Kedv

Vannak ezek az elkeseredett, szomorú, befelé forduló időszakaim, mikor nem érzem jól magam a bőrömben.
Tegnap hiába ejtettem meg az idei első biciklizést, mert a váltó félúton elhagyott.
Akármit csinálok, rosszul sül el.
Ilyenkor azt gondolom, minek rajzolni, mikor nincs tehetségem hozzá, és nem az jön ki a kezem alól, ami a fejemben van.
Minek doboljak, mikor egyedül vagyok, és nincs egy gitáros, akivel ketten örömzenélnénk hetente legalább egyszer.
Aztán itt a munka. Piszkosul utálok hajnali 4-kor kelni, még ha taxit, vagy céges kocsit küldenek értem. Vagy reggel 6-kor lefeküdni az éjszakai műszak után, és délben felébredni, nem túl kipihenten, aztán hajrá, vissza a malomba.
El kellene innen menni, de jön a kérdés, hogy hová? Mit tudnék csinálni? Ehhez értek, meg a világításhoz. Sosem csináltam mást.
Hobbiként viszek pár wordpress-es weboldalt ismerősöknek, töltöm fel a tartalmaikat, amit küldenek. Nem lenne rossz egy ilyen munka.
Mostanában megyek egy ismerős fazekashoz, hogy kipróbáljam a korongozást, és ha bejön, igyekszem megtanulni. De ezzel a hangulattal már előre félek, mi lesz belőle.
Azt hiszem, rám férne egy jó nagy alvás, és sok szex…

 


Barkács

Ideje, hogy a cajon mellé kiegészítő hangszereket szerezzek be. Már van egy lábra rakható csörgőm, tojás alakú shakerem, ujjra házható shaker, és a dob oldalára feltépőzárazható kasztanyetta. Valamiért nekem a csörgő hozzátartozik a doboláshoz, bár az eddigiekkel nem vagyok teljesen elégedett.
Minap ellátogattam a dobboltba, és nem jöttem ki üres kézzel. (Egy hangszerboltban lehet nem vásárolni?)
Vettem egy használt, de szép hangú, állványra szerelhető tamburint. Lacival azt találtuk ki, hogy csinálunk a dob oldalára felszerelhető csörgőt, ami gyárilag 30.000 Forint körüli áron kapható. A bökkenő ott van, hogy tamburin-csengőt sehol sem lehet venni, ezért szétszedünk egyet. Faanyagot is kell szerezni, nem túl nagy tételben. Inkább amolyan leesett darabokat, hiszen nem sorozatgyártásra készülünk.
Viszont annyira tetszik az állványos csörgő hangja, hogy még meggondolom, hogy szétszedjem-e, vagy vegyek inkább egy másikat, meg ehhez egy állványt.
Tehát már csak faanyag kérdése, és jöhet a fúrás-faragás. A végeredmény meg valami ilyesmi lesz:

cajoncsengo

 


Cajon

Utánaszámoltam, lassan fél éve, hogy tanulok cajon-on dobolni. Ez olyan 16 alkalom, mert nem minden héten tudjuk összeegyeztetni az időbeosztásunkat a tanárommal.
Még valamikor tavasszal vittük el Kispipit egy hangszersimogató előadásra, mert az iskolában szeretett volna furulyázni tanulni. Mi meg gondoltuk, itt legalább kipróbálhatja. Mire vége lett az előadással egybekötött foglalkozásnak, beleszeretett a darbukába.÷)
Én pedig megláttam egy addig számomra ismeretlen perui dobot. Ez a cajon.
Hogy hogy megy a tanulás? Lassan. De lehet, hogy én vagyok türelmetlen, illetve kishitű. Végül is hova sietek? És mit várok, amikor havonta ha kétszer eljutok órára, meg hetente néhányszor tudok gyakorolni?
Szóval megyeget. Ide szoktam feltölteni olykor, hogy visszahallgassam, mennyit fejlődtem. Eperke szerint fejlődtem. Persze aztán megbánom, és legszívesebben letörölném őket.

Ő az én cajon-om

Ő az én cajon-om