Karácsony

Köszönjük, eltelt. Nyugalmasan, csendesen.
24.-én nappalos voltam. Mire este haza értem, isteni illatok fogadtak. Eperkém halászlevet főzött, kacsát sütött. Mint mindig, most is csodás dolgokat művelt a konyhában. A lakoma után feldíszítettük a műfenyőt. Kispipi azt mondta, örül, hogy nem öltünk meg egy fát.
Másnap reggelre a manók a fa alá pakolták az ajándékokat. Könyv, lego, korcsolya volt a csomagokban. Zsebsárkányról alig tudtuk levenni az utóbbit. Még a wc-re is abban ment.

Másnap anyóséknál ebédeltünk. Kaptunk multifunkcionális nyomtatót. Nem tudom, mit kezdünk vele. Egy normál háztartásban nincs szükség ilyesmire. De Eper már lát benne fantáziát. Másnap este megint mehettem dolgozni.

Olykor eszembe jut, milyen jók voltak azok a karácsonyok gyerekkoromban, amikor a család összejött nagymamámnál. Az is más volt, meg ez is. Mindnek megvan a maga szépsége.


Hangulat

Mióta elolvastam Vavyan Fable: Mennyből a csontváz című könyvét, enyhe karácsonyi hangulatom van. Pedig a regényben alig esik szó az ünnepről. Ehelyett szellemek, szerelem, vastag jég, és rengeteg humor jellemzi a történetet. Úgy látszik, azért hozott egy kis alap hangulatot. Dalolászom magamban, hogy “tégy a fára szép zöld zuzmót…tralalalala…hol van fa?” a Jégkorszak karácsonyi kisfilmjéből. Ennek az a hátránya, hogy mire eljön tényleg a karácsony, addigra egy csepp ünnepélyesség sem marad bennem.
Hiába. Az ősz az én évszakom. Ilyenkor van jó idő…és kezd el kiszáradni a bőr a kezemen.

 


Karácsony

Ez az ünnep is eltelt. Nyugalmasan, csendesen, és munkával. Idejét sem tudom már, mikor nem dolgoztam karácsonykor.
Új “hagyományt” próbáltunk ki. 24.-én feldíszítettük a fát, és 25.-én reggelre alá tették az ajándékokat a karácsonyi manók.

Anyagi, és környezetvédelmi megfontolásból idén műfát vettünk. Ugyanannyiba kerül, mint a normális fenyő, amiből az illatosabb vagy marha drága, vagy pikk-pakk elhullajtja a tűleveleit, ami tartósabb, annak nincs illata. Ráadásul a műfenyő ágait lehet csűrni, csavarni, na meg elbírja azt a rengeteg díszt. És jövőre is megvan a fa.

Mivel egyikünk sem vallásos, és Kispipit is próbáljuk megóvna az efféle dolgoktól, tehát nincs semmiféle Jézuska, úgy döntöttünk, hogy mivel a Mikulás december elején már járt itt, karácsonykor unokatesóékhoz megy Miami-ban, ezért a segítői a manók jönnek el hozzánk éjjel, és hozzák el az ajándékokat.

Ezek a manók hasznosak amúgy. Végre elvitték Kispipi cumiját. Igaz, régóta csak alváshoz használta már, de itt volt az ideje, hogy leszokjon róla. És hagytak itt helyette egy szép kastélyt a póniaihoz. Nem volt nagy küzdelem. Elalvás előtt magától rakta az ablakpárkányra. Reggel az volt az első dolga, hogy megnézze, megvan-e még. Mikor látta, hogy eltűnt a cumi, így szólt: “Nincs itt! Akkor ajándékoknak is kell lenniük!”
Lefekvésnél még van egy kis hüppögés azért. Nem konkrétan a cumi miatt, de úgy gondoljuk, végül is ez van a háttérben.

Sose olyan a karácsony, ahogy azt elképzeli az ember. Eper szerint a sok film bolondít meg, és ezért keresek valamit mást. Talán igaza van. De semmiképen sem filmes klisék vannak rám hatással. De ha egyszer rátalálok a keresett valamire, majd elárulom mi volt az.

Az ajándékozást sem vittük túlzásba. Végre elolvashatom a Sandman-t. Így egy lépéssel közelebb kerültem a Neil Gaiman gyűjteményem teljessé tételéhez. És a Michael J. Fox DVD-im is bővültek két példánnyal. És elkezdhetek játszani a Hatalom Kártyáival. Az LCD-tévét, meg a Nintendo Wii-t majd megvesszük akciósan. Mert hülyék azért nem vagyunk.

 


Kevés

Megnéztük az ország karácsonyfáját, aztán elmentünk a Mikulásgyárhoz is.
Egy szó mindkettőről: kevés.

Vegyük előbb a fát: ott áll egy téren, és egy fotókiállításon, egy betlehemen, és egy óriási adventi-koszorún kívül nincs semmi körülötte. Ünnepi légkör meg pláne. Ráadásul sajnáljuk szegény fenyőt. Nem lenne egyszerűbb, és olcsóbb csináltatni egy bazi műfenyőt? Nem kellene minden évben egy szép fát kivágni. Az idei ha jól hallottam, ötven éves.

Mikulásgyár: szép, meg színes. Bár nem igazán értem, hogy az intelligens-lámpák (szakmaian: bólogatók) mi a szösznek? Még ha mondjuk a gyár plafonját világítanák meg, rendben lenne. De csak egy tenyérnyi mintát löknek, pont a nézelődők képébe. Használhatatlan, és nincs funkciója. A környezete szintén szegényes. Egy kisszinpadon egy fogalmam sincs ki az énekesnő (közben rákerestem:Széles Izabella. Az ki?), mellette kürtöskalács, lacikonyha, meg egy kicsi korcsolya-pálya.

Nem lehetne ezt a kettőt összehozni? Sőt! Mondjuk még egy karácsonyi vásárt is köré? Nem arra a Vörösmarty téri turistáknak való szörnyűségre gondolok. Mert így nem ér sokat az egész.

 


Ajándék

Sok hezitálás után kitaláltuk, hogy lányunk ló-mániáját figyelembe véve, idén karácsonykor valami használható dolgot kap ajándékba. A tavalyi Buzz Lightyear figura azóta is ott csücsül a játékosszekrény tetején. Nem csodálom buzz-i nagy.
Nézelődtünk egy áruház játékosztályán, ahol Kispipi rögtön szívébe (és majdnem karjaiba) zárta a mini-póni figurákat. Lehet kapni hozzájuk kis házat, nagy házat, korcsolyapályát, meg óriáskereket. A lovak pedig 700 forint körül vannak. Ez utóbbiak “zsákbamacskás” csomagolásban adagolva. Azaz, nehogy azt vedd meg, ami nincs meg a gyereknek.
Tehát az ötlet megvolt. Otthon körülnéztünk a neten, hogy ezek a cuccok milyen áron mozognak általában. Így találtunk rá a pónikhoz tartozó kastélyra. Rögtön elkezdtük keresni, de az ország egyik webáruházában sem kapható. Már majdnem megrendeltem az e-bayen, vagy az Amazonon, mikor Eper rátalált a Vaterán az egyetlen, gyári csomagolású “Filly álomkastély”-ra. Ebben az esetben szerencsére teljesen mindegy, hogy német árú (ellenben a Buzz-al, ami csak angolul, és spanyolul beszél), mert ez csak zenél, és világít. Van hozzá négy ló, kinyitható, és a fülénél fogva hurcolható. Hátra dőlhetünk. Megvan a gyereknek az ajándék. Most már csak a felnőttek vannak hátra.

Filly álomkastély

 


Lista

Közeledik a karácsony. Próbálom megkönnyíteni családom dolgát, mivel lehetne meglepni engem.Összeírok hát egy listát, hogy mire is lenne “szükségem”.

– Kicsi (2,5″) külső merevlemez, hogy ne legyenek szétszórva a dolgaim az otthoni számítógépen, és a benti laptopomon. Minden egy helyen, és könnyebb lenne éjszakás napokon behurcolni a filmjeimet.

– Fejfedő. Egy jó puhakalap (fedora), egy fekete sport sapka (nem baseball!), vagy mert tél van, usanka. A múltkor felpróbáltam egyet, és tetszett.

– Póló. Jöhet minden mennyiségben. Főleg ha vicces rajzok, feliratok, koponyák vannak rajta. Bár kellene már néhány hosszú ujjú is, mert jó geek-ként (nem, én dork vagyok) kívül hordom a pólókat.

– SD kártya. A Dingoo-ba kellene. Feltelepíthetném rá a Dingux nevű linux rendszert, és tudnék mindenféle klassz játékkal játszani.

– DVD. A Tim Burton, és a Michael J. Fox gyűjteményem elég foghíjas.

– Könyv. Na, ez már bajosabb, mert ami érdekel, megszerzem e-book formátumban. Legutóbb tavaly karácsonykor vettünk papír alapút. Azóta elolvastam csaknem az egész Terry Pratchet életművet a telefonomon. De például a Sandman-nek örülnék.

– Ha már itt tartunk, e-book olvasó. Olcsó a Kindle, de tetszik a Barnes&Noble Nook-ja is.

– Távirányítós (RC) autó. Lehetőleg “Buggy”, ami minden terepen elmegy.

– Mindenféle elmetornáztató dolog. Rubik-kockából még hiányzik pl. a 4×4-es. De az ördöglakat gyűjteményem is bővíthető.

Végül, mivel pasiból vagyok, bármilyen kütyü. Ezért van androidos telefonom is. Egy Wii is jól jönne, de nekem senki nem dobja össze.

Azt hiszem, nem hagytam ki semmit a felsorolásból.Ahogy mondani szoktam: szerény vagyok, de igényes.

 


Összefoglalva

Nem mondhatok sokat. Mostanában nem tudok bloggerként gondolkodni, írni. Sőt! Nem érzek erőt semmihez. Pár hónapja még lelkesen vetettem volna bele magam bármi kreatív dologba, de mára már erőm sincs. Valami depresszió, és figyelemhiányban szenvedek. A röhej, hogy ezt tudom magamról, mégsem teszek ellene semmit.

A karácsony csendesen telt. Eperke sütött finom zserbót, csináltunk rántott halat. Én harcsát ettem, mert ki nem állhatom a szálkákat, de elég zsíros volt. Megajándékoztuk egymást, s tervezgettük, hogy erről az ünnepről miként fogunk majd beszélni Kispipinek. Úgy értem, semmi vallási dolgot nem szeretnénk belevinni. Aztán másnap jöttek anyuék, hoztak asztali DVD felvevőt, meg Kispipinek gyerek-laptopot, nevetős Elmo-t, este pedig mentem dolgozni. Ez volt az év utolsó munkanapja (éjszakája) számomra.

Eperkém megszenvedte a szilvesztert. Nagy terveink voltak. Vettünk olcsón egy PlayStation 2-t, kaptunk kölcsön pár játékot, mert a géppel szinte csak autóversenyeket kaptunk, amelyek eladásra, cserére kerülnek. (Ha valakit érdekel Grand Turismo, meg Penny Racer, meg valami Nitro Car, jelezze! Meg ha tudna egy “softmod” kártyát csinálni.) Vettünk BB Frizzante-t, mert lambrusco-t nem lehetett kapni sehol, és készen álltunk a szilveszteri éjszakára. De ahogy a színházi mondás tartja, “ember tervez, Isten perverz”. Eperkémet 31.-én reggel meglátogatta a szokásos komisz migrénje, kis Vukkal karöltve. Egész nap a besötétített szoba, és a wc között támolygott. Így rám maradt az ebéd főzése, Kispipi szórakoztatása, meg ami ezzel jár. Este aztán tévéztem (nem volt semmi érdekes), interneteztem, és játszottam egy kicsit a PS2-vel. Éjfél után én is lefeküdtem.

Sosem szerettem a szilvesztert. Gyerekként még érdekes volt ébren maradni éjfélig, nézni a fekete-fehér tévén a műsort. Később mindig dolgoztam ilyenkor, mert annak láttam értelmét. Az, hogy elkezdődik egy új év, sosem volt rám hatással. Minden megy tovább. egyik nap a másik után. Miért lenne ez a nap különlegesebb?

Eper szülei is megjöttek a miami-i kiruccanásukból. Kispipit elhalmozták játékokkal. Kapott Mrs. Potato Head-et (Krumplifej asszonyságot), meg Micickó (Micimackó) figurákat, amelyeket nagy élvezettel pakol jobbra-balra. Kedvesem egy szuper mp3 lejátszóval lett gazdagabb, én meg kaptam pár szép pólót, egy gyönyörű új termoszt, és egy kollekciónyi Karácsonyi Lidércnyomás figurát.

Az új évben sem tervezek semmit. A dolgok jönnek maguktól. Próbálok jobb emberré válni. Pár nap, és betöltöm a 35-öt. Eperkém lassan vissza megy dolgozni, Emmára olyankor majd a nagymamája vigyáz novemberig, amikor is óvoda-érett lesz, és hivatalosan is bekerül a taposómalomba. Azt hiszem, ezt mi szülők fogjuk a legjobban megszenvedni érzelmileg. Szeretnék végre egy laptop-ot. Körülnéztem használt cuccok terén, és arra a következtetésre jutottam, hogy Gus gépe kiváló lenne számomra, és ha addig megmarad, lehet hogy rácsapok, ha tartja a gazdája a jó árát.

Egyébként boldog, új évet kívánok mindenkinek!

 


Röviden

Marhára nincs karácsonyi hangulatom. Nem foghatom a nyüzsgésre, hiszen alig két óra alatt túl voltam az egész ramazurin. Valahogy mégis, hiányzik valami. Talán az is ront a morálomon, hogy egész héten éjszakás vagyok. Fene tudja. Minden esetre együtt leszünk, mi hárman, meg a macskák, lesz fa, meg finom ebéd, és ragyogó gyermekarc. Talán ennyi is elég. Miért is keresem folyton azokat a régi karácsonyi érzéseket? A nagymamámmal sírba szálltak.

Szerettem volna itt egy kis karácsonyi ajándékot adni, egy régi, amerikai film formájában. A címe “Fehér karácsony“. De sajnos nincs elég tárhelyem. Meg feliratos is, bár ez lehet, előnyére válik a műnek. Azért még nem vetettem el teljesen.

Vettem egy Sony PlayStation 2-t. Ma hozta a postás. Kaptam hozzá négy játékot, amiből kettőt ki is selejteztem. Need for speed: Most Wanted (platinum edition), és Penny Racers a címük. Ha valakit érdekel, írjon nyugodtan. Bár az is lehet, hogy becserélem Joey-nál őket, valami normálisabbra. Észrevettem, hogy inkább olyan játékok érdekelnek, amikre 3+ korhatár van írva. Hiába. Nem kenyerem a vérengzős lövöldözés, pedig azt mondják, jó feszültséglevezető. Az autóversenyeken meg nem bírok a pályán maradni.

Hogy mégis legyen egy kis karácsonyi hangulat, kicseréltem  a fejlécet. A fotó hollyjools munkája.

Az év elején indul az “Öt ember, öt könyv” új verziója (2.0). Készíthetitek a könyveket. Meg nézzetek körül a moly-on.

Mára ennyit. Azt hiszem, ebben az évben már nem írok. Amúgy is ki vagyok ürülve, és nem hiszem, hogy az új év kihozna belőlem valami jobbat. Így tehát kívánok kedves mindnyájatoknak békés, boldog karácsonyt, és minden jót az új évre!