Képregényfesztivál 2.

Szívesen csináltam a 15. Képregényfesztivál promóit. Remélem legközelebb is megbíznak vele. Most furcsán sok az üresjárat, és nincs ami lekösse a kreatív energiáimat. Úgyhogy ha valakinek akad valami hasonló megbízása számomra, ne tartsa magában! 🙂
Addig is, megmutatom azokat a grafikákat, amiket a fesztiválra alkottam. A szöveget minden esetben a megrendelőtől kaptam.


Képregényfesztivál után

Az idei, avagy a 15. Képregényfesztivál befejeződött. Véleményem szerint nagyon jó volt. A látogatottságról még nem ismerek adatokat, de szerintem többen voltak, mint tavaly, vagy mint a decemberi Hungarocomixon.
Szerencsére az idő is jó volt hozzánk.

Technikailag fejlődhetnénk, mert a beszélgetéseket jó lenne felvenni, esetleg élőben streamelni, de a szervezés nagyon profi volt. Mint önkéntes segítő, nyitás előtt a helyszínen voltam. Raktam fel plakátokat, nyitás után osztogattam műsorfüzetet a kapuban, és felügyeltem két színpadi beszélgetésre. Persze vásároltam jó pár képregényt, főleg hazai rajzolók munkáiból.

  • Usagi Yojimbo 8.
  • Spirou & Fantasio 1, 3.
  • Alan Moore & Eddie Campbell: A pokolból
  • Pilcz Roland: YKX 2. – Sötét vizeken
  • Gotthem 2.
  • AllStar – Nem minden csillag ragyog
  • Zorro 1. (bizony, ez is magyar alkotók műve)
  • Mercurio Loi
  • Lilith
  • Nicolas Mahler: Goldgruberné és a művészetelmélet
  • Madarász Gergely: Majomdaráló 4.
  • László Márk: A kisfiú és a szellembohóc

Mint képregényszerető ember, még sokkal több alkotással tértem volna haza, mert nagy volt a választék, de reményeim szerint az elmaradt füzeteket a nyári Képregénybörzén meg tudom vásárolni, vagy megrendelem az alkotóktól.

Zsákmány a Képregényfesztiválról

Képregényfesztivál

Hétvégén a lányok születésnapi zsúrra voltak hivatalosak a közeli játszóházba. Én sem maradtam otthon, inkább kilátogattam a Millenárisra, a 9. Nemzetközi Képregényfesztiválra.

Sikerült nyitás előtt oda érnem, így bekerültem azon szerencsések közé, akik a belépéskor kaptak pár ingyen képregényt is. Már nem üres kézzel jártam körbe a termet.
Odaköszöntem az ismerős Trillian képregényboltos jóembernek, akinek az asztalai közvetlenül a bejárat mellett voltak, aztán belevetettem magam a sűrűjébe. Közben bevonult a színpadra az országunkban állomásozó 501-es Birodalmi Légió, akik némi fénykardozással, és Darth Vader bemutatkozásával megnyitották a fesztivált. Később a galérián lehetett velük fotózkodni, meg jótékonyságilag rohamosztagosokra lövöldözni.

Igazából konkrét elképzelésekkel indultam útnak. Első sorban gyerekkorom egyik kedvencének, Fazekas Attila munkáira voltam kíváncsi. No, meg persze mindenképpen venni akartam tőle a Jedi visszatér képregényeiből.
(Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy ne a vaterán vegyétek meg pofátlanul drágán, hanem írjatok a művész úrnak, és tőle rendeljétek meg, normális áron)
Fura volt találkozni vele személyesen. Kihasználtam az alkalmat, és minden megvásárolt füzetet dedikáltattam vele.

A Kingpin kiadó standjához szinte lehetetlen volt közelebb jutni. Nem is csoda, hiszen a fesztivál idejére időzítették a Vasember: a gyilkológép című képregényt, ezzel is meglovagolva a moziban futó film népszerűségét. Mivel az ő kiadványaikat a Trillian-ban is megkapom, nem időztem náluk sokat.

Következő utam az 5panels-esek asztalához vezetett. Ők már lelkesen promózzák a szeptemberben induló új képregénymagazinjukat az EpicLine-t. Náluk vettem két busójárás füzetet, s mivel kitöltöttem egy apró kérdőívet, kaptam egy Charax képregényt is. Na meg Kispipinek hoztam pár busós matricát.

Végül az igazi csemege: a fesztiválra jelent meg Budai Dénestől a Gépjárómű 2.-ik része, amit ő maga árusított, én meg hülye fejjel elfelejtettem dedikáltatni a művésszel.

Míg ki tudja hányadszorra járkáltam körbe, a színpadon megnézhettem egy rövidfilmet, ami A hívó című képregény alapján készült, illetve meghallgattam a képregény-történelmi előadást is.

Az egész fesztiválnak barátságos volt a hangulata. Vicces volt, hogy mindig lehetett hallani, Darth Vader merre jár, mert arról jött a jól ismert fémes hörgés, meg néha leszólt a galériáról, hogy lehet menni fotózni, meg hogy “nem kell tőle félni, a sisak alatt mindig mosolyog”. Kár, hogy nem volt velem senki, akivel megoszthattam volna ezt az élményt.

Képregényfesztivál

Képregényfesztivál

 

 


Ronggyá ázva

Vasárnap családilag (1 kiskorú, meg 1,5 felnőtt, mert hogy félig még gyerek
vagyok) bekukkantottunk a Gödör nevezetű műintézménybe. Egyrészt, mert
kollégám, "ha már úgyis mentek" alapon megbízott egy-két
létfontosságú képregény beszerzésével, másrészt nem volt jobb ötletem, hogy
hova mozdítsam ki a lányokat. Nagyobb felhajtásra számítottam. De lehet, az én
szótáramban jelent többet a "fesztivál" jelző. Mert hogy
képregényekkel társították eme szót.

El kell ismernem, kissé lemaradtam ebben a
műfajban. És a gyűjtésben. Én kb. az 50. pókembernél hagytam abba, mert
hirtelen annyiféle szuperhős jelent meg egyszerre a piacon, hogy anyagilag nem
lehetett bírni. Ráadásul elkezdtem gyűjteni a Batmant, meg a Supermant, pár
kiadványig az x-men is beköltözött a polcaimra. Aztán végérvényesen kifulladtam
a küzdelemben. Tehát legalább tíz év hátralékom van. Ez látszik abból is, hogy
ami teszem azt, pókemberből ismerős volt, azt már
"képregényantikosok" árusították, háromszáz pénzért. Nagyon körülnézni
nem volt időm. És feszélyeznek is az ilyen helyek. Pedig a Panelos
srácok olyan
kedvesen, érdeklődően néztek rám, mint egy őskövületre, aki épp a következő
generációs képregényfogyasztót tolta maga előtt, s amely generáció épp valami
képeslapot falt, na nem a szemével, hanem önnön tulajdon szájával, némi nyállal
szottyosítva a jobb sorsra érdemes kiadvány sarkait. Szerencsére sikerült a lap
nagyobb részét kivennünk a kezéből, és kikotorni a kisebb részt a kis hölgy
zokogástól hangos szájából. Hiába, szigorú, mondhatni spártai szülők vagyunk.

Végül Eperke félre húzódott a kiskorúval egy csendesebb helyre, miközben én
kollégámnak beígért Kázmér és Huba
újabb kalandjai, és egy általam ismeretlen,
Zap típusú újság után vetettem magam. Körutam során megnéztem Grafitot
, amint
épp szorgalmasan dedikált, s megállapítottam, a sor alig csökkent azóta, hogy
Kedvesem beállt pár percre, míg én gyermekemmel a szememet legeltettem az
asztalok között. Láttam mangákat, meg mangának öltözött lányt, megnéztem Varró Danit
(ezek a Danik annyira hasonlítanak egymásra. lásd: Grafit), akitől majdnem
megvettem a könyvét
. És annyi ismeretlen képregényt, amelyek egy részét már
megfilmesítették (Mátrix, Sin City), hogy végérvényesen belezavarodtam, s végül
saját fogyasztásra nem is vásároltam semmit sem.

Mikor végre elmondhattuk, hogy kint vagyunk a Gödörből, akkor ért minket utol
a felismerés, meg a zivatar. Így ismét a föld alá vetettük magunkat a metró
bejáratnál. Végül a hévről leszállva az elkerülhetetlen lecsapott ránk. És
persze a kiskorút szállító jármű fóliasátra otthon száradt, a múlt heti eső
óta. Szerencsére Kedvesem előrelátásának köszönhetően a babahordozó nálunk volt
(mert mi mindig két eszközt viszünk a kölök fenekének hordozása céljából, de esővédőt,
egyet sem), Babám magára kanyarította Emmát, aki a zuhét látva annyira
vigyorgott, és csuklott egyszerre, hogy majd kiesett a száján. A babakocsi
napernyőjét a fejük fölé tartva próbált a téren át (női logika. A másik út a
házak között, és fák alatt vitt, de miért mennénk kicsit hosszabb úton, ha a
rövidebben ronggyá is ázhatunk) hazafutni, közben az ominózus tér közepén lévő
egyetlen fa alatt megálltunk, mintegy kifújva magunkat. Kivéve persze a
kiskorút, aki cseppet sem volt fáradt (mitől is, ugye?), s még mindig csuklott,
és vigyorgott a sapkája alatt, változatlan intenzitással. Végül csak haza
értünk, kitörve a fa alól, mikor úgy tűnt, alább hagyott az égi áldás (de nem,
csak megpihent, mielőtt újra neki kezdett volna). Az eredmény: egy darab bőrig
ázott, bőszen káromkodó atya, egy ideges anya, meg egy csukló-vigyorgó, de
száraznak tűnő (kivéve pelenka) leánygyermek.