Olyan végigolvasni a freeblog friss dobozának bejegyzéseit, mintha egy földrengés, vagy egy cunami után végigsétálni a természet által sújtott területen. (Már ha látszik a sok élősködő spammer kamu-blogjától … és itt sok csúnya szitokszó következik) Mindenhol sirám, jajszó. Van aki fogja a cuccát, és másik “városba” költözik, és van aki próbálja menteni a menthetőt, össze szedni a bejegyzés-maradványokat. Katasztrófa sújtotta övezett lett kicsiny birtokunk.
Vannak megoldások. A szerkesztők által leírt módon, és megjelentek önkéntes segítők is.
Ez a blog is áldozatául esett a technikának, de a bejegyzéseket sikerült visszaállítani. A kommenteket sajnos elnyelte a föld.
Egyetértek Libretto kolléga szavaival. Mi itt vagyunk otthon. S mint mindenki, akinek leégett a lakása, vagy a felső szomszéd áztatta be a frissen felújított szobáját, próbáljuk rendbe tenni otthonunkat. Szót se többet.

Köszönöm a freeblog csapatának az áldozatos munkáját.

Mivel a napokban elég sok spam-et kellett kipucolnom a kommentek közül, fájó szívvel beiktattam egy biztonsági kérdezz-felelek programot, míg a vészhelyzet el nem múlik. Nem tudom, másnál is feltűntek-e. Bár írtam a freeblog supportnak, de eddig választ nem kaptam. ÷(

Hogy egy örök klasszikust idézzek: “…én, én vagyok. Arthur, Uter Pendragon fia, a Camelot-kastélyból…”. Na jó. Ennyire nem szalad el velem a ló. (Nincs is lovam. Tököm van.)
Használhatnék fellengzős szavakat, hogy most új korszak kezdődik a blog életében, meg et cetera, et cetera. De kétlem, hogy ettől én még megváltoznék. Most viszont örülök. Hosszú idő után, végre enyém lett a pazzo.hu domain.
Mikor anno meg akartam vásárolni, épp egy motorsport-bolt terpeszkedett a helyén. Pár hete eszembe jutott, talán amby miatt, leellenőriztem, és szabad volt a “nevem”. Innen már csak pár lépés, és tegnap, Eperke születésnapján jött az e-mail a domain vételről.

Két évig az enyém. Aztán majd meglátjuk. Ide, a freeblogra, örök fészkembe, és burkomba lett átirányítva, hiszen kifejtettem már rég: itt jól érzem magam. Remek a társaság, bár mostanában kissé szétesett, és kevés a troll. Elég a szóból. Ünnepeljünk!

Ma négy éves a blog. Ki hitte volna? Annak idején, szerelemből kezdtem. S hogy legyen hova leírni, kiírni magamból a mindennapi gyötrelmeket.

Négy év. Szép idő.÷)