Régen

Nem vagyok az a pasas, aki mindig azt szajkózza, hogy régen minden jobb volt. Már csak azért sem, mert nekem pl. kifejezetten szar gyerekkorom volt. Persze létezik ennél rosszabb is. (magamban sajnálom is őket rendesen, és elmorzsolok egy-egy könnycseppet, ha valahol látom őket)
De nem a gyerekkoromról, sokkal inkább az akkori filmművészetről beszélek. Régen voltak FILMEK. Így, nagy betűvel. Akkoriban még nem a folytatások folytatásáról, meg a folytatások előzményeiről szólt a mozi, és nem a látvány vitte be a nézőt, hanem a színész játéka. És ontották a jobbnál jobb műveket. Jó, persze, volt a Terminátor, meg a Rocky, meg a Rambó, és a Hegylakó sorozat.
És voltak NEVEK a színészek között. Ma egyetlenegy tehetségest sem tudnék mondani azon kívül, akik akkoriban tűntek fel a mozivásznon.

Aztán ott vannak a filmkritikus blogok. Olvasok nem egyet, de mind ugyanazt szajkózza, és csak a divatos “szuperprodukciókról” írnak. És a többi film? Amit nem csillió-millió dollárból “rajzoltak”?

Tehát lehet, hogy régen nem volt minden felhőtlen, de a filmek, a színészek adtak valami pluszt.

Ja, és régen a ruhák anyaga is jobb volt.

Michael J. Fox

Michael J. Fox

 

 


Mozi

Ahogy elnézem manapság a mozik filmkínálatát, nincs semmi érdemleges. Maximum a szokásos, zöld háttér előtt felvett csatajelenetek, ahol bármely kor, legyen az múlt, vagy jövő, háborúját le lehet forgatni. De igazi színészi játékra alig-alig bukkan az ember. Mára még a nagy nevek sincsenek a moziiparban.
Régen még beült az ember olyan filmekre, amin Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Mel Gibson, Christopher Lambert, Julia Roberts, Richard Gere Michael J. Fox neve szerepelt.
Ezek az emberek manapság már sehol sincsenek. Legjobb esetben anno jól megszedték magukat a saját idejükben. Aki mégis maradt, és még most is szerepel, arról elmondhatjuk, hogy igazi tehetség, gondolom.

A minap jutott eszembe olyan ötlet, mikor láttam, hogy a Margit körúton végre  felújították az Átriumot, ami régen mozi volt, de manapság ha jól láttam színházként üzemel, hogy egy ilyen régi, kicsi mozit ki kellene bérelni, és régi filmeket vetíteni. Úgynevezett retro-mozit életre hívni. Lehetne tartani tematikus heteket. Egyik héten csak Schwarzenegger filmeket, másik héten csak Stallone “klasszikusokat” adni, minden nap. Vajon lenne rá kereslet?

mozi

 


Mozi

Hétvégén sikerült megnézni az új Harry Potter filmet. Szinte üres volt a moziterem.
Viszont alkotmányba kellene foglalni, hogy másfél óránál hosszabb filmeknél kötelező legyen a szünet. Mint régen, ha valaki még emlékszik rá. Képtelenség egy hólyaggal végigülni egy majd’ két órás mozit. Ráadásul a büfés is jól járna.

 


Alíz

Nincs is jobb dolog, mint munkából rögtön moziba menni. De tényleg. Tegnap ki is használtuk a hétvégét (na meg a nagyszülőket), és megnéztük az “Alice csodaországban” című filmet.
Mivel ugye nagy rajongója vagyok Tim Burton munkásságának, és a napokban mutatták be a filmet, ez a program kézenfekvőnek tűnt.

Itt jegyezném meg kedves szülőtársaim felé, hogy ha egy filmnek olyan címe van, mint egy ismert mesének, esetleg animációs, vagy rajzfilm, azért legyenek szívesek tájékozódni, mielőtt kiskorú csemetéikkel beülnek a moziba. Vagy ne csodálkozzanak azon, ha fent említett gyermekeik sikítozva ébrednek az éjszaka közepén, és még lepedőt is kell alattuk cserélni. Igazából nem is értem ezeket.

Vissza térve a filmre, nem volt rossz. Úgy értem, hozta a Burtoni színvonalat (talán egy kissé alá is ment). A Szív királynő, és a Bolondos Kalapos (Április bolondja a könyvben?) nagyon rendben van. Naná. Két nagy névről van szó. Alíz olyan… semmilyen. A Fehér királynő a fehér hajával, és a vastag, fekete szemöldökével elmehetne transzvesztitának. Viszont a meglévő kettő mellé, befogadnám a vigyori macskát. De a vége az valami csapnivaló klisé. Kb. arról szól, hogy kimászok a lyukból, és mindenkinek megmondom a magamét. És még a végefőcímen a zene is szar.

Nem ragozom tovább. A többit olvassátok inkább Human tollából. Remélem Tim Burton legközelebbi filme már jobb lesz. De ha kijön dvd-n, ez is bekerül természetesen a gyűjteménybe.

Alice csodaországban

 


Mozi

Múlt héten, mivel Kispipi már anyóséknál is alszik délutánonként, kihasználtuk a nagy szabadságot, és elmentünk moziba. A legutóbbi ilyen alkalom két éve volt. A szituáció pedig szinte hasonlított. 1800 forintért vettünk jegyet (szerdán olcsóbb), és csak mi ketten voltunk egy nagy teremben.

És mit néztünk meg? Na mit? Persze, hogy az új Twilight-filmet, az Új hold-at. Sok rosszat olvastam róla, és bevallom, egy kicsit kíváncsi voltam rá. Az első rész tetszett. Ezt meg majdnem végigkuncogtam. A történet kicsit vicces, csöppnyit szánalmas. És elképzeltem, ahogy a sok identitás-zavaros tinédzserlány, akik juj de nagyon szerelmesek a vámpírsrácba, s meg persze most divatos is ez a mozi, követni kezdik a főhős lányt. Tehát amire számítani kell, az a sok depressziós tekintetű kiscsaj (mert hogy a főszereplő szerelmi bánattól szenved), akik éjszakánként sikoltozva “ébrednek” (a filmben a lány folyton ezt tette, frászt hozva az apjára, mert rémálmai voltak a szerelméről). Ráadásul, ha a filmet veszik alapul (ebben a korban bizony így van), akkor a “nagy szerelmük” mellett, bizony még egy srácot bolondítanak majd, mert a moziban is így tett a lány (a vámpírsrác elhúzott olaszba, a csaj meg a farkasember-gyereket bolondította, szerinte csak barátkozás szintjén, de a szőrös füléig szerelmes srác ezt másként gondolta).

Nálam ez a mozi az “egyszer láttam” kategóriába tartozik. Mondhatnám, nem nagy szám. Pláne, mivel Eperke már olvasta a folytatást, és elmesélte mi lesz az elkövetkezendőkben. Azon már csak fogtam a fejem. De elmesélem nagy vonalakban. Vigyázat! Spoiler!

A film végén a vámpírsrác, és a lány újra egymásra találnak, megsértve ezzel a farkasember-kölyök érzéseit. S mivel be van ígérve a csajnak egy vámpírrá-válás, az édes páros összeházasodik. Sőt! Teherbe esik a lány, s mivel félig vámpír, félig ember a baba, gyorsan növekszik (azt hiszem a szokásos kilenc hónap helyett elég neki három is). A szülésnél a kedves mama majdnem meghal, de az utolsó pillanatban a vámpír eljuttatja a lány szívébe a mérgét, s megmenti őt. (első blikkre az jutott eszembe, hogy a kis szörnyeteg kirágja magát az anyjából, de ez nem az Alien) A farkasember pedig első pillantásra bele szeret a babába (mivel lány a szentem), és örökké védelmezni fogja (esetleg szerelmes lesz belé gondolom, mire felnő hozzá a gyerek, mert hogy a farkasember is halhatatlan ám).

Bevallom őszintén, annyira zsibbasztó a könyv, hogy az első kötet felénél letettem. Eperke persze átrágta magát rajta, itt-ott unva már a főszereplő lány nyavajgását, de meg lehet érteni, hisz a nőknek nagyobb szükségük van a romantikára. Én inkább maradok a magam meséskönyveinél.

 


1800-ért egyedül

Tegnap végre eljutottunk addig, hogy elmentünk kettecskén moziba.Szerda révén 1600 forintért (800 HUF per fő), azaz akciósan, lefoglaltam interneten a jegyeket, mert hát modern család vagyunk.

A gyanúm akkor éledt föl, mikor a jegyek átvételekor bemondtam a pénztáros kisasszonynak a "kódot", amiből tudta, hogy én vagyok én. De nem kellett volna ennyit vacakolnom. A hölgy közölte, hogy csak mi vettünk az előadásra jegyet. Gondoltam, késöbb biztos többen leszünk. Elköszöntem, és hagytam tovább olvasni. Dícséretes dolog. Ha jól láttam, valamelyik "metro klasszikust" olvasta.

Mikor eljött a vetítés ideje, feltünt, hogy a bejáratnál az unatkozó jegyszedőn kívül senki nem tolong. Kedvesen tájékoztatott minket, hogy az előadás a 6-os teremben lesz, és jó szórakozást kívánt.

A következő meglepetés a vetítőteremben ért. Rajtunk kívül senki sem volt, s késöbb sem érkezett több néző. Így zavartalanul nézhettük végig a L'ecsó című jópofa filmet.

Már régóta tervezem egy 5.1-es hangrendszer megvételét. De ha továbbra is sikerül filmeket kettecsként megnézni a moziban, felhagyok ezirányú terveimmel.