Anime

Pár éve ismerkedtem meg a japán rajzfilm-stílussal, mikor D.W.Jones Vándorló palota sorozatát olvastam, és megtudtam, csináltak belőle rajzfilmet.
Azóta keresem az érdekesebb anime filmeket, sorozatokat. Mijazaki életművének nagy részét már megnéztem. Valamelyiket többször is. Sőt! Kispipinek is megmutattam azokat, amik a korának megfelelők: Totoro, Kiki. Valamikor sort kerítünk a Könyvek hercegére is.
Twitteren kaptam tippeket, hogy ebben a stílusban milyen sorozatokat érdemes nézni. Így leragadtam, és két hét alatt megnéztem a 64 részes Fullmetal Alchemist Testvériséget.
Később a Bakemonogatari, One-Punch Man, Charlotte, legutóbb pedig az Erased című sorozatot néztem meg, szinte egy szuszra. Ezeknek a rajzfilmsorozatoknak az egyik előnyük, hogy viszonylag rövid, 12 részesek, alig fél órásak, és a tévésorozatokkal ellentétben, van végük, és nem húzzák x. évadig.
Lassan a japán beszédhez is hozzászokik a fülem. Sőt! Egy kicsit érdekelni is kezdett a nyelv, ezért kerestem némi tananyagot. Ha lesz ihletem hozzá, talán elkezdem tanulni. Igaz, a némettel sem haladtam sokat.
Visszatérve a címbeli műfajra: bevallom, még mindig zavar a szereplők számomra túlzott megnyilvánulásai. Például, ha valaki meglepődik, vagy kap valami negatív kritikát, rögtön kiabálni kezd, fülsértő módon. De ha ezeken túlteszi magát az ember, nagyon sok jó történetet ismerhet meg, főleg fantasy, és sci-fi témában.

erased

 


Idő

Tegnap este sikerült megnézni az Időről időre című film második etapját.
Este, gyerek mellett aki miatt olykor meg kell állítani, meg reggeli korán keléssel ez is szép teljesítmény.

Mindig ilyesféle mozikat keresek. Már unom jó ideje a Valamilyen Szuperhős harminchármat, meg a Másik Szuperhős előzményfilmjét, esetleg újraforgatott első részét. Az újabb Tolkien mű kinyírása feldolgozása sem érdekel. Nekem olyan mozit mutassanak, aminek van mondanivalója, tényleg színészek játsszák, életszagú (na nem a hazánkbéli, milyen szarban élünk féle), és nem kell monumentálisnak lennie a rajzolt díszletnek. Ilyen például nagy kedvencem a Minden végzet nehéz, Jack Nicholson-nal, és Diane Keaton-nel.
Az Időről időre, bár nem ilyen egyszerű témájú, mint a fent említett nagy kedvenc, még sincs túl misztifikálva. Mikor meghallottam, hogy a főhős időutazásra képes, máris párhuzamot vontam az Időutazó felesége című filmmel, de szerencsére a következő percek rácáfoltak félelmemre. Nem lett túlbonyolítva, dramatizálva ez a szál sem.
Kaptunk egy abszolút átlagos srácot, egy nem túl átlagos családban, akiknek irigylésre méltó életük, és házuk van valahol Angliában a tengerparton, ahova lejárnak teázni, kövekkel kacsázni, és szemmel láthatólag nagyon jól érzik magukat a bőrükben, és egymás társaságában. A fiú, aki a főszereplő is egyben (a Harry Potter filmekben mint Bill Waesley-ként tűnt fel) egy kicsit ügyefogyott ami a szerelmet illeti. De aztán az apja felvilágosítja, hogy a családban a férfiaknak van egy különleges képességük: az időben utaznak. Semmi technikai segítség nem kell hozzá, maximum egy sötét szekrény, szembehunyás, és vissza jut életének abba a pillanatába, ahova csak menni akar. És ezt a képességet úgy próbálja kamatoztatni, hogy egy-egy lánnyal történt kínos cselekedetet (nem csókolta meg, pedig ott volt az alkalom), helyre hozza.
Persze ezek után sem lesz a főhős valami macsó szoknyavadász, hiszen ő afféle szerelmes típus, ami Londoba költözésekor rá is mosolyog, csak a vaksötétben nem látja először.

Nem mesélem tovább. Nagyon érdekes, fordulatos, mégis egyszerű történet, ami szerintem két dologra is rávilágít:

  1. Vidámabban kellene élni a mindennapokat
  2. A srácnak van esélye, hogy ha valamit elbaltázott, kijavítsa. Nekünk ez nem adatott meg, tehát jobban oda kellene figyelnünk arra, amit teszünk.

Ha pontozni kellene, nekem a film, a színészi játék is 9/10. Nagyon tetszett. Hozzáértő kritikát az Aeron Flux-on olvashattok.

 

Időutazás indul!

Időutazás indul!

 

 


Régen

Nem vagyok az a pasas, aki mindig azt szajkózza, hogy régen minden jobb volt. Már csak azért sem, mert nekem pl. kifejezetten szar gyerekkorom volt. Persze létezik ennél rosszabb is. (magamban sajnálom is őket rendesen, és elmorzsolok egy-egy könnycseppet, ha valahol látom őket)
De nem a gyerekkoromról, sokkal inkább az akkori filmművészetről beszélek. Régen voltak FILMEK. Így, nagy betűvel. Akkoriban még nem a folytatások folytatásáról, meg a folytatások előzményeiről szólt a mozi, és nem a látvány vitte be a nézőt, hanem a színész játéka. És ontották a jobbnál jobb műveket. Jó, persze, volt a Terminátor, meg a Rocky, meg a Rambó, és a Hegylakó sorozat.
És voltak NEVEK a színészek között. Ma egyetlenegy tehetségest sem tudnék mondani azon kívül, akik akkoriban tűntek fel a mozivásznon.

Aztán ott vannak a filmkritikus blogok. Olvasok nem egyet, de mind ugyanazt szajkózza, és csak a divatos “szuperprodukciókról” írnak. És a többi film? Amit nem csillió-millió dollárból “rajzoltak”?

Tehát lehet, hogy régen nem volt minden felhőtlen, de a filmek, a színészek adtak valami pluszt.

Ja, és régen a ruhák anyaga is jobb volt.

Michael J. Fox

Michael J. Fox

 

 


Árnyék

Múlt héten kihasználtuk a gyerekmentes hétvégét, és végre eljutottunk moziba, megnéztük az Éjsötét árnyék című, idei Tim Burton által jegyzett filmet.

Azt hiszem, valami elromlott Burton-ben. Nem volt rossz a film, de olyan kidolgozatlannak látszott az egész. Mintha azt mondta volna a rendező: “én rendeztem, csak bevonz elég nézőt a moziba, hogy kifizessük a rezsit, és még kaviárra is fussa”.
Be kell látnunk, Burton veszített lendületéből. Mindazonáltal maga a mozi szórakoztató, vicces, szépen van fényképezve, és jók a színek. Bár a formák… Talán akkor tetszett volna jobban, ha kifigurázza valamiképpen a Twilight-sorozatot. De így sem volt rossz.

Tim Burton, és Johnny Depp

 


Király

Tegnap, otthon megnéztük a Király beszéde című filmet. Mivel már nem állok az élmény hatása alatt, csak annyit mondhatok: remélem ez a film viszi haza a legtöbb Oscar-t. Végre egy mozi, amiben a színészi játék a mérvadó, és nem a rajzolt háttér. Colin Firth remekül alakítja a beszédhibás uralkodót. Megtudhatjuk, hogy a királyi palotában a gyerekkor sem fenékig tejfel, és hétköznapi, bár kiváltságos emberként ismerhetjük meg VI. Györgyöt. Szerintem, ezért a szerepért lovaggá ütik a főszereplőt. Remek film.

VI.György, és I.Erzsébet királynő

( kép innen )


Filmek

Az Iron Man 2 egyértelműen szar volt. A Kick-Ass kap tőlem még egy esélyt. Szeretném megérteni, mi tetszik rajta pl. Human-nak. Nem egyforma az ízlésünk. A Micmacs viszont tetszett. A magyarok miért nem tudnak úgy, mint a franciák?
Egyébként egy csomó régi filmet sikerült beszereznem, még a kábeltévé, és a lopott édzsbíó korából. “A szerelem Harley Davidsonon érkezik”, “Mr.Jones”, “Vonzások és állatságok”. Ezek a címek mondanak valamit? Naugye.

Micmacs

 


Jó kis nap

A kedd úgy ahogy, jól sikerült. A természet is meglepett, egy jó kis náthával. Gyakorlom a jövőheti hajnal 4 órás ébredést. Most sem tudok többet aludni. Hiába az orrcsepp, a c-vitaminos aszpirin. 4, és 5 óra között felébredek (jó esetben 5 után), s egész nap fújom az orromat.

Ott tartottam, hogy kedd. Leadtuk Eperkém écsanyjának a gyermeket, de előbb megtömtük magunkat finom ebéddel. Aztán irány a mozi, megnézni a “Doctor Parnassus, és a képzelet birodalma” című filmet. Ne kérdezd miről szól. Fogalmam sincs. Pedig nem volt semmilyen zavaró körülmény. Megint csak mi voltunk ketten a teremben (így szeretek moziba járni), és a legnagyobb zajforrás én voltam, egy százas papírzsebkendő  társaságában. De a film annyira zagyva, még a maga összetettségében is, hogy nagyon kell figyelni. Kicsit Tim Burton-ösnek mondják, de szerintem nem is hasonlít. Nálam az egyszer nézhető kategóriába tartozik. A női főszerepet ezzel a babaarcú modellel játszatták el. Ki hinné?

Lily Cole

 


Egyszerüen

A hosszú hétvége a duma-gyárban, elég agyzsibbasztó próbatétel havonta. Végülis, ha valaki sikítás nélkül kibírja, hogy szombaton bemegy fél kettőre, marad másnap reggel fél hatig, és ugyanezt megcsinálja vasárnap is… az jöhet hozzánk dolgozni. Persze ezt nem azért mondom el, hogy valaki is sajnáljon emiatt. Ilyen a munkám. Slusz. Lehetne rosszabb  is. Mondjuk egy tárnában, pár száz méterre a föld alatt.

Arra akartam kilyukadni, hogy az ilyen hétvégék arra jók, hogy munkaidőben egy kicsit “ellazuljunk”. Lehetne. Még előző heti, pihent aggyal a tervek egész szépen néznek ki. Behoztam tegnap a PlayStation-t, hogy kihasználom a technikai lehetőségeket, és egy bazi nagy plazma-tévén kiélvezem a játékot, meg persze volt a tarsolyomban néhány film, egy egész évad Doktor House, és biztos ami biztos alapon, letöltöttem az új Sherlock Holmes filmet is.

A nagy tervből végül annyi lett, hogy a játékot nem volt kedvem összedugni, meg éjfél után nyomkodni a gamepadot, inkább megnéztem az Egyszerűen bonyolult című filmet. Kicsit többet vártam egy olyan rendezőtől, aki olyan filmeket tudhat maga mögött, mint az Örömapa, Apád-anyád idejöjjön, és egyik nagy kedvencem, Minden végzet nehéz. Ez utóbbit nehéz űberelni, elismerem. Még színdarabot is akartam ebből írni, de ezt most hagyjuk.

Talán jobb lett volna, ha Meryl Streep mellé Jack Nicholson-t adták volna, a bárgyú Alec Baldwin helyett. Erről a manusról nem ugrik be filmcím, pedig biztos láttam párat. De ha meghallom a nevét, akkor csak egy hülye, állandóan vigyorgó arc jelenik meg lelki szemeim előtt. Ráadásul szerintem annyira szétstoppolták a képét a plasztikai sebészek, hogy a vigyor örökre az arcára lett varrva.

El is képzeltem magamban, amikor két szépészeti szakember beszélget a filmekről egy kávézóban:

– Láttad a Fawless-t? Ugye milyen sima lett Demi Moore arca?
– Szép munka. – bólint a másik. – És te láttad az Egyszerűen bonyolultat? Mit szólsz Alec Baldwin mosolyához?

Egy szó, mint száz, ez a film teljesen alkalmas arra, hogy egy kellemes vasárnapi vacsora után, a tévé elött elpunnyadjon az ember.