Zsír

Minap ráálltam a fürdőszobai mérlegre, és elkeseredetten állapítottam meg, hogy vágósúlyba kerültem. Hivatalosan is zsírdisznó lettem. Tehát nyugodtan elkezdhetek siránkozni, mint Zsírember, hogy bánatomban öngyilkos sem tudok lenni, mert nincs az a faág, ami elbírná ezt a testet, Dunának nem mehetek, mert nem tudok úszni, a tűzhely sem ideális, mert félek a gáztól.
Marad a diéta. Eper szerzett ehhez leírást, amiben receptek is vannak, mert ő is szeretne karcsúsodni. Úgyhogy reggelente szottyos müzlit eszem, miközben a mellettem szalonnás tojást zabáló kolléga fejére átkot mondok, hogy a jó ég szorítsa ökölbe kezét az epéjén.

Mióta átköltöztünk a céggel, azóta gyarapodok. Ez a hatása a napi 12 óra seggnövelő ücsörgésnek, meg az éjszakánként rám törő farkas-éhség, egy zacskó nápolyival való leküzdésének.
Hiányzik a mozgás, hiányzik a biciklim. Tavaly, még a régi helyen könnyű volt, mert a három munkahétből minimum kettőt végig tekertem. 13.30 – 20.30, meg 20.30 – 5.30 munkaidő beosztás mellett simán ment. Csak a délelőttös hetet blicceltem el, mert hajnalban taxit tol a seggünk alá a cég. De most 4.45 – 17.15, meg 16.45 – 05.15 – ig beosztás mellett nem igazán tudok bringára ülni. Pedig közelebb is van a melóhely, mint tavaly.