Felkészülni

Kispipi ma reggel elment a nagyszüleivel a tanyára. Holnap kapjuk vissza. Nagy lépés ez nekünk, és neki is. Nem is tudom, ki fog szenvedni jobban. Nekünk máris hiányzik.

Pár napja már, hogy próbáljuk szóban felkészíteni. Lemész nagyiékkal a tanyára? – kérdeztük majd’ minden nap. És ő bólintott, és lelkesedett. Mondtuk neki: mi nem megyünk. Látszólag belenyugodott. Elfogadta. Mi meg hátra dőlhetünk, hogy egy hétvége gyerek nélkül. Magunkban vagyunk. Végre.
De hiába a gyerek “felkészítése”. Minket ki készít fel? Persze ez is olyan, mint bármi más az életben. Minél többször esik meg veled, annál előbb fogadod el. Megszokod.
Ide, s tova több mint három éve nem hagytuk magára huzamosabb ideig. Valamikor el kell kezdeni, ugye. Fogalmam sincs, mit fogunk csinálni nélküle. Első gyerekmentes hétvége…