Fotóiskola kezdőknek IV.- Kompozíció- 2. Perspektíva

 

Bővebben a perspektíváról.

 

Álltalában kijelenthetjük, hogy a kevesebb több. Egy napraforgó földön egy trakor felülről fotózva olykor izgalmasabb látvány, mint egy vásári forgatag. Az utóbbinál, főleg ha nagy a mélységélesség, és a főtéma nem hangsúlyos, vagy a vásári forgatag a fő téma, akkor a sok képelem zavarossá teheti a fotót. Ilyenkor tegyük hangsúlyosabbá a témát az előtérben, például úgy, hogy a kép jelentős részét fedje, vagy kissebb mélységélességel dolgozva, azaz elmosódott hátteret kreálva, emeljük ki a témát. Persze az irány is fontos. Egy adott képelemnek más-más jelentést ad, ha felülről, szemből, vagy ha alulról fotózzuk.

 

Játék a mélységélességgel

Ha túl sok a zavaró elem a téma körül, a legegyszerübb megoldás az élesség, illetve a megvilágítás szabályozása. Ha a téma éles, és a képen a többi elem életlen, elmosódott, máris sikerült egy jó képet készítenünk. Ráadásul ha az életlen háttér mégis felismerhető, elárulhatja, hogy hol készült a kép. A rekesz helyes megválasztásával a mélységélesség beállíható úgy, hogy csak a főtéma legyen éles. Kivétel persze a tájkép, ahol fontos, hogy nagy legyen a mélységélesség, vagyis az elő- és háttérben is minden részlet élesen legyen látható. Másik lehetőség a világítás. Ha a főtémánkat megfelelő fény éri, lehetőleg a háttérben lévő dolgok legyenek sötétebbek. Ilyenkor fontos, hogy pontosan mérjünk fényt a főtémán.

Főtéma kiemelése élességgel

 

 

Nézőpont

Sokat jelent a kép mondanivalója szempontjából, hogy a fotós hol helyezkedik el a témához képest. A "békaperspektíva" kiemeli a téma nagyságát, s szinte ránk dőlni látszik. A "madárperspektívával" pont az ellenkező hatást érjük el, azaz a szemlélő "nézi le" a témát. A "szemmagasság" a legunalmasabb perspektíva, de legalább nem lehet túlhasználni.

 

Békaperspektíva

 

Szemmagasság

 

Madárperspektíva

 


Természetesen a szabályokat meg lehet szegni. Illetve meg kell szegni. Csak így tudunk érdekes képet készíteni. Fontos, hogy vizsgáljunk meg mindent más szemszögből. A kreatív fotós arról ismerkszik meg, hogy nem onnan fotóz egy adott témát ahonnan például egy túrista csoport, hanem feláll valamire, vagy esetleg még a porba is belefekszik egy jó kép kedvéért. Tessék hát kísérletezni bátran!

 


Fotóiskola kezdőknek III.-Kompozíció – 1. Harmadolás

 


A harmadolási szabály


Talán a legfontosabb és legáltalánosabb szabály. A középkori festők is tudatosan alkalmazták azt az elvet, miszerint a kép középpontjában helyezett téma a szemlélőben unalmas és egyhangu hatást kelt. A túlságosan a kép szélére került téma ellenben bizonytalan, egyensúlyát vesztett képi hatást kelt. A megoldás az úgynevezett "aranymetszés". Ez az az elv, mely a legharmonikusabb és egyben a legérdekesebb hely a képen a főtéma számára. Ez a középmező valamelyik harmada. Osszuk fel képzeletben a képmezőt két-két vonallal, három vízszintes, és három függőleges csíkra. ha az így kapott vonalak vagy metszéspontjaik mentén helyezzük el a témát, máris eleget tettünk a harmadolási szabálynak.

 

 

 


Gyorsan meg lehet tanulni ezt a fő szabályt. Ugyanakkor figyelni kell arra, hogy a fényképezőgépek a fényt és az élességet legtöbbször középen mérik. Így az aranymetszésen elhelyezett téma életlen lesz, és így használhatattlan.


A megoldás amit szintén érdemes jól begyakorolni: a keresőbe nézve elöbb az autofukusz (zoom) segítségével állítsuk be a helyes képkivágást. Azután a képkereső közepét (vagy ahol a gép méri a fényt) állítsuk a témára, nyomjuk le félig az exponáló gombot, és várjuk meg míg "ráhuzza" az élességet és fényt mér (ezt általában csipogással jelzi a gép). Félig lenyomva tartva az exponálógombot, állítsuk be a helyes képkivágást, és készítsük el a felvételt. Így a főtéma helyesen exponált és éles lesz. Természetesen géptípustól függ a fénymérés és az élességállítás. Van olyan, amit a képmező külömböző pontjaira lehet állítani, sőt, amely követi a szemünket és oda húzza az élességet, ahova éppen nézünk.


 


Mozgás megjelenítése

Ha valami mozgó tárgyat, például autót fényképezünk, helyezzük el a témát valamelyik függőleges harmadolóvonal mentén, és a mozgás irányába hagyjunk nagyobb teret. Ha mondjuk az autó balról jobbra tart, akkor a bal oldali harmadoló vonal mentén helyezzük el, így hagyunk neki teret.

 

 

A mozgás megjelenítésére egy másik lehetőség a téma, illetve a háttér "elmosása". Megfelelően hosszú záridő használatvával a mozgásban lévő alakok a képen elmosódottan látszanak, ezzel érzékeltetve sebességüket a környezetükhöz képest. Ilyenkor vigyázzunk, hogy a háttér lehetőleg maradjon éles, hogy legyen a szemnek mihez viszonyítani. Ugyanezt a hatást éreztethetjük akkor is, ha a hátteret ábrázoljuk elmosódottnak, és a téma éles marad. Ehhez is megfelelően hosszú záridő kell, és a géppel kövessük a téma mozgását (szaknyelven: svenkeljünk).


Mivel kúltúránkban a balról jobbra olvasást és írást szoktuk meg, erre áll rá a szemünk. Ezért érdemes az álló témákat a bal oldali harmadolóvonal mentén elhelyezni. Ha személyt fotózuk, figyeljünk rá, hogy a nézés irányába hagyjunk teret. Ellenkező esetben "kinéz" a képből.

 

Vízszintes témák

 


Adódhat alkalom, hogy naplementét, vagy tengerpartot szeretnénk megörökíteni. Itt is fontos a harmadolási szabály. Ha az égbolt, azaz a naplemente a téme,érdemes a horizontot az alsó harmadolóvonalra komponálni ( 1.kép ). Viszont ha egy vízfelszint szeretnénk fotózni, érdemes a horizontot a felső harmadolóvonalhoz igazítani ( 2. kép ).

 

1. kép

 

2. kép