Venni, venni

Van olyan időszak, mikor sok minden elromlik az ember otthonában.
Először próbálja elodázni a hirtelen jött kiadást. Javítgatni az eszközt, ha lehetséges, de aztán nagyot sóhajtva körbenéz az interneten, végigjár egy pár boltot, és összeszorított fogakkal a zsebébe nyúl.

Minap a NAS-unk végérvényesen megadta magát. Próbáltam újraindítani random időszakonként, betettem a hűtőbe, mert régen az segített, de semmi.
Körbenéztem a piacon, és eléggé elszállt árakat találtam. Okosabb emberektől azt a tanácsot kaptam, hogy vegyek mikroszervert, mert többet tud, és mert jobb, mint egy sima hálózati tároló, és kb. ugyanannyiba kerül. Na, de hol kapok ilyet, normális áron?

Két hete, hogy az öreg Puch biciklimet lepucoltam, visszaakasztottam a tavaly kiakadt váltóbovdent, és az első tavaszi napsütésben a Megyeri híd felé vettem az irányt, úgynevezett “teszt bringázás” végett.
Aztán úgy félúton a híd felé, a bovden, illetve az összekötője ismét elhagyta magát, és engem. Így egy sebességgel, de megtettem a tervezett utat. Ha már messziről észrevettem egy közelgő emelkedőt, elkezdtem őrülten tekerni, mint egy hörcsög a futókerékben. Hazaérve megrendeltem az erősebb összekötőt, és a hozzávaló bovdent is, de már egy ideje érzem, hogy ideje lenne egy másik, jobb felszereltségű bringát venni.
Mikor tavaly nyáron  bicikliket béreltünk az Árpád hídnál, és egy normális vasat éreztem magam alatt, már kezdett megfogalmazódni bennem ez az érzés.

 


NAS

Nem, most nem édességről lesz szó. Bár egy finom csoki…
Elkalandoztam. Egy éve nézegetem – már amikor eszembe jut – a NAS-okat (Network Attached Storage, avagy hálózati adattároló).
Mióta otthon is laptopról internetezünk, megnőtt az igény egy olyan különálló számítógépre, amivel filmeket, sorozatokat töltök le. Ugye ez alapból torrent, ahol a letöltött állományokat vissza is szokás osztani. Főleg, ha nem akarod, hogy kidobjanak az oldalról.
Tudom, vannak olyan helyek mint a Kickass, ahonnan szabadon letölthetsz bármit, regisztráció, és kötelezettségmentesen. És gondolom sokan nem is törődnek a visszaosztással, ami nem szép, de igen önző dolog.
Tehát, kell egy gép. Lehetőleg olcsó, csendes, és nagy kapacitású. Szemezgettem egy ideig a RasberryPi-vel, de ahhoz USB-n lehet csak háttértárat csatlakoztatni, ami egy SATA-hoz képest lassabb. Így találtam rá a NAS-eszközökre.
Amit tudnak: ha rákötöm otthon a routerre, wifin keresztül bármilyen eszközzel (laptop, táblagép, mobiltelefon) elérem az ott tárolt fájlokat.
Automatikusan lementi a telefonomról az új fotókat, videókat, fájlokat, azaz egy saját felhőszolgáltatásom is lesz.
Sorozatot általában éjszakai műszakban nézek. Sokat piszmogok azzal, hogy letöltsem az új részeket az otthoni laptopra, és átmásoljam arra, amit behozok a munkába. De egy NAS-al nem terhelném az otthoni gépet. Sőt! Bárhonnan, bármivel, mondjuk a munkahelyemről elérhetem a tárolt tartalmakat, és már nem kellene ezért hazavinnem a Tankot.
Ha valamit mégis elfelejtettem magammal hozni, vagy szeretnék megnézni egy filmet akár nyaralás közben, bejelentkezek a NAS-ba, letöltöm a filmet torrentről, és már nézhetem is.
Ráköthetem a nyomtatót, amit most ki-be húzgálunk a laptopból, és beköltöztethetném a tévé alá, mert most jobb híján az asztal alatt a földön lakik.
Hátránya? Mert hogy eddig szép, meg okos, de nem látom, hol van benne a buktató. Talán van, amelyiknek hangos a hűtése. Vagy 3 helyett 5 perc alatt tölti le a pár gigás filmet. Nem tudom.
Végre szegény laptop nem ketyegne egész nap,
A legfőbb kérdés, az eszköz ára. A legolcsóbb, amivel épp szemezek mert akciós, az a D-Link DNS-320L, HDD nélkül 19.000 forint, ami szerintem nem sok 2 év garanciával.
Kezdetnek elég lenne egy 2Tb-os lemez, ami 20.000 forint körül van (az 1Tb-os 13-14.000 Ft)
HUP-on egy egész jó leírás van a vasról.

Azt hiszem, elkezdek gyűjtögetni.

DNS-320