Svéd

Fogalmam sincs, hogy kell könyvajánlót írni. Bár iskolás koromban egész jó olvasónaplókat, meg irodalom dolgozatokat írtam. De ez más.
Ajánlom mindenki figyelmébe Fredrik Backman munkásságát. Év elején olvastam el mindkét magyarul megjelent könyvét. Előbb Az ember, akit Ovénak hívnak, és utána muszáj volt A nagymamám azt üzeni, bocs című írást is “befalni”.
Annyi fantasy-t zabálok, mióta megvan a Kindle, hogy nagyon ritkán kerül elém efféle kincs. Ami a könyveket illeti, pár szót tudok csak írni róluk.

Az ember, akit Ovénak hívnak: egy öreg emberről szól, aki fél éve vesztette el a feleségét, és szeretne utána menni. Sokféleképpen próbál öngyilkos lenni, de az újonnan beköltöző, illetve a régi szomszédokkal mindig annyi dolga akad, hogy a feleségével való találkozást minduntalan el kell halasztania.

A nagymamám azt üzeni, bocs: egy különleges kislány a nagymamája meséin keresztül ismeri meg a házukban lakó emberek történeteit úgy, hogy a nagyi rá bízza, hogy kézbesítse a szomszédoknak a bocsánatkérő leveleit, miután meghalt.

Mindkét könyv hangulata változó. Egyik pillanatban az olvasó kuncog, nevet, vagy fogja a fejét, a másikban már a könnyeivel küszködik. De mit is várhatnánk? Hiszen az élet pont ilyen. És ezek a könyvek tele vannak élettel.

boritok


Olvasom

Yorsh mindkét kezével megfogta a tarisznya szélét, és boldogan belenézett. Egyszerűen mennyei volt a gondolat, hogy létezik valami, amivel megtöltheti a gyomrát és a lábát is megmelengetheti. Még a nagymama sem mesélt neki soha ilyen csodáról, pedig ő mindent tudott. Lehet, hogy az emberek nem is annyira…
Elnyújtott ordítás riant a mocsáron.
Borzalmas, elnyújtott ordítás, s benne a világ minden fájdalma.
– Ez egy holttest – kiabálta a kicsi tünde –, nézd: a hegyes pálcával találta el. Most pedig halott. Egy halottat akartok megenni?
– Miért, ti elevenen eszitek a nyulat? – kérdezte csüggedten a férfi.
– A tündék nem esznek semmit, ami gondolkodott, futott, éhes volt és félt a haláltól. A nagymama mondta, hogy az emberek eszik azt, aki élt. Rozmaringgal. Itt van rozmaring? Én nem akarom, hogy megegyenek! – A kicsi ismét belefeledkezett a panaszos, szívet tépő óbégatásba.
Az asszony a fejét fogta.
– Pontosan miféle kegyetlenséget műveltél az előző életedben? Eladtad az édesanyádat? – kérdezte a vadász.
– Azt hiszem, jobb, ha elmész. Köszönöm, hogy felajánlottad a nyulat. Mindegy. Tüzed már van. Hát, isten veled.
– Csak nem mondanál le egy kis nyúlhúsról miatta?
– Tudom, őrültség, de nem bírom elviselni, ha sírni hallom. Kérlek, menj el!
– Nem mehetek el – mondta a férfi habozva.
– Miért nem?
– Nem hagyhatok magára a mocsárban egy fiatal nőt. Akkor is elég veszélyes lenne, ha egyedül volnál, de ráadásul vele!
– Köszönöm, nemes úr, de egész jól elboldogultam eddig egyedül, nincs szükségem segítségre. Fogd a…
– De hát mit csinál?
Az asszony megfordult, hogy megnézze. A kicsi a karjába vette a nyulat, és lassan simogatta. Az ujjával elidőzött azon a helyen, ahol a bundáját átáztatta a vér. A szemét lehunyta, mintha álmodozna. Már nem sírt.
– Mit csinálsz? – kérdezte az asszony.
– Rágondolok.
– Mire?
– A nyúlra.
– Nyúlra.
– Nyúlra. Arra gondoltam, hogyan lélegzett. Futott. Érezte. igen, érezte az illatokat, amikor felhúzta az orrát. Legutoljára a nedves avar és a gombák illatát érezte. Nem érezte meg a vadász szagát. Ázott fű és gomba illata volt, egy jó illat. Arra gondolok, hogyan lélegzett… hogyan futott benne a vér.
A nyúl megremegett, kinyitotta a szemét, és néhány lélegzetvételnyi időig rémülten bámult, azután megrázta magát, leugrott a földre, és futásnak eredt. Kikerülte a vadász lábát, átfutott a kutya lábai között, átugrott a fatörzsön, amelyen az asszony ült, azután egy utolsó cikcakkal örökre eltűnt a nádasban.
A kicsi tünde elgondolkodott azon, hogy a „Nyúl” jó név lenne–e a kutyának. Talán nem: egy kicsit hasonlítottak, de a farkuk formája egészen más volt.
A férfi és az asszony sokáig nézték még a helyet, ahol utoljára látták a nyúl fehér farkát.

Silvana De Mari – Az utolsó tünde

 


Könyves

Ha könyvek után érdeklődöm, mindig a Moly-t használom.
Itt teszem várólistára azokat a könyveket, amiket a Kindle-re töltök fel, megnézem, mit mondanak róla azok, akik már olvasták az adott kötetet. Így pl. nem dőlök be olyan fülszövegnek, mint a “Svéd Rejtő Jenő” könyve, ami még nyomokban sem tartalmazott P. Howard-i stílust.

A következő buktató már maguk a vélemények között rejlik.
Elolvasom a hozzászólásokat, hogy: hú, meg ha, és micsoda könyv, és mekkora író! Humoros, lehengerlő stílusú, et cetera, et cetera. Legalább 85 százalékos az értékelése, ami elég magasnak számít.
Így akadtam rá a Shiver című műremekre, amiről az első oldalak elolvasása után úgy tűnt számomra, mintha egy Twilight-klón lenne. Csak itt a főhősnő egy farkasba lesz szerelmes. A nyelvezete egy az egyben ugyanolyan volt. Ha nem e-könyvben lett volna, a sarokban landol.
Ezek után jobban megnéztem a véleményeket, és feltűnt, legalábbis az ominózus könyvnél, hogy csupa csaj írt ájuldozó sorokat.

Tehát javasolnék a Moly-on egy újítást: csináljanak egy “csajos könyv” kategóriát.

 


Hangulat

Mióta elolvastam Vavyan Fable: Mennyből a csontváz című könyvét, enyhe karácsonyi hangulatom van. Pedig a regényben alig esik szó az ünnepről. Ehelyett szellemek, szerelem, vastag jég, és rengeteg humor jellemzi a történetet. Úgy látszik, azért hozott egy kis alap hangulatot. Dalolászom magamban, hogy “tégy a fára szép zöld zuzmót…tralalalala…hol van fa?” a Jégkorszak karácsonyi kisfilmjéből. Ennek az a hátránya, hogy mire eljön tényleg a karácsony, addigra egy csepp ünnepélyesség sem marad bennem.
Hiába. Az ősz az én évszakom. Ilyenkor van jó idő…és kezd el kiszáradni a bőr a kezemen.

 


Könyvek

Mivel Eperke átrendezte az itthoni könyvállományt, kiderült, hogy van néhány kötetünk, amiből kettő példány is “foglalja a helyet”. Mivel nekünk feleslegessé vált, akár el is cserélhetnénk más könyvekre. Íme a rövid lista:

  1. Gerald Durrel: A halak jelleme (ebből kettő is van)
  2. Ráth-Végh István: A fáraó átka
  3. Hosszú Toll: A sós sziklák völgye
  4. Christian Vulpius: Haramiák kapitánya
  5. Fekete István: Téli berek
  6. TH. Mayne Ried: A fehér törzsfőnök

 


Őrség

Olvasom az Éjszakai őrség című könyvet. Elsősorban azért, mert a mindennapi fél óra oda, fél óra vissza hév-utat így jobban viselem, hiszen ahogy mondják, egy jó könyv mellett repül az idő. Másodsorban viszont az is megfordult a fejemben, hogy talán így ihletet tudok nyerni a saját urban fantasy írásaimhoz.
Sokszor eszembe jut néhány új történet, vagy épp a legutóbbi folytatásán gondolkodom, ami mind közül a legígéretesebb, hisz sokan jelezték tetszésüket. Persze függetlenül attól, hogy sok emberben benne van a vámpír-mánia. Nem is tudom, mi kellene ahhoz, hogy folytatni tudjam az írást.

 


Könyv

Szégyen, de már hetek óta nem vettem könyvet a kezembe. Ciki, de ez van. Igaz, hajnalos héten csak egy vágyam van: aludni, aludni, aludni. S a napi 5-6 órát így is keveslem. Hát még, ha olvasnék előtte. Általában még jövet-menet a fél órás hazautat szoktam kihasználni olvasási célra.
Két hete adtam vissza kollégámnak az Elveszett próféciákat, előtte pedig  A temető könyvét olvastam el.

Tehát most itt állok olvasnivaló nélkül. Böngészem a könyves blogokat, meg a boltok kínálatait. Igazából valami kellemes, humoros könyve(ke)t keresek az esős őszi napokra, meg amíg várok az új Neil Gaiman (ne adj’ isten, James Herriot) műre. Tud valaki ajánlani egy jó könyvet?

 

 


Villámtolvaj

Ez a könyv szerintem arra való, hogy az amerikai gyerekek jobban megismerjék a görög mitológiát. Esetleg még az érdeklődésüket is felkeltse. Bár az elég nagyképű duma, hogy aszongya: az Olimposz mindig ott van, ahol a Nyugati Civilizáció. Az ókori Görögországban, később Rómában, és most Amerikában.
Való igaz, a középkori Európát elég nehéz lenne civilizáltnak mondani, de ezzel kapcsolatban magamban tartom inkább az akkori vallásról, és életstílusról alkotott véleményemet. Csak az a baj, hogy manapság is sok embert látok azon a színvonalon mozogni (hát nem kimondtam?)

Kísértetiesen hasonlít a Harry Potterhez. Üldözik a gonoszok, és csak az ő fajtájának fenntartott iskolában van biztonságban. Végül mégis ki kell merészkednie a világba, két kísérőjével, stb. De jobb, mint a film. Ez azt hiszem, nem is meglepő.

Egyéb iránt azért is olvastam el, mert csak ezt találtam e-könyv formájában. Az efféle Dan Brown, meg “bestseller”-szerű könyvek nem érik meg az árukat. Inkább letöltöm őket, és nem foglalják a helyet a normális könyvek elől. Most a Gergő, és az álomfogókat keresem ilyen formában. Nem tud valaki egy jó kis e-book lelőhelyet?


Könyves kérdések

Engem is elért az új könyves mém, Mimke jóvoltából. Lássuk hát a kérdéseket (hogy ki írta?)

1. Mi volt életed legrosszabb könyv élménye?
Twilight. Végig sem bírtam olvasni.

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?
Minden könyv egy kicsit hatással van rám, egy kis ideig. De azt hiszem, eddig még nem olvastam igazán ütős könyvet.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?
Sohasem olvasok horrort.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Csokipapír, papír-zsebkendő.

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm?
Munkába jövet-menet, és otthon, elalvás előtt.

6. Mi volt az első könyved amit olvastál?
Amire most emlékszem, az a Pipacska és Kockapaci újabb kalandjai.

7. Puha kötésű, vagy kemény fedeles?
A tartalom a lényeg.

8. Mit olvasol most?
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Joanne Harris: Rúnajelek
Philip Pullman: A borostyán látcső
Dan Brown: Az elveszett jelkép

9. Hányadik oldalon jársz?
Nem tudom. Sosem nézem.

10. Rajta hagyod a kezed nyomát a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leöntöd, leeszed, egyéb barbárság)?
Soha. Tisztelem a könyveket.

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?
A tartalma befolyásol.

12. Az oldalszám?
Nem ijedek meg egy vastag könyvtől.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?
Nem. Szeretek a történettel haladni.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?
Elég sok. Shakespeare, Hegedűs Géza, és még sorolhatnám.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Majdnem tovább utaztam a vonattal.

16. Eladod, ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?
Eddig két eladó könyvem volt. Az egyik a Batman (képregényben jobban érdekel), a másik egy jiddis-nyelvű könyv. Egy pincetakarításnál került hozzám. Valami Zeejah Udejah a címe. Még egyik sem kelt el.
Az egyszer olvashatókat, mint Dan Brown könyvei, inkább letöltöm, és a mobilomon olvasom. Legalább nem foglalják el a helyet a normális könyvek elől.

17. Még a fürdőbe is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározható helyen?
Csak otthon.

18. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett? Megvásárolandó könyveket?
A Moly-t pont erre használom.

És akiknek tovább passzolom: Artmüller Ágnes, Nelly, és ha már egyszer felajánlotta, bár gyanítom, nem erre számított, SírWale. Ki kéri még?

 

 


Arany iránytű

Két év kellett ahhoz, hogy finoman szólva, egy "nem túl jól sikerült film" felejtése után, végül kezembe vegyem azt a könyvet, amit még Eperkétől kaptam akkor, karácsonyra.

Philip Pullman, Északi fény trilógiájának első kötetéről van szó, amely "Az arany iránytű" címet viseli. Bárki megkérdezheti, végülis mit vártam? A filmes adaptációk sose sikerülnek úgy, mint ahogy a könyvben le van írva (itt felsorolhatnánk elég sok filmet, de ettől most tekintsünk el).

Megmagyarázhatatlan volt az az utálat, s így utólag bocsánatot kérek Eperkétől, amit maga a könyv keltett bennem. Külön állatban, úgynevezett "daimon"-ban van az ember lelke? Na ne! Tehát ott porosodott a polcon, másik két társával együtt. Egészen mostanáig. Talán a sok Neil Gaiman könyv, vagy csak egy sugallat hatására, leemeltem, és elkezdtem olvasni a HÉV-en, befele menet. Aztán hazafele, s miután kivégeztem a Csillagport, már minden este, lefekvés előtt. És a történet visz magával. Utazás közben olvasva azt veszem észre, mire felnézek, már meg is érkeztem. 

"A tizenkét esztendős Lyra Belacqua számára maga az ősi éden az az ódon
oxfordi kollégium, ahol árván cseperedik a sok morc, szertartásos tudós
között. Nem mintha mintakislány volna: komisz csínytevésekkel múlatja
az időt, nem az elméje pallérozásával: csakhogy bűbájos vadóc ő, akinek
vág az esze, mint a beretva. Nem csoda, hogy a világ közepének hiszi
magát. S nem is téved! Egyszer valóban elérkezik minden világok
közepébe.

Van ugyanis egy csodálatos képessége: különleges műszer
segítségével nyomon tudja követni, mi történik valójában a világban,
akár messzi tájakon is, és főként azt, mi történik a jövőben.

És amikor Anglia-szerte egyre több gyerek tűnik el nyomtalanul,
Lyrát igazságkereső szenvedélye valódi csatába viszi: Lord Asriel zord
kastélya a messzi Északon borzongató kalandok színhelye."

Nagyjából erről szól a történet. Még épp csak a felénél járok, de bízvást mondhatom, letehetetlen.

Borító

A trilógia másik két kötete:

Ajánlom minden olyan "felnőttnek", akik sose növik ki a meséket.