Kocka

Büszke vagyok Eperkére. De tényleg. Egy kicsit talán sikerül egy minimális geek-séggel megfertőznöm. Történt, hogy marhára untam már a Windows 7 szarakodását az otthoni gépen, s mivel van a házban egy másik merevlemez, amin Ubunut figyel, fogtam magam, és egyik nap “átkapcsoltam”. Eperkém meg nyomta, mintha mi sem történt volna. Akkor lepődtem meg, amikor egyik este elő kellett vennem a Windows-t, és úgy kapcsoltam ki a Vatrangyot (nálunk ez a pc neve), s reggel Kedvesem volt, aki előbb a géphez ült kávézni, és úgy fogadott, hogy “mi ez a szar?”. Először azt hittem, valamit elállítottam este, de aztán kiderült, hogy az operációs-rendszerre gondol. Mert hogy az alatt a pár nap alatt úgy megszokta a linuxot, hogy vissza kellett állítanom a gépet. Még várok egy kicsit, aztán ha minden zökkenőmentesen zajlik, végkép legyalulom a Microsoft-ot a Vatrangyról.
Hiába, no. Az én csajom!÷)

 


Fedora

Nem, most nem kalapról lesz szó.
Van nekem ez a mániám, hogy normális, és lehetőleg ingyenes megoldást keresek az operációs-rendszerek terén. Így van otthon céges, a laptopon meg gyári XP. Ha jól belegondolunk, idén lett tíz éves ez a rendszer. Ideje hát a cserének. De mire? Otthon csakis Windows jöhet szóba, így amíg nem tudok egy rendes Windows 7-et venni, marad a régi. Na de a laptop? Úgyis le akartam törölni az egészet, mert már nagyon belassult. Itt volt a lehetőség, hogy végre linuxot telepítsek rá. Első gondolatom természetesen az Ubuntu volt. De valamiért meg sem nyekkent benne a lemez (aztán kiírt valamit piros betűkkel). Erről a disztribúcióról letettem. Nem örökre, mert otthon egy merevlemezen láthatatlanul figyel egy. Nosza, gugli a barátom, rákerestem, hogy az én jó öreg Cerkámra mit ajánlanak. Így találtam rá a Fedora nevezetű linuxra.
Gyorsan felment, minden szó nélkül. Aztán már csak a szükséges programokat kellett beszerezni. De ez is pár perc volt csupán. Lett egy működő, egyszerű, és gyors rendszerem.
A következő lépés, hogy összeismertessem a Fedorát a Samsung Galaxy S-emmel. Ez kissé nehéz feladat volt, de megtaláltam rá a megoldást. Ugyanis hiába linux rendszer az Android, attól, hogy rádugom a laptopra, fel sem ismerik egymást. Mivel nem én lehetek az egyetlen, aki hasonló problémával küzd, leírom a menetét. Nem nehéz.
Tehát Galaxy S-ről beszélünk, ugyebár:
Beállítások – Vezeték nélküli és hálózati – USB beállítások – itt be kell jelölni a “Háttértár” pontot. Rádugom a linuxos gépre. A telefonon megjelenik a kis zöld Android, alatta egy gomb: “USB-tároló csatlakoztatása” felirattal. Rányomunk, és a gépünkön máris megjelenik egy ablak, amik a telefonon tárolt mappákat mutatja.
Sajnos az még nem jutott eszükbe a gyártóknak, hogy linuxhoz is írjanak telefon-szinkronizáló programot. Így “csak” a fotóinkat, zenéinket, videóinkat pakolhatjuk ide-oda. De már ez is valami.

Ez a Fedorám asztala