A nyúlon túl

Ez a húsvét is úgy ment el, mint a hét többi napja. Nem volt sonka, tojás, torma, csokinyúl. Persze mit várjak, mikor pont a hónap legrosszabb (leghosszabb) hétvégéjére esett. Talán majd jövőre Kispipi miatt nagyobb hűhót csapunk.

A locsolást rég elhagytam. Maradjon a vidékieknek. Hülye szokásnak tartom. Gyerek koromban utáltam a tojásokat, mert a sárgájuk már megszáradt, zöldes-sárgás színű volt, a fehérjét meg átitatta a piros festék, amitől gusztusom sem volt megenni. Így pár nap után az összes a kukában végezte. Később, mikor már pénzt is adtak a tojás mellé, már kifizetődőbb volt a locsolás, de sosem szerettem hülye verseket szavalni. Aztán, amikor elkezdtek piával kínálni, betelt a pohár. Emlékszem, majdnem hánytam, mikor az orrom elé tették a büdös pálinkát. Vissza is utasítottam rögvest, pedig tukmálták. Azóta sem iszom semmi éghetőt.

Egyébként az egész húsvétból a csoki a legvonzóbb számomra. Karácsony után, legálisan lehet ismét pár napig nassolni.