Kedves barátom!

Scusa Amico!

Vagyok, itt vagyok, ahogy Te is látod, ha előbb érek oda nálad. Csak csendben ülök, néha szótlanul olvaslak, megmosolyoglak. Olykor vitázom veled, vagy csak hagyok valamit, egy jelet, egy mondatot, hogy itt jártam, ne aggódj miattam. Kicsit fáradt vagyok, és a hétköznapok is kuszák. Van egy hetem, ami "termékeny". Jönnek a szavak, simán, egyenletesen. van időm leírni, elmondani, megmutatni. Utána, mintha elvágták volna. Persze jön ilyenkor is ötlet. Például a zuhany alatt. De mire oda jutok, hogy leírhatom, mert rögtön nem menne, mert megharagudna a család, hogy megint a monitor előtt süttetem magam, a szavak huss, elillannak, és marad helyettük a mondatfoszlány, mint egy szakadt jegyzettömb, amit most halásztak ki a Dunából. Nem áll össze, vagy nem olyan, ahogy a zuhany alatt megjött. Olvastam egy közös ismerősünknél, hogy akkor is, le kell ülni, írni, kiírni. Próbáltam, nem megy. Lehajtott fejjel ültem a gép előtt. A billentyűzet várta az ujjaimat, az ujjaim az agyamat, és az agyam a gondolatokat, kerek mondatokat. Agyi székrekedés. Nincs rá jobb szó. Ilyenkor felállok, megiszok egy kávét, meg elszívok egy cigit, mert az segíteni szokott, ha nem jön az altesti ihlet. De írásnál ez nem vált be. Oda valami más dopping kell. Pedig szeretem ezt a helyet. Tele van a szavaimmal. Olyanokkal is, amelyek bennrekedtek.

És mindig jó ide jönni. Olykor hagy valaki egy-egy üzenetet, hogy itt járt, és hogy ne aggódjak miatta. 


Levelet kaptam,lájf!


Kaptam egy levelet szerdán Mac-től a huszadikszázad.hu egyik szerkesztőjétől:

" Szia Pazzo!

Bár nem tudom pontosan beazonosítani, hogy milyen hangnemmel (pozitív
vagy negatív) ajánlottad portálunk olvasását, de örülönk, hogy ismersz minket.
További jó böngészést kívánunk a portálunkon, ha újra ellátogatsz hozzánk.

Üdvözlettel,


Mac!"


Eddig a levél.


Biztos, hogy pozitív hangnemmel ajánlottam az oldalt. Lévén, nagyra tartom az efféle kezdeményezéseket. Volt régen egy újság is ebben a témában. A címére már nem emlékszem, de otthon anyuéknál megvan az összes szám, amit akkor megvettem. Tiszta, fehér, kellemes tapintású lapokra nyomtatták, fekete betűkkel. Akkoriban újdonságnak számított. A témája szintén a múltban történ események újbóli megjelenítése volt.

Jó lehet ilyen lapnál dolgozni. Szívesen kipróbálnám. A forrást az Országos Széchenyi Könyvtár nyújtja. Mindig szerettem ott böngészni.

A Huszadik század, érdekes régi újságcikkeket mutat be az olvasóknak. Tessék csak olvasni!

És ha valaki tudja, kinél ajánlottam az oldalt, írja meg ide kommentbe, mert én a saját blogomon nem találom.÷)