Meglepetés

A mai a meglepetések napja volt.

Dél körül haza jöttek a lányok. Eperkémet felhívták az óvodából. Ez elsőre ijesztően hangzik, mert ilyenkor az első gondolata a szülőnek az, hogy vajon mennyire törte össze magát a gyerek. De szó sem volt semmiféle sérülésről, csupán Kispipinek felfordult valamitől a gyomra, és hányt. Így hát kedvesem berohant az óvodába, és haza hozta a Zsebsárkányt, aki ezek után egész nap nyomát sem mutatta semmiféle rosszullétnek. Úgy pörgött, mint a ringlispíl. Holnap irány az óvoda.

A másik meglepetés este ért, mikor a duma-gyárban meglátogatott egy kedves ember, és igen jót beszélgettünk. Ez nálam ritkaság számba megy. Valahogy már el is felejtettem, milyen az, mikor új ismeretségre tesz szert az ember. Kicsit vissza adta az emberiségbe vetett hitem.

 


Kicsit

Próbáltam tumblr-re posztolni, de egyrészt értelmetlen, másrészt unalmas. Azt hiszem, tényleg arra való, amire SírWale használja. Tehát megint írok, mert egy blogger nem bír csendben maradni. Igazság szerint leginkább köpködnék, de annak nem sok értelme van. Maximum kiadom a mérgemet. Na, arra még jó lenne a fent említett hely.

A hétvégén festés volt nálunk, és a rendcsinálás közben kidobáltam egy halom régi cd-t. Volt köztük retro-pornó képes is. Valakitől kaptam anno. Régen nagy divatja volt ennek. Na, abból is lehetett volna egy tumlr-blogot csinálni.

Tehát röviden:

Tegnap láttam egy pasast kis zsemleszín kölyökkutyával. Nem lesz túl nagy, most amolyan öleb méretű volt. De amikor megláttam a manus ingén a “security” feliratot, majdnem hangosan felnevettem. Aztán eszembe jutott az a régi vicc, aminek a csattanója a “harcikutya a tököm!” felkiáltással ér véget, és inkább csendben maradtam.

Munkába menet bevitt az éhség a Batthyány téri Subway-be. Nagyon kedvesek az eladók, és a főnök. Sűrűn megköszöntek mindent. Én meg azt hittem, hogy ha benyögök egy “Csirkés teriyaki”-t, akkor kapok egy kész szendvicset. Erre megkérdezték, hogy milyen panninibe, meg milyen zöldséget, és mártást kérek bele. Álltam bambán. Minden esetre jobb mint a McDonald, ahol tegnap jártunk, és ismét megállapítottam, hogy mennyivel szarabb a Burger Kingnél. Konkrétan hurka ízű volt a McFarm szósza. De úgy kell nekem. Minek megyek ilyen gagyi helyre. Tehát a Subway-ben kaptam egy fínom szendvicset, ami ízre egy kicsit hasonlít a gyrosra, viszont marha drága.

Egyébként még mindig pihentetem az agyamat. Kezd múlni a náthám (lekopogom). Ennek ellenére semmi kreatív energiám nincs. Nem tudom, mit kezdjek magammal.

 

 

 


Semmi…


…csak Állatkertben voltunk. Nem tudtuk, Nelly-ék
jönnek-e valamikor.

pazzo: emma 006

 Egyébként már el is felejtettem, mennyire fárasztó tud lenni egy ilyen program. Az utazás csak fél óra. nem sokat vesz ki az emberből. De a sok mászkálás zebrától, sivatagi rókáig, beiktatva a helyi játszóterek egyike az útvonalba. Szóval sok. és éhes vagyok nagyon. Csak Emma ebédelt. 


Helyzet

Itt vagyok, megvagyok. Mondhatnám úgy, hogy "tengődök". Munka, és az otthon között jövök-megyek nap mint nap. Egy szóval, semmi különös. Pedig annyi mindenről lehetne írni.


Itt van például az a probléma, hogy nem tudom, hogyan kezdjek hozzá a rajzoláshoz. Otthoni gépen van egy Illustrator, a bentin egy Inkscape, de hiába keresgélek, semmi okosságot nem találok ahhoz, hogyan is kezdjek hozzá retro-stílusu képek készítéséhez.


Neki fogtam egy saját blogsablon létrehozásához. Megvannak az elemek, és nagyjából tudom, hogy kellene kinéznie, de ezzel is úgy vagyok, mint a regény írásával. Ihlet kellene. Elkezdtem, csináltam egy ideig, aztán félkészen  hever egy mappában a benti gépen. Ha kész lesz, talán átadom a freeblog szerkesztőinek, had színesedjen a sablonkollekció. De mindenképpen "bedobom a közösbe".


A sablonos blogomra is megírnám, hogy a gyári, "egyszerű kék" sablonhoz hogyan lehet fejlécképet illeszteni, ahogy suhodminyak kolléga blogjára is megcsináltam.

Eperke előtt elszóltam magam, és kiderült, hogy régebben már csempéztem. Így a fejébe vette, hogy én fogom kicsempézni a wc-t. Sajnos ez nem olyan, mint a biciklizés. Keresgéltem a neten, hogy felelevenítsem ezirányú emlékeimet. Festeni jobban szeretek.

A legutóbbi, kislétai gyilkosság kapcsán csak annyit jegyeznék meg, hogy szerintem olyan "emberek" követték el, akiknek személyesen, vagy családi körükben érte sérelem, amit cigányok követtek el. A rendőrök helyében körül néznék, hogy a környéken bulizott, halászott, vadászott-e olyan társaság, akik a legutóbbi bűncselekmény helyszíne közelében is hasonlóan "szórakozhattak".

Kipróbáltam a tumblr "mikorblog" szolgáltatását. És nem tudom még mindig hová tenni. Egy blog, amihez nem lehet kommentelni. De "csak" egy blog. Ráadásul lassú is. Pedig azt olvastam valahol, hogy divatja van a mikroblogoknak, és minden szolgáltató jól tenné, ha indítana egy ilyet. Jah, kérem! Itt a varázsszó! "Divat". Ha valamit ezzel a szóval illetnek, az életben nem fognak meg vele. A divat csak azoknak szól, akiknek nincs elég fantáziájuk. 

Amint látszik, vagy nem, mostanában nem tudok mit kezdeni magammal. Örülök, hogy lassan vége az éjszakás munkahétnek, és végre a csajokkal lehetek. De ez a napi rutin szerű monotonitás az otthoni hangulatra is ráteszi sötét kezét. Sokszor olyan otromba vagyok Eperkével, hogy utána legszívesebben felpofoznám magam. Napi szinten tudom produkálni a "szégyellem magam" hangulatot. 

Inkább megyek, és megírom Wale játékába, melyik három csaj tetszik. Bár jól megnehezítette a dolgot azzal, hogy nem írhatom be Audrey Hepburn-t.

 


Mi sem


Mintha mi sem történt volna. Reggel négykor ébredni ismét felért egy arculcsapással. A duma-gyárban a gép még mindig vírusos. (Ha valaki tudja, milyen vírus futtat egy csomó rundll-t, kérem jelezze!)


Tegnap korábban jöttünk haza, mert nem volt áram a vihar miatt. Érdekes, hogy este tízig néztük a videót, aztán reggel lekapcsolták a hálózatot. Személy szerint örültem. Jó volt kicsit otthon lenni, öt nap távollét után. Azt mondják, ezen a héten melegebb lesz, mint az elmúlt napokban. Ez baj. Nem tudom, hogy fogjuk átélni. A teraszon "hűsölni" még mindig könnyebb volt, mint a betonkockában izzadni. És Kispipinek ott volt medencéje, és egész nap meztelenül rohangálhatott. (legalább ő)


A kisebbik macskánk véresre kaparta a körmét a szállító dobozban. Állandóan ki akar jönni szegény. Már gondolkodunk egy másik szállítóeszköz vásárlásán a következő alkalomra, de félek, akkor is ugyanez lesz a helyzet. Tehát vagy zoknit húzok a lábára, vagy benyugtatózom.

Gondolkodom azon, hogy vissza adom, vagy eladom a Nikon D100 géptestet. Mostanában nem fotózom. Illetve telefonnal csinálok képeket. Tudom, hogy nem olyan, meg lejjebb adtam az igényeimet, de nincs témám. Persze ez abból is adódik, hogy nem mozgok annyit a városban. A várat meg ilyen szempontból unom. Úgyhogy, ha valakit érdekelne egy ilyen masina, objektív, memóriakártya nélkül, töltővel, akksival, 52.000 forintért megveheti. Lehet jelentkezni!

Tehát vissza tér az élet a szokásos kerékvágásba.


Jól vagyunk

Köszi! Jól vagyunk. Jó az idő, és egész nap ki sem mozdulunk a játszótérről. Kispipi színét már irigylik. Hiába. Legalább ebben az apjára ütött. Hétvégén meg San Nicola-n voltunk. Kissé bajos az utazás a gyermek autó-betegségével. De legalább jól éreztük magunkat.

Pillangó

 


Amikor a befőtt szeretné eltenni a nagyit (avagy a fagyi kinyalhatja)

Itt volt egy kedves hölgy a Zöld Bank-tól (mostantól csak ZB). Tudod, az amelyiknek a logóján a nagy kövér ember átöleli a kis vékonyat. Babakötvény. Ez volt a jelszó lakásunk küszöbének átlépéséhez. Pár hete kaptunk egy levelet Államkincstár bácsitól, hogy Emmának van 42.500 forintja. Hol tartotta eddig, rejtély. Pelenkát minden nap cserélünk, biztonsági okokból.És ha akarunk neki félretenni, ezen a számlán megtehetjük. Sőt. Kapott a kölök egy adószámot. Hátha el kezd dolgozni (a GAP-nál van még felvétel?).


Hölgy jött, látott, és nem győzött magyarázni. Aztán én már nem láttam a pipától, hát inkább jöttem-mentem a lakásban, mint csapdába esett vadállat. Mondandójának lényege: szép, szép ez a babakötvény, de ha igazán akarunk spórolni a leszármazottnak, akkor Ők a ZB, gondoskodnak egy számláról. Mennyit szeretnénk havonta befizetni, félre rakni? 10.000 forint? Remek, remek. Nos, íme az ajánlat. Ehhez a számlához, jár némi biztosítás is a szülöknek. Ha meghal neagyisten valamelyikünk, kap a másik két és fél millió forintot. Ha megrokkan, akkor öt millió forint akkora százalékát, amekkora a leszázalékolás mértéke. Na meg ha kórházba kerül a T.szülő, napi 3500 forintot fizetnek. Ennek persze díja van. Tehát ha én 10.000 forintot szeretnék erre a junior számlára átutalni havonta, az cakli-pakli összesen 15.000 forint lesz. S ha 18 éves korában Emma úgy dönt, kell neki pénz, 2.160.000 forint, plusz az éves kamat jár neki. Az a 1.080.000 pénz, ha minden jól megy, és mi nem rokkanunk, halunk meg, szépen ZB zsebébe vándorol. A hölgy dolgavégezetlenül távozott. Mikor azt mondtuk, még meggondoljuk, elviharzott. Érthető. Ő, gondolom, a megkötött szerződések után kapja a pénzt. Mi pedig meggondoljuk.