Cipő

Első tapasztalat a bringázásban: a Converse-szerű, magas-szárú vászoncipő nem alkalmas tekeréshez (mint ahogy a strandpapucs sem). Ha csak nem tíz lábujjal akarod markolni a pedált. A narancssárga “szabadidő” cipőmet neveztem ki biciklizősnek. Egyel emeltem a jól láthatóság szintemet.

 


Cipő

A külső merevlemez után, folytatódik a pech-széria.
Számomra ha cipő, akkor Converse. Bár nem vagyok márkabuzi, sőt. De valahogy ez a csuka jól illik a lábamra, és kényelmes. Persze nem a színes, kosárlabdázó fajtára gondolok, hanem a “normál” sportcipő alakúra.
Minap a kíváncsiság, és a kirakaton díszelgő “akció” felirat bevitt egy boltba, és mit látok? Kedvenc cipőm ott virít, egy rakás cipős-doboz tetején, szép tejeskávé színben, 7000 jó magyar forintért (eredeti ára ennek a duplája, de annyit nem vagyok hajlandó cipőért fizetni). A stóc aljáról az egyetlen 45-öst előkaptuk az eladó segítségével. Felpróbáltam. Kicsit nyomta a bal lábam nagyujját, de gondoltam, sebaj, majd kitágul. Másnap abban mentem munkába. Délelőtt már éreztem, valami nem stimmel. Nem tudom rendesen kinyújtani a bal nagyujjamat. Délre már szinte zsibbadt a lábam. Alig vártam, hogy haza érjek, és lerúgjam a satut a lábamról. Hétvégén visszavittük a boltba, dobozostól, számlástól, hogy kicseréltessük. Nagyon kedvesek voltak az eladók, de nem tudták visszavenni, hiszen láthatóan hordtam. Elképedt arcomat látva aztán javasoltak egy megoldást: vigyem el egy Mister Minit-be. Ott csinálnak cipőtágítást, hátha. Most csak reménykedem, hogy mégis csak lesz egy hordható cipőm.

Friss: eladóvá vált a bézs színű, 45-ös, Converse cipőm, kerek 7000 forintért. Fél év garancia van rá. Levelet a szerkesztőségbe kérem!

Ilyen, csak bézs