Szilvásvárad – Eger

Még mindig nem sikerült a fényképezőgépről letölteni a képeket, így csak csekély illusztráció áll rendelkezésemre. Folytatom hát a múltkor megkezdett élménybeszámolómat.

Mikor visszatértünk Szilvásvárad központjába, a lovak felé vettük az irányt. Itt van ugyanis az ország lipicai ménese. Amit nem tudtunk, hogy jó messze (a főút két oldalán) tartják egymástól a kancákat, és a csődöröket. Az utóbbiakat látogattuk meg első kőrben, de zárva volt a hely. Viszont mivel nyitva találtuk a kaput, bementünk körülnézni. Aztán jött egy mogorva nő, kantárszáron vezetve egy hatalmas fehér lovat. El kell ismerni, hatásos belépője volt. Átirányított minket a “csajokhoz”. Mázlink volt, mert másfél hete csikók születtek, és még épp megcsodálhattuk ahogy a karámban jönnek-mennek az anyjuk mellett. Jópofa tulajdonságuk, hogy feketén születnek, és egy-két éves korukra fehéredik ki a szőrük.

 

Másnap elfogyasztottuk utolsó szilvásváradi reggelinket, és elindultunk haza. Útközben beugrottunk az egri várba. Itt fejenként 1400 forintért történelem leckét kaptunk, pedig csak a katakombákat akartuk megnézni. Régen a jeggyel mindenhova bemehetett az ember a pincétől a panoptikumig. Most viszont a belépőn kívül még 500 forint, ha a viaszbábukat is meg akarjuk nézni. Szerencsétlenségünkre még egy iskolai csoport is velünk tartott a tárlatvezetés során.
Mivel elég éhesek voltunk, a nyakunka vettük Eger belvárosát, és találtunk egy szuper olasz éttermet. Kispipivel betésztáztunk, Eperkém meg kapott egy jókora pizzát. És végre ihattunk egy normális kávét is. A haza út gyorsan, és csendesen telt. Azt hiszem, még vissza térünk mind a két helyre.

 


Szilvásvárad I.

Előbb a szórakozás, aztán beszélhetünk a stresszesebb részről is.

Pár hónapja Eperkém rácsapott egy “3 nap,2 éjszaka Szilvásváradon” lehetőségre az egyik kuponos oldalon. Mióta együtt vagyunk (8 éve), nem voltunk sehol együtt. Persze azért Kispipit is vittük. Naná, hogy az indulás előtti napon megyünk el szemészhez, de ezt majd máskor.

Tovább