Cajon

Utánaszámoltam, lassan fél éve, hogy tanulok cajon-on dobolni. Ez olyan 16 alkalom, mert nem minden héten tudjuk összeegyeztetni az időbeosztásunkat a tanárommal.
Még valamikor tavasszal vittük el Kispipit egy hangszersimogató előadásra, mert az iskolában szeretett volna furulyázni tanulni. Mi meg gondoltuk, itt legalább kipróbálhatja. Mire vége lett az előadással egybekötött foglalkozásnak, beleszeretett a darbukába.÷)
Én pedig megláttam egy addig számomra ismeretlen perui dobot. Ez a cajon.
Hogy hogy megy a tanulás? Lassan. De lehet, hogy én vagyok türelmetlen, illetve kishitű. Végül is hova sietek? És mit várok, amikor havonta ha kétszer eljutok órára, meg hetente néhányszor tudok gyakorolni?
Szóval megyeget. Ide szoktam feltölteni olykor, hogy visszahallgassam, mennyit fejlődtem. Eperke szerint fejlődtem. Persze aztán megbánom, és legszívesebben letörölném őket.

Ő az én cajon-om

Ő az én cajon-om