Fantasy

Már egy éve is van annak, hogy Sinus1 kollégám megfertőzött Terry Pratchett-el, s azóta szinte egyik könyvét a másik után falom. Csak olykor, egy-egy új Neil Gaiman kötetnél teszem le őket. Most bepróbálkoztam Szergej Lukjanyenko (vicces neve van), Éjszakai őrség című regényével. Nagyon az elején tartok, de már az első oldalaknál feltűnt, hogy az én jegyzeteim is hasonló stílusúak (mondom hasonló, nem ugyanolyan).
Tehát ami eddig a fejemből “kipottyant”, azt az irodalom “urban fantasy” stílusnak azonosítja.

Minap pont Eperkém hozta szóba, hogy szerinte novellákat kellene írnom, mert azok rövidebbek. A Születés után tovább akartam írni, s még itt visszhangzik a fejemben a hogyan tovább, de valamiért, lehet az fáradtság, stressz, vagy mittudomén, nem sikerült eddig. Nem tudom mi kell ahhoz, hogy ihlete legyen az embernek. A rajzolás is csak egy ötletből született, de amit igazán akarok, azt még nem sikerült monitorra vetni.
Web-design, és urban fantasy. Nem is tudom. Talán kisülhet belőle valami.

 


Írás

Lelkiállapot.Legalábbis nekem. Valami eszembe jut, egy eseményről az utcán, vagy a mindennapi életből.

Ha nem jegyzem le rögtön, elszáll. Így marad némely gondolatom leiratlan.

Aztán itt van ez a lehetőség. Csak meg kellene írnom a regényt, megterveznem a borítóját, elküldeni, és ha igény van rá, kinyomtatják, elküldik a megrendelőnek.

De mi legyen a REGÉNY? Folytassam a másik világot? Netán az oly nagyon áhított Toszkánát? Az utóbbit már viszontláttam, s a lelkesedésem kissé lecsökkent. Valaki már írt ilyet.


Bevezető

 

 


Eljött az ideje, hogy elmeséljem, hogyan is kerültünk Budapestről, a
napfényes Itália kék ege alá, azon belül is Toszkána dimbes-dombos táján, Peccioli városkája mellé,s hogyan próbálunk beilleszkedni a környék
mindennapjaiba.


Persze könnyebb dolgom lenne, ha Lajos, azaz Luigi, abbahagyná annak az
átkozott falnak a szétverését, mely az általunk hőn óhajtott nappalit, és a
konyhát elválasztja egymástól. Pillanatnyilag ez az a fal, melynek elbontásában
egyetértünk. Ugyanis bármilyen elképzelésünket eddig elétártuk a ház
átalakításával kapcsolatban, egyetértően bólogatni kezd, majd elgondolkodó
arcot vág,s végül elkezdi a "secondo me", azaz szerinte, és merőben
más elképzeléssel áll elő, mint amit mi néhány percen keresztül ecseteltünk
neki. Ezután menetrend szerint jön a vita, melynek végén én kétségbeesetten,
verítékezve és egyre harsányabban igyekszem tartani magamat az elképzelésemhez,
s ugyanezt teszi Luigi is. Végül kijátszom az egyetlen ütőkártyát ellene,
melynek nem lehet más eredménye, mint a vállvonogatós visszavonulás: én vagyok
a megrendelő.

Ne higgye senki azt, hogy olyan szőrös szívűek volnánk, hogy
szegény kőműveseinkre és egyéb iparosemberre aki nálunk dolgozik,
rákényszerítjük az akaratunkat és hóbortjainkat. Meghallgatjuk mi mindenki
véleményét, a hozzáértőkét pláne. De amikor annyi időt töltöttünk Enricoval aki
a házunk átalakítását, felújítását tervezte és kivitelezi, s végre oly sok vita
után megegyeztünk az épület végleges formájában, ragaszkodunk hozzá, hogy úgy
is legyen az utolsó csempéig.

A teraszon ülve, mindig rájövök, van még mit tennünk a ház körül.
Persze, a házban is, de az más dolog. Ez a kert volt már több mint egy éve,
mely a házzal együtt megfogott minket. S bármely nehézség, mely itteni életünk
kezdeti lépéseiben oly sok kellemetlenség forrása volt, itt nyugtot, békét
leltünk.

 


Írva tanulok

Írni tanulok. Írással. Máshogy nem megy. Ha csak olvasok, nem lesz jobb. Szeretnék ezzel foglalkozni, és semmi mással (más munkával). Már gyerekkorom óta erre készülök, de egy ponton mindig elakadtam. Talán lustaságból, vagy mert sohasem tudtam, hogyan tovább. De mindig megmaradt az írás vágy. Mondani, kifejezni valamit csak írva tudok. Olykor ez kihat az életemre, s megkérdezik tőlem "miért nem tudod mondani?".

Hogyan is mondhatnám el, hogy a beszéd számomra kevés. Olyankor az agyam annyira előre jár, hogy amint kinyögném, csak hebegés és habogás lesz belőle. Ezért hadartam régen. Ám a nyelvem sohasem érte utól a gondolataimat.

Marad számomra a papír, s a virtualitás. Ismerni akarsz? Olvass belém. Tessék, itt van.