Iskola

Kezdem azt érezni, hogy az iskolával is ugyanúgy ráfaragtunk, mint annak idején az óvodával. Igaz, ott annyi volt a gond, hogy évente cserélődtek az óvónők, mert a dadus mindenkin főnökösködött a csoportban.
A suliban viszont megy a hatalmi, vagy mifene, harc. Az osztályfőnöknő próbál szülőket megnevelni a gyerekeiken keresztül, ha nem a neki tetsző életmódot élik.
Hozzá teszem, semmi köze hozzá, ki, hogyan éli mindennapjait, ha csak valami aggasztót nem lát. Teszem azt, minden nap lilára van verve a gyerek, vagy jól láthatóan valami baja van.
Három gyerek már átiratkozott másik osztályba, vagy iskolába félévkor.
Megállapítottuk, hogy a tanárnő valószínűleg nem tud matematikát tanítani, vagy rosszul magyaráz. Bár Kispipi szerint itthon jobban megérti, mert jobban magyarázunk.
A tanárnő a legjobb osztályt akarja. Ezt a következőképpen éri el: az ötösnél rosszabb jegyeket nem írja be, csak “kis jegyként”. A gyengébbeket kiutálja (lásd féléves átiratkozások). Állítólag a legjobb átlagot felmutató osztályfőnök plusz pénzt kap? Ezt hallottam tanár ismerőstől.
A másik probléma a pénz. Konkrétan, tömjük a nőt. Tavaly jazz-balett foglalkozást tartott, ahova az osztály nagy része járt. Idén már nem jelentkeztek annyian, ezért két délután, kis csoportos rajzórákat tart, alkalmanként 4000 forintért.
Kispipit nyáron megtanítottam árnyékolni, ezért a tanárnő “meghívta” a rajzórára. Vesztünkre. Normális alkotást azóta sem láttunk tőle. Viszont ezért a pénzért még mi visszük a nyersanyagot is.
Tavaly meghirdetett korrepetálást. Állítólag csak az első óra volt ingyen.
A gyerekeket minden évben elviszi három napra erdei táborba, valami titkos (tényleg az. Még a címet sem mondja meg) helyre, valahova a Jenői tóhoz. A jazz-balett tábort is ott tartja. A családjáé a terület.
A nő tömény önellentmondás. Az egyik kisfiút megalázta az osztály előtt, mert a mekiben tartotta a szülinapi zsúrját. Kérte, emelje fel a kezét, aki az osztályból meg van hívva.
Állandóan beszél az egészséges életmódról, de minden szünetben az iskola előtt dohányzik, és a tanártársát hangosan, az osztály előtt kérdezi: “te is jössz gyújtani?”

Aki most áll iskolaválasztás előtt, annak azt tudom mondani, semmit nem érnek a nyílt órák. Az csak színjáték. Inkább kérdezzék körbe azokat a szülőket, akiknek a gyerekei a kiszemelt iskolába járnak.
A bosszantó még ebben, hogy a mostani tanársztrájkok idején Kispipi otthon maradt, igazoltuk az elmaradt napjait. De ez a tanárnő nem érdemli meg a szolidaritást.


Szomorú

Tegnap azzal jött haza Kispipi az iskolából, hogy meghallgatták youtube-on az osztályfőnöknő kedvenc dalát, és szeretné nekünk is megmutatni.
Gyanakodva kérdeztük, mégis, mi a címe az ominózus zeneműnek, mert D.néni zenei ízlésétől, amit a gyerekekbe is próbál sulykolni, néha az égnek áll a hajunk.
Konkrétan, addig mutogatta a 2cellos nevű zenekart, hogy majdnem az egész osztály elment a tavalyi budapesti koncertjükre. Az egyik kissrác azóta tanul csellózni. Mondjuk ez utóbbi a pozitív hozadék.
Lányunk aztán kinyögte, hogy a Szomorú vasárnap című dalról van szó.
Mi meg csak pislogtunk, mint hal a szatyorban. Néztünk egymásra, hogy D.néni mióta ilyen befelé fordulós, és hogy az egész osztály tömeges öngyilkosságra készül-e?
Ha valaki nem ismerné a dal történetét: 1933-ban zenésítette meg Seress Rezső, Jávor László versét, amit azóta is az öngyilkosok himnuszaként tartanak számon.
A dalból készült filmet leadtuk pár éve. Épp aznap este is dolgoztam. Tényleg olyan hangulata van a dalnak, hogy az ember, ha rossz passzban van, a Dunának menne tőle.
Aztán kiderült, hogy valami feldolgozásról lehet szó, mert Kispipi olyasmit mondott, hogy D.néni azt a részt szereti a legjobban, mikor “belecsapnak” a dalba.


Jó…

Nem akarom elkiabálni, de ma volt az első alkalom, mikor Kispipi nem könnyes szemmel lépett be az óvoda ajtaján. Bár éreztem rajta némi feszültséget, de alig, hogy átöltöztettem, már ment is be a szobába. Úgy kellett utánaszólnom, hogy hé, hol a puszim! Olyan gyorsan történt mindez, hogy még a cuccait sem tudtam rendesen elpakolni, pedig eddig az volt a menet, hogy mindent elrakok, és csak utána vezetem be a Pöttömöt. Mint a kézigránátnál. Bedobom, aztán futás.

Beszéltem az óvodavezetővel is, honlap ügyben. Úgy néz ki, mostantól én csinálom, és itt a freeblogon helyeztem el. A régi oldal siralmas, és aki csinálta, nem foglalkozik már vele. Erről régebben írtam.

Kell találnom valami elfoglaltságot. Ez az első olyan szabadhetem, amikor nem sétálunk, játszótérre megyünk. Itthon ülök. A hét elején már kitakarítottam a lakást, minden nap megfőztem a vacsorát, mostam, vasaltam, és próbálom rendben tartani a kócerájt. Bár már találtam szerda, és péntek délelőttre valamit, de tegnap egész egyszerűen elfelejtettem, illetve nem azon járt az eszem, holnap meg Kispipit hozom el előbb az óvodából, mert a délutános óvónő beteg, és kivett egy napot.

A másik jó hír, hogy kaptam tippet, hogyan szabadulhatnék meg az iskolától úgy, hogy visszakapjam a pénzemet. 400.000 forint igen sok pénz. Ennél olcsóbban is vannak webdesigner tanfolyamok.

Valami tüdőgyulladás-félét is kaptam. Úgyhogy ma megpróbálok pihenni.

 


Átverve

Igen, most így érzem magam. Kezdődött azzal, hogy hülye fejjel, nem a megszokott, jól bejáratott számítástechnikai boltból rendeltem külső merevlemezt, hanem valamilyen indíttatásból a pixmániát céloztam meg. Szokásos kiválasztás, átutalás után vártam majd’ minden nap a futárt, vagy a postást. A cég részéről egy hónapig néma csend. Meguntam, lemondtam az árut. Erre azon nyomban kaptam egy e-mailt, hogy átadták a DHL-nek a cuccot, de a postást várjam, mert az hozza ki. Mondom, he? De nem hozták. Akkor felhívtam őket, hogy tessék mondani, mi a helyzet? Az ügyintéző utána nézet, s azt mondta, írjak e-mailt, mert úgy tűnik, eltűnt az árú, és kivizsgálják. Írtam, elküldtem. Erre ma kapok egy levelet. Idézem szó szerint:

“A Dhl Global Mail szállítónk által végzett vizsgálatokat követően, szállítónk megerősítette, hogy a kiszállítás a következő időpontban megtörtént: .

A szállítólevélen szereplő aláírás megerősítette a 00123456 számú csomag kiszállítását a rendeléskor megadott címre.

Tájékoztatjuk tehát, hogy sajnos nem áll módunkban a rendelt termékek újbóli kiszállítására vagy visszafizetésére.

Elnézést kérünk az okozott kellemetlenségekért. Ha további információra lenne szüksége, természetesen bármikor állunk rendelkezésére.”

Magyarán szólva, szerintük én megkaptam, bár dátum nincs, hogy mikor. Úgyhogy megint írtam nekik, hogy legyenek szívesek megnézni az aláírást a szállítólevélen, ha egyáltalán van ilyen, és hasonlítsák össze a személyimről mellékelt kép aláírásmintájával.

Szóval részükről minden rendben, lenyúlták a pénzemet, és a továbbiakban sírjon az én anyukám. Sose rendeljetek pixmániától!

Friss: este jött egy új e-mail. Legyek szíves küldjem el a számlaszámom, mert visszafizetnek.

A másik felháborító dolog, ahol megint csak hülyére vesznek, az az iskola. Már jó pár éve húzódik-halasztódik a “webtervezői” képzésem egy olyan oktatási cégnél, amely méltán elhíresült a neten, nem épp emberbarát hozzáállásáról. A lényeg: volt olyan év, hogy én kértem évhalasztást, mert épp akkor kerültem másik munkakörbe, volt, hogy náluk nem indult ilyen irányú képzés. Aztán jött Kispipi, akkor azért halasztottam. Tavaly, bár délelőtti tanításra jelentkeztem, megpróbáltam egy délutánit, de a munkám miatt a havi óraszám maximum kétharmadán tudtam volna jelen lenni, az pedig ugye nem megoldás. Hát kértem egy újabb halasztást. Mindeközben persze fizettem a havi részleteket, mint a katonatiszt.
A héten kaptam tőlük egy levelet, hogy indul a képzésem, minden hétfőn 17-20 óráig. Írtam nekik e-mailben, felhívva rá a figyelmüket, hogy a délután nekem nem jó, hiszen olyankor a legtöbb esetben dolgozom, meg hogy most már megromlott a bizalmam feléjük (nem utolsó sorban azért is, amit a fórumokon olvastam). Felhívtak. Nagyon kedvesen beszéltek. Kérdezték, hogy akkor mi legyen, mert, figyelj csak!, nem lenne jó ennyi pénzt veszni hagyni! Hoppá!
Hozzá kell tennem, hogy ez év elején a Munkaügyi Minisztérium egy évre eltiltotta őket a felnőttképzéstől. Végül is annyiba maradtunk, hogy a továbbiakat levélben intézzük.

Kicsit felpaprikáztam magam. Tanácsok?


Hét vége

Vége a hétvégének. Nem, nem romlott el a naptáram. Csupán arról van szó, hogy nekem a hétvége egy hétig tart. Mondhatni, szerencsés helyzet. Az viszont már kevésbé mondható kellemesnek, hogy egy átlagos munka-hét, 21 napot vesz igénybe. De ez egy ilyen szakma. Nem panaszkodom.

A reggelek manapság sokszor telnek úgy, hogy Pöttöm reggel hattól itt sertepertél körülöttem. Én nem tudok aludni, ő meg gyakorolja a jövés-menést. Eper legalább alhat még egy kicsit. Megérdemli, hisz Ő az éjszakai "ügyeletes". Valamiért, ha én "ugrok" a kölökhöz éjjel, csak jobban rázendít. Anyás lett.

Jövő héten kezdődik az iskola számomra. Webtervező, vagy mifene, leszek. Akárhogy próbáltam elbliccelni, a vége az lett, hogy nem megyek, de fizetek, vagy megyek, mert fizetek. Úgyhogy az utóbbi mellett döntöttem. A tervem az, hogy megjelentetem azokat a leckéket, amiket frissiben tanulok. Persze úgy, hogy a tananyagot az internetről másolom, linkelem egy bejegyzésbe. Kísérletet teszek arra, hogy bebizonyítsam, 400.000 forintos tudást, ingyen is meg lehet szerezni. Ne kérdezd, melyik iskola. Majd ha befejeztem, elárulom.


Fotóiskola kezdőknek VIII.-Portréfotózás III.-Ellesett pillanatok

Ellesett portrék készülhetnek műteremben, vagy szabadban.
Legyen bár hétköznapi, vagy gúnyoros, az elkapott portréfotó véletlen
pillanatokat, önkéntelen gesztusokat, arckifejezéseket csíp el ismeretlentől,
ismerősről, rokonról.

Ismét Robert Caputo: Portré és riport című könyvét használtam segítségül.



Hétköznapi élethelyzetek



Bármerre járunk a világban fényképezőgéppel a nyakunkban, mindig hiúzszemmel
figyeljük a pillanatot, mikor feltárul embertársaink belvilága.

Még ha kifejezetten műtermi portrét is akarunk készíteni, egy-egy spontán
mozdulatot érdemes elkapnunk. Modellünk a nyakkendőjét, ruháját igazgatja, a
haját fésüli, stb.

Miután végeztünk, kísérjük ki modellünket, és az utcán is készítsünk róla
képeket. Tavasszal, amikor a család kirándul, lessük meg a pillanatot, amikor
szeretteink a finom falatoktól eltelve, behunyt szemmel, békés mosollyal
élvezik a nap cirógató melegét.

A várost járva figyeljük a járókelőket. Keressünk beszédes helyzeteket. Például
a zöld jelzésre váró gyalogos arcán a türelmetlenség árulkodó jeleit.

Szüntelenül figyeljük a feláruló pillanatokat, hiszen mindannyiunk élete tele
van történetekkel, és mindegyik fotó egy-egy ilyen történetnek lehet az apró
mozaikja. Ha az utcát járjuk portréra vadászva, villámgyorsan meg kell
találnunk az eszményi képkivágást, ezért a legjobb, ha 80-200 mm-es zoom-optikát
viszünk magunkkal. (Olyan esetben, ha nem tudok a kiszemelt alany közelébe
jutni úgy, hogy meg ne zavarnám, olyan képet készítek, amelyből később a
"hasznos" képrészletet kivághatom.)

dazataria-Picnic

(fotó: Dazataria)



Hivatás, szenvedély, személyiség



Elsőként el kell gondolkodnunk, vajon alanyunk életének melyik szeletét
(foglalkozását, otthonát, hobbiját) érdemes megjeleníteni a képen. Mi a
legjellemzőbb vonása? Mire a legbüszkébb? Mi a hobbija?

A helyszín az esetek többségében egyértelműen adódik. Művészt a műteremben,
hentest a húsboltban, tanárt a katedrán érdemes fotózni.

Ha valakiről az otthonában készítünk képeket, kérjük meg rá, hogy vezessen
körbe bennünket. Általában mindenki kész hosszasan, lelkesen mesélni a
lakásáról, házáról, kertjéről, egy-egy személyes tárgyáról. A gazdát vegyük rá,
hogy mutassa meg a jószágait. A lelkes vasútmodellezőt kísérjük le a pincében
felállított terepasztalához.

Amikor már mindent láttunk, és hallottunk, kérjük meg az illetőt, hadd
maradhassunk még egy ideig, hogy figyelhessük, amint tesz-vesz, ügyködik. Most
még ne fotózzunk. Pusztán éljük át szívvel-lélekkel, és figyeljük meg mindazt,
amit alanyunknál látunk, és tapasztalunk.

Jegyezzük meg, milyen ruhát visel, milyen szerszámokkal, eszközökkel dolgozik,
fürkésszük ki a karakteréről mesélő összes apró, beszédes jelet. Minél több
időt töltünk alanyunkkal, annál jobban megismerjük a mindennapjait,s így
pontosabban körvonalazódik bennünk, hogy életének sokféle színtere közül
melyiket érdemes megmutatnunk a portrén. Arról nem is beszélve, hogy közben ő is
megszokhatja folyamatos jelenlétünket, és így egyre inkább feloldódik.



Az "aktus"



Hiába igyekszünk oldani a hangulatot, könnyen megeshet, hogy alanyunk feszülté,
zavarttá válik. Viselkedése mesterkélt lesz, amint fotózásra kerül a sor.
Semmit sem szabad erőltetnünk. Várjunk türelemmel, míg alanyunk elfoglalja
magát, megfeledkezik rólunk, és csak azután lássunk neki a munkának.

Tartsuk szem előtt, hogy a portrénak ezen típusa egyaránt szól a modellről, és
a környezetéről. A kép tekintélyes részét alanyunk töltse ki, ugyanakkor a
környezetéből is mutassunk kellő darabot, érzékeltessük a helyszín hangulatát.

Használjuk a korábban említett kompozíciós elveket
. Ha alanyunk, mondjuk pék,
előtérnek válasszuk a frissen sült veknik kupacát, mégpedig úgy, hogy a kenyérhalom
körvonalai a pékre tereljék a néző figyelmét. Vagy helyezzük a pékmestert
előtérbe, háta mögött a glédában álló kenyerekkel. Fotózzuk le amint zsákot
cipel, vagy a tésztát dagasztja.

Craig Jewell-Mr Baker Man

(fotó: Craig Jewell)




A környezetbe helyezett portré, hasonló gondolkodást kíván, mint a fotóesszé,
mert nem csak alanyunkat, de legjellemzőbb tevékenységét is be kell mutatnunk a
képen.

csendben mozogva próbáljunk ki különféle látószögeket, hol közelebb
alanyunkhoz, hol távolabb tőle. Olykor kérjük meg, hogy nézzen egyenest az
optikába. Ne sajnáljuk a nyersanyagot. Fotózzunk bátran, máskülönben megeshet,
hogy épp a legtermékenyebb pillanatokról maradunk le.

 


Fotóiskola kezdőknek VII.-Portréfotózás II.-Beállított portrék

Ismét Robert Caputo: Portré és riport című könyvét használtam segítségül.

A portréfotón egyszerre kell ábrázolnunk alanyunk külső, és
belső tulajdonságait. Fizikai mivoltán túl, érzékeltetnünk kell egyéniségének,
lényegének megkülönböztető jegyeit. Nem kirakatbábut fotózunk, és nem is
igazolványképet csinálunk. Az ember egyedi jellemzőit szeretnénk láttatni a
fotón.

Legyen bár festmény, vagy fotó, a jó portré érzékelteti a
testi való mögött rejlő személyiséget. Ha közeli képről van szó, szinte
kizárólag az elkapott arckifejezésen, és a fények keltette hangulaton múlik,
hogy a portré valóban megszólal-e.

A tágabban megkomponált portrénál, például egész alakos
képnél, mely a mesterséget, vagy a
természetes hátteret is megmutatja, egyetlen képelem sem lehet ok nélkül való.
Mindegyiknek a modell személyiségéről kell szólnia.

A portréfotózás első, és legfontosabb törvénye: „Ismerd meg
alanyodat!".

Ha egy barátunkról van szó, már túl is jutottunk az első
lépésen, rögtön elgondolkodhatunk, vajon személyiségének melyik oldalát
domborítsuk ki a képen. Ha viszont modellünket nem ismerjük, előbb
beszélgessünk vele egy kicsit, oldjuk a hangulatot, csak azután fogjunk hozzá a
fotózáshoz.

A gyakorlás sok tanulsággal szolgál. Készítsünk minél több
beállított, és elleset portrét rokonainkról. Fényképezzük őket minden
élethelyzetben. Csináljunk arcképet, egész alakos fotót, és rengeteg életképet.

 

Beállított portrék

 

Arckép

Az arckép közvetlen, tiszta leképezése a személyiségnek. A
legmélyebb, és legtisztább kapcsolat megtestesülése fotós, és alanya között. A
képmezőben csakis az arc látható. Semmiféle egyéb képelem nem zavarhatja a
néző, és a modell viszonyát.

A szem valóban a lélek tükre. Legyen bár alanyunk boldog,
komoly, vagy bánatos, a szeméből sugárzó érzelem alapvetően meghatározza a
portré hangulatát. Nyilvánvaló tehát, hogy modellünk szemének mindig élesnek
kell lennie. Ha csekély mélységélességgel dolgozunk, feltétlenül az alanyunk
szemére állítsuk be az élességet, éspedig mindig arra a szemére, amelyik
közelebb van a gépünk optikájához.

 

Sok esetben a legelőnyösebb beállítás, ha modellünket szűk
képkivágásban, szemből fotózzuk le, amint épp az objektívbe pillant. Ez a
legközvetlenebb hangulatú, legbizalmasabb portréfotó. Egyszersmind ez a portrétípus
kívánja a legtöbbet a modelltől. Gondoljuk el, milyen nehéz oldottan,
felszabadultan viselkednie, amikor pusztán egy kerek üvegdarab néz vele
farkasszemet. A nézőt mégis az ilyen portrék hozzák a legközvetlenebb
viszonyba a kép alanyával.


(foto: Swanky)

A deréktájban vágott, úgynevezett háromnegyedes portré
esetében a modell messzebb van a géptől, és rendszerint a távolba réved,
mintegy „kinéz" a képből. Ilyenkor kultúránk rögzült kódjai alapján érzékeljük
a modell tekintetének üzenetét: a fölfelé tekintő szemek álmodozó, merengő
hangulatot, a lefelé tekintő szegezett pillantás töprengést, tépelődést fejez
ki.

(foto:Cagriaa)

A harmadik lehetőség a profilkép, amelynek fő jellemzője a
hangsúlyozottan grafikus hatás. Ez a portrétípus sem teremt igazán közvetlen
viszonyt néző és modell között, ugyanakkor az arckifejezés mellett a profil
jellegzetes, egyéni körvonalai is fontos elemét adják a képnek.


(foto:Captain Ares)

Természetesen a háromféle alapbeállításnak végtelenül sok
változata, kombinációja lehetséges.

 

Egész alakos portré

A szűkebb portréról fentebb leírt megállapítások az egész
alakos portréra is érvényesek. Csupán annyi a különbség, hogy utóbbi esetben több
tényezővel kell számolnunk, több tényezőre kell odafigyelnünk. Nem szabad
csupán modellünk arcára összpontosítanunk. Testtartása, gesztusai, ruhája,
valamint a mögötte húzódó háttér is hangsúlyos eleme lehet a képnek.

Ebben az esetben is fontos, hogy modellünk jól érezze magát.
Csevegjünk vele a fotózás előtt, és ha szünetet tartunk. Munka közben viszont
legyünk határozottak. Mindig egyértelműen közöljük vele, hogyan helyezkedjen el
a gép előtt.

(foto:Jedrek)

 

Ajánlás:

Fotóiskola angolul

 


Fotóiskola kezdőknek VI.- Portré fotózás I.- Eszközök

Ehhez a témához már nagyobb szaktekintély szükségeltetik. Segítségül hívom Robert Caputo: Portré, és riport címü könyvét. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a téma.

Ezen a héten bepótolom eddigi elmaradt írásaimat.

 

Eszközök:

Nagylátószögü objektívek.

Előzőleg már írtam az objektívek tulajdonságairól.

Az 50mm-nél rövidebb fókusztávolságú objektívek előnye, hogy jókora látószögben kéezik le a teret, valamint igen nagy a mélységélességük. Akor jön jól ez a fajta objektív, ha szűk térben dolgozunk. Ám nagyon óvatosan kell bánnunk vele. Ha nagyon tág a kép, könnyen elveszhet benne a mondanivaló, vagy maga a modell, aki esetünkben a téma. Éppen ezért a kompozíciónak határozottan rá kell irányítania a szemlélő tekintetét. Amikor közelről fotózunk nagylátószögü objektívvel, kissebb-nagyobb torzulásokat tapasztalhatunk. Minnél közelebbi a téma, és minnél rövidebb a gyújtótávolság, annál erősebb lesz a torzulás. Ráadásul ami közel van, azt felnagyítja, ami távolabb, azt lekicsinyíti a képet. (Talán mindenki látott már halszemoptikával készült, mostanában divatos, kutyákról készült fotókat, amin az alany orra betölti a képet, a feje viszont szinte eltűnik a hatalmas orr mögött. Példa. A hatás hasonló, csak kissebb mértékü.)

Teleobjektívek.

A teleobjektív éppen ellenkezőleg módosítja a portré alanyának alkatát. Keskenyebbnek, karcsúbbnak mutatja a képen. Mégis ez a tulajdonsága alkalmassá teszi a portréfotózáshoz, valamint akkor is jól jön, amikor nem tudunk a téma közelébe férkőzni. Tág rekesznyílásnál azonban a teleobjektív mélységéllessége már csekély. Ez a tulajdonság teszi hasznossá akkor, ha a látvány bizonyos részleteit szeretnénk kiemelni a képen.

Egyéb eszközök.

Egész sok hasznos eszközből válogathatunk. Az állvány főleg akkor hasznos, ha teleobjektívvel dolgozunk, vagy hosszú expozíciós időt kell használnunk. Sok fotós kézi fénymérőt is használ, mert a fénykéezőgép beépített fénymérője olykor becsapja az embert, ha nagy a világos-sötét kontraszt. Használhatunk sokféle szűrőt, ezekről késöbb ejtünk szót. Emellett sokfajta vaku, derítőlap, világító- és fénymódosító szerkezet áll a fotós rendelkezésére, műtermi, vagy szabadtéri munkákhoz.

Eperke

(Eperke portré.Foto:pazzo)

 

 


Fotóiskola kezdőknek V.- Kompozíció- 3. Képek keretezése, vonalvezetés


Amikor elhelyeztük a témát a megfelelő harmadba, megtaláltuk a legjobb nnézőponot, a fotó máris harmonikus lesz. Vannak viszont agyonfotózott témák, amelyeket csak további "kiegészítőkkel" lehet kiemelni a tömegből.

 

Vonalvezetés


Főleg táj- és panoráma képeknél fordul elő, hogy nincs meghatározott téma a fotón. A kompozíció alapja, hogy a néző tekintetét vezetni kell, képi hatások alkalmazásával el kell érni, hogy a fontosnak tartott részleteken sorban haladjon a tekintet. Fontos a kiinduló, és a végpont. A tájképeknél egy kanyargó folyó, vagy út, egy átlósan bekomponált sövénykerítés alkalmas arra, hogy vezesse a néző tekintetét.


Figyeljünk arra, hogy lehetőleg balról jobbra, illetve alulról felfelé haladjon a tekintet. Ez elöbbi főleg azért, mert európában balról jobbra írunk, s ez határozza meg a nézés irányát. A vezérvonal kiinduló témája lehet egy árnyék az úton, majd az út a kép tetején látható hegyre viszi fel a tekintetet.

(Foto: Petaflop

 

Az ismétlődő elemeknél ugyanúgy érhetünk el érdekes kompozíciós hatásokat. Ahol lehet, keressünk a témában ismétlődő elemeket, vagy hasonló motívumokat. Egy gyümölcsökkel teli láda, vagy a tengerparti színes kavicsok közelről mindig érdekes témák, főleg ha van mögöttük tartalom amit a szemlélővel közölni szeretnénk. Homogén felületet csak akkor fotózzunk, ha van hozzá valami hangsúlyos téma. Persze hangulatot is teremthetünk homogén háttérrel. Ilyen például a vízen egy magányos vitorlás, vagy a sivatagi magány legfőbb ábrázolási módja, a homokon haladó alak.

 

Keret

A keret, mint kompozíciós elem, nagyon hasznos leheet, ha egy unalmas, vagy megszokott témát egyedi módon szeretnénk megmutatni. De vigyázzunk arra, hogy ne vigyük túlzásba. A leggyakoribb keret a szabadban a kék ég. Ilyenkor használjunk polárszűrőt, hogy intenzívebb színt kapjunk. Keretként lehet használni hidat, ablakkeretet, boltívet, épület sarkát, és még számos lehetőség nyílik a természetben is. Lehetőleg a témához megfelelő keretet használjunk, de figyeljünk rá, hogy ne legyen látványosabb, mint a főtéma.

 

Az eddigi fotóiskola leckék megtekinthetők itt.

 

 


Fotóiskola kezdőknek IV.- Kompozíció- 2. Perspektíva

 

Bővebben a perspektíváról.

 

Álltalában kijelenthetjük, hogy a kevesebb több. Egy napraforgó földön egy trakor felülről fotózva olykor izgalmasabb látvány, mint egy vásári forgatag. Az utóbbinál, főleg ha nagy a mélységélesség, és a főtéma nem hangsúlyos, vagy a vásári forgatag a fő téma, akkor a sok képelem zavarossá teheti a fotót. Ilyenkor tegyük hangsúlyosabbá a témát az előtérben, például úgy, hogy a kép jelentős részét fedje, vagy kissebb mélységélességel dolgozva, azaz elmosódott hátteret kreálva, emeljük ki a témát. Persze az irány is fontos. Egy adott képelemnek más-más jelentést ad, ha felülről, szemből, vagy ha alulról fotózzuk.

 

Játék a mélységélességgel

Ha túl sok a zavaró elem a téma körül, a legegyszerübb megoldás az élesség, illetve a megvilágítás szabályozása. Ha a téma éles, és a képen a többi elem életlen, elmosódott, máris sikerült egy jó képet készítenünk. Ráadásul ha az életlen háttér mégis felismerhető, elárulhatja, hogy hol készült a kép. A rekesz helyes megválasztásával a mélységélesség beállíható úgy, hogy csak a főtéma legyen éles. Kivétel persze a tájkép, ahol fontos, hogy nagy legyen a mélységélesség, vagyis az elő- és háttérben is minden részlet élesen legyen látható. Másik lehetőség a világítás. Ha a főtémánkat megfelelő fény éri, lehetőleg a háttérben lévő dolgok legyenek sötétebbek. Ilyenkor fontos, hogy pontosan mérjünk fényt a főtémán.

Főtéma kiemelése élességgel

 

 

Nézőpont

Sokat jelent a kép mondanivalója szempontjából, hogy a fotós hol helyezkedik el a témához képest. A "békaperspektíva" kiemeli a téma nagyságát, s szinte ránk dőlni látszik. A "madárperspektívával" pont az ellenkező hatást érjük el, azaz a szemlélő "nézi le" a témát. A "szemmagasság" a legunalmasabb perspektíva, de legalább nem lehet túlhasználni.

 

Békaperspektíva

 

Szemmagasság

 

Madárperspektíva

 


Természetesen a szabályokat meg lehet szegni. Illetve meg kell szegni. Csak így tudunk érdekes képet készíteni. Fontos, hogy vizsgáljunk meg mindent más szemszögből. A kreatív fotós arról ismerkszik meg, hogy nem onnan fotóz egy adott témát ahonnan például egy túrista csoport, hanem feláll valamire, vagy esetleg még a porba is belefekszik egy jó kép kedvéért. Tessék hát kísérletezni bátran!