Helyi

A kerületi jobbik kitalálta, hogy nevezzük át az utcát. Csak hogy tisztázzuk: 23 házról van szó, házanként 32 lakással (10 emeletes panel), lakásonként átlag 2 lakóval. Tehát 1472 ember. Jól számolok?
Az értesítésen szerepel, ha megszavazzunk, nekünk kell állnunk a hivatalos irataink, és a közműcégeknél az átírást. Na meg a táblák sincsenek ingyen, csak hogy megjegyezzem.

Tisztába vagyok vele, hogy a névadó kétszeres Kossuth-díjas filozófus és esztéta volt, belépett a Kommunista Pártba, 56-ban Nagy Imre idején népművelési miniszter lett. 1948-ban Akadémiai tag. Gondolom, oda azért nem vesznek fel mindenkit. És ráadásul egy díjat is elneveztek róla az MTA-n. Dogmatikus kommunista.

Egyébként magasról teszek rá, hogy mi az utca neve. És szerintem még sokan így vannak vele a környéken. Jelzem, ha az istenverte fűtéskorszerűsítést nem sikerül évről-évre átverni a lakóközösségen, az utca átnevezéséhez szükséges 60% a büdös életben nem jön össze.

Kedves képviselő(k)! Ha már a zsebünkben turkálnak, nem lehetne olyan ésszerű javaslatokat tenni, hogy vágják már tarkón azokat a bunkókat, akik nem tudják összeszedni a kutyájuk után a szart, s akik miatt állandóan rá kell szólnom a lányomra a parkban, hogy ne menjen a fűbe, maradjon a járdán, nehogy kutyaszarba lépjen?
Esetleg egy csúszda a játszótérre? Mászóka? Hm? Tessék már egy kis észt is összeszedni, ha már a zsebüket megtömték!

Tiszteletem!

 


Kutyák, és gyerekek

Eperkével beszélgettünk tegnap, Gus bejegyzéséről, amiben azt fájlalja, hogy lassan az összes parkból ki vannak tiltva a kutyák. Vagy legalábbis vannak olyan kutyatulajdonosok, akik nem hánynak fittyet a tiltó tábláknak. Nekik tisztelet. A többi meg csak bunkó. Most hagyjuk a szöveget, hogy akkor hova vigyem a kutyámat, meg ilyenek. Szerintem amúgy sem való lakásba. A házunkban van egy házaspár, akiknek hat uszkárjuk van. Én csak Ben Huréknak hívom őket. Volt nekem is kutyám, vagy húsz éve. Mégis, mi velük a bajom helyi szinten? Vázolom.

 

Ahol mi lakunk, van egy szép nagy, karbantartott park. Nyírják a füvet, közmunkások is jönnek olykor, hogy a szemét nagy részét összeszedjék.

A parkunk

Ide jár a környék majd minden kutyája, és kisgyerekes családja. A hely felosztása így néz ki:

Teritoriumok

A gyerekek egy kis elkerített részen játszanak. Van négy hinta, egy homokozó, egy favonat, és pár rugós játék. Egyik legnagyobb szívfájdalmam ezzel kapcsolatban, hogy nincs csúszda. Csak a telep másik végén, a Máltai-játszótéren.
A parkban nem igazán látni gyereket, aki a füvön játszik. Ha mégis véletlenül lelépne a járdáról, a szülők mindig azt lesik, mikor lép bele egy ott lapuló kutyaszarba, és vissza parancsolják a betonra. Így hát az a faramuci helyzet állt elő, hogy a gyerekek kényszerülnek egy kutyafuttató méretű helyen játszani, míg az állatok uralják a terület nagy részét. S hogy egy kis politikát is belekeverjek a dologba: Az új kormány “ígéretet tett”, hogy több lesz a rendőr az utcákon. Hát tessék szíves lenni a ténsuraknak a közterületesek számát is felduzzasztani. Szeretném látni, ahogy a parkban osztják a csekkeket.