hasonló lesz, mint amikor Izaura szabadulásáért gyűjtöttek, vagy a vakot játszó sorozatszereplőnek, a szem-műtétjére. Olyan hiszékenyek az emberek. Pedig a lábasfejűnek egyszerűen csak mázlija volt. Képzelem, ahogy hosszú sorok kígyóznak az akváriuma előtt. Valaki a lottószámokat próbálja megtudni tőle, fiatal lánykák meg két-három pasi fényképét nyomják az üveghez, hogy tanácsot kérjenek, melyiket válasszák. A végén még becsavarodik szegény pára, aztán mehet a levesbe.

Egyébként tegnap Kispipi átesett a vízkeresztségen. Délután kilátogattunk a helyi strandra. Öt órától féláron áztattuk magunkat. Hétkor meg úgy kellett kirobbantani a kölköt a medencéből. Látni kellett volna. Azt sem tudta, hova tegye magát. Eleinte nevetve sikkantgatott, már azt hittem, bereked estére. A gyerekmedence vizicsúszdájánál vagy hússzor kellett sorba állni (lépcsőn föl, csúszdán le. Figyelj, jön a gyerek! Vigyázz, megy!). Később betotyogtuk a strand egész területét, és mentünk egy kört az “élménymedencében”. Aztán már csak úszkált össze-vissza, de le nem lehetett mosni a vigyort a képéről. Estére nem kellett altató. Csak én kínlódom az eldugult orrommal.
Sajnos fotót nem csináltam, mivel nem vittünk telefont, fényképezőgépet. Csak kevés pénz volt nálunk elővigyázatosságból, nehogy megdurrantsák a családi vagyont. Igaz, kabint béreltünk, ott volt minden cuccunk. Karúszót vettem délelőtt a gyereknek, úszógumit meg a strandon. De az is olyan művelet volt, hogy a pultnál kinéztem, aztán kabinba be pénzért, közben szóltam a kabinos-bácsinak, hogy rögtön jövök, úszógumi vétel, aprót kabinba be, és uzsgyi vissza a medencéhez. Azért adtam a bácsinak egy százast a nap végén (Tényleg. Szoktak adni manapság?).

Mint mondám, még mindig náthás vagyok. Nyáron a legnagyobb melegben. Jó kis szabad hét ez is. Már azt sem tudom, mit csináljak kínomban. Egyébként nem olyan vészes. A bal orrlyukam már szelelget. A jobbon meg agyvérzéses orrfújás sem tud segíteni. Áldom a klíma feltalálóját, de ésszel kéne ezt is használni.

 


Nátha

Ilyen az én formám. A nyár közepén megfázással küszködöm. Nyilvánvaló ok, hogy mikor délben elindulok dolgozni, akkor van a legmelegebb. A duma-gyár meg úgy le van hűtve, hogy jegesmedvék táncolnak bent, balalajka kísérettel.

A lányom ma kiküldött a szobából, mert olyan rettenetesen trombitáltam.

Ez az éjszakás hét is jól kezdődik.

 


Jó kis nap

A kedd úgy ahogy, jól sikerült. A természet is meglepett, egy jó kis náthával. Gyakorlom a jövőheti hajnal 4 órás ébredést. Most sem tudok többet aludni. Hiába az orrcsepp, a c-vitaminos aszpirin. 4, és 5 óra között felébredek (jó esetben 5 után), s egész nap fújom az orromat.

Ott tartottam, hogy kedd. Leadtuk Eperkém écsanyjának a gyermeket, de előbb megtömtük magunkat finom ebéddel. Aztán irány a mozi, megnézni a “Doctor Parnassus, és a képzelet birodalma” című filmet. Ne kérdezd miről szól. Fogalmam sincs. Pedig nem volt semmilyen zavaró körülmény. Megint csak mi voltunk ketten a teremben (így szeretek moziba járni), és a legnagyobb zajforrás én voltam, egy százas papírzsebkendő  társaságában. De a film annyira zagyva, még a maga összetettségében is, hogy nagyon kell figyelni. Kicsit Tim Burton-ösnek mondják, de szerintem nem is hasonlít. Nálam az egyszer nézhető kategóriába tartozik. A női főszerepet ezzel a babaarcú modellel játszatták el. Ki hinné?

Lily Cole

 


Takony

Taknyos az idő, meg taknyos vagyok én is. Úgy tűnik a múlt héten optimistán öltöztem, mert meghűltem. Így viselem minden következményét könnyelműségemnek. Plusz a hajnal négy órás kelés (ébredésnek nem mondanám). Szóval ez a hét is jól kezdődik.

Egyébként köszönjük az érdeklődést, a konyha csempézésével kész vagyunk. Vasárnap szétszedtük a helységet, levertem a régi csempéket, hétfőn leadtuk Kispipit a nagymamának, és elkezdtük a munkát. Úgy jött ki a lépés, hogy Eperke rakta a csempét, én meg kevertem a ragasztót fúróval-keverőszárral, és vágtam a csempét.

Kedden szünetet tartottunk, mert a legkisebbet elvittük az évenkénti kötelező szemészeti vizsgálatra, ami után benéztünk a Millenárison található Zöld Péter játszótérre. Látni kellett volna Kispipi arcát. Úgy eltátotta a száját a sok játék láttán, hogy hírtelen azt sem tudta, hova fusson. Azért sikerült pár óra alatt végigkocognia az egész játszóteret. Alig bírtuk kivonszolni.

Délután fugáztunk, aztán szerdán megint leadtuk megőrzésre a gyermeket, és megcsináltuk a maradék csempézést. Kész lett, szép lett. Majd lesznek képek is. Megint elmondhatjuk, hogy ezt is megtudjuk csinálni, de legközelebb inkább fizetünk érte valakinek.

Most amire vágyom, az egy csendes sarok, kényelmes fotel, egy jó könyv, és meleg tea.


Nátha

Nagyon utálok betegeskedni. Ráadásul még dolgozni is kell. Kész gyötrelem. Kiscsirke kezdte. S mivel nem lehet, nem össze-vissza puszilgatni, hát én is elkaptam. Minden télen echináciát szedtünk, marok számra. Nem is volt semmi bajunk, még abban az időszakban sem, amikor mindenki kidőlt mellőlünk. Idén elapadt a manna forrása. S mit kapok karácsonyra? Sebes, folyós, eldugult orrot, köhögést. Hát köszönöm. Nem ezt kértem! Valaki más ajándékát kaptam. Kérem az enyémet! ( és majdnem mondtam valami Löwy-set! )