Apa hét

Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel. Szokás szerint fáradtan indult a hét. Bár szerintem ez köszönhető annak is, hogy hétvégén családilag levonultunk a tanyára. Méltó befejezése volt a szabad-hetemnek.

Nem panaszkodni akarok. Sőt! Mivel nem dolgoztam, ezért Kispipi felvigyázása volt a dolgom, és elmondhatom, igen jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy nem hagytuk el a napi rutint. Reggel kávéval, kakaóval kinek-kinek ízlés, és életkor szerint, szabadfoglalkozás (internet, Micimackó, Mickey egér), aztán usgyi le a játszótérre motorozni, homokozni. Közben beadtuk az ételhordót az iskola konyhájába. Ez megérne egy külön bejegyzést, de elég csak annyi, hogy a legkisebb jobban eszi a menzás kaját, mint Kedvesem főztjét. Legalábbis egész héten kerek hassal feküdt le délutáni szundikájába. Viszont menza, vagy nem, tény hogy 2500 forintért minden nap akkora adag kaját kaptunk, hogy még vacsorára is maradt mindenkinek.

Kispipinek minden nappal egyre nagyobb a szókincse. Olyan egész mondatokban beszél, hogy a magyartanárom besírna örömében. Valamelyik nap a játszótéren, épp bambultam az aréna mellett (Kör alakú, homokkal felszórt terület. Nálunk így néz ki a homokozó.), mikor arra lettem figyelmes, hogy eltotyog mellettem, és azt mondja, hangosan gondolkodva: “de honnan szerzek lapátot?”.

Kicsit talán fárasztó volt ez a hét, de úgy érzem, még bevállalnék belőle párat.

 


Kettő

Ma lett két éves a Kispipi. Hogy repül az idő! Nem rég a két kezemben vittem a szülőszobán az első fürdetésre, s ma már szinte egyedül fürdik, egy csomó műanyag állattal, hangosan csacsogva, hogy "szia, hova mész?".


Szóljon hát a kedvenc dala ma. Boldog születésnapot, Kispipi!

 


Semmi…


…csak Állatkertben voltunk. Nem tudtuk, Nelly-ék
jönnek-e valamikor.

pazzo: emma 006

 Egyébként már el is felejtettem, mennyire fárasztó tud lenni egy ilyen program. Az utazás csak fél óra. nem sokat vesz ki az emberből. De a sok mászkálás zebrától, sivatagi rókáig, beiktatva a helyi játszóterek egyike az útvonalba. Szóval sok. és éhes vagyok nagyon. Csak Emma ebédelt. 


Sebek

Basszus, és újra, basszus! Kezdődött tegnap előtt, mikor Kispipi a téren futkározott. Egyszer rosszúl lépett, és puff, már hasra is esett. Olyan szerencsétlenül, hogy az orra alatt lehorzsolta a bőrét. Úgy nézett ki, mintha az egyik macskánk szájon kapta volna.

Tegnap délután ismét sétára indultunk. Nem is volt baj egész idő alatt. Pöttömnek kicsattanó jókedve volt. Szaladt dombra fel, dombról le. A téren bújócskáztunk. A házunk elötti óvodánál aztán elromlott a jókedve. Miközben Eperke felé szaladt, megbotlott, és hasra, mondhatni pofára esett. Akkorát koppant a homloka, hogy nekem is belefájdult a fejem. Most már úgy néz ki, mint egy utcakölyök. Lehorzsolt homlok, a szája felett, és az orrán seb. Azt hiszem, betekerem buborékfóliába, vagy mig nagyobb nem lesz, beteszem egy dobozba.


Ébredés

Azért megvan a varázsa az éjszakás műszaknak is. Gondolok itt arra, mikor délután arra nyitom ki a szemem, hogy Kispipi ott ül mellettem az ágyon egy könyvel, és mutogatja benne az állatokat.

Már elég sok szót tud. A legviccesebb, mikor az útjában áll valaki, és kissé félre lökve azt mondja, "bocsássá".