Hétköznapi vérszívó – Mindegy (Vázlat)

Épp ráharaptam volna aktuális vacsorám kecses, hófehér nyakára, ami őszintén megvallva az egyik gyengém, mikor a hölgy kéjesen felnyögött.
– Falj fel, Jackob!
Éreztem, hogy itt valami félreértés lesz. Felnéztem áldozatom lecsukott, izgalomtól rebegő pilláira.
– Pardon, kisasszony?
– Mondom, falj fel!
– De mintha említett volna egy nevet…
Most már kinyitotta a szemét, és kelletlenül válaszolt:
– Egy farkas… egy farkas nevét.
– Érdekes – mondtam társalgási hangnemben – akit én ismerek az Ödön névre hallgat, és krampácsoló Rákosrendezőn. Megjegyzem, remek fickó, de kissé vadállatias a modora.
– Milyen kiábrándító! – húzta fel fitos orrát a hölgy.
– Különben is – folytattam zavartalanul – én vámpír vagyok, és nem holmi bolhazsák.
– Így mindjárt más. – mosolyodott el áldozatom, és tekintetét az enyémbe fúrta – és mi a neve?
– Jenő. Tóthkomlossy Jenő, szolgálatára. – csaptam össze huszárosan a sarkam.
– Ó! – húzta fel ismét az orrát a hölgy.
– És gróf vagyok! – tettem hozzá büszkén.
– Á! – enyhült meg a tekintete, és finoman visszahajtotta kecses nyakához a fejemet, és felsóhajtott – Ó, Edward!