Hiba

Olyan végigolvasni a freeblog friss dobozának bejegyzéseit, mintha egy földrengés, vagy egy cunami után végigsétálni a természet által sújtott területen. (Már ha látszik a sok élősködő spammer kamu-blogjától … és itt sok csúnya szitokszó következik) Mindenhol sirám, jajszó. Van aki fogja a cuccát, és másik “városba” költözik, és van aki próbálja menteni a menthetőt, össze szedni a bejegyzés-maradványokat. Katasztrófa sújtotta övezett lett kicsiny birtokunk.
Vannak megoldások. A szerkesztők által leírt módon, és megjelentek önkéntes segítők is.
Ez a blog is áldozatául esett a technikának, de a bejegyzéseket sikerült visszaállítani. A kommenteket sajnos elnyelte a föld.
Egyetértek Libretto kolléga szavaival. Mi itt vagyunk otthon. S mint mindenki, akinek leégett a lakása, vagy a felső szomszéd áztatta be a frissen felújított szobáját, próbáljuk rendbe tenni otthonunkat. Szót se többet.

Köszönöm a freeblog csapatának az áldozatos munkáját.

 


Blogok

Nézegetem a link-listámat, és rá kell jöjjek, az emberek jó része már nem ír.
Pedig micsoda élet volt errefelé pár éve. Játszottunk Amby-ékkal, játszottunk  freeblog-al, és még én is kitaláltam egyet, ami anno a Moly-ra is felkerült. És írtunk többkezes novellát, nem is egyet.
Aztán valahogy szétszéledtünk. Olvassuk a megmaradtakat, olykor a régiek, akik már nem írnak, bekommentelnek ide-oda. Micsoda vidám társaság volt! Hova lettetek?

 


Szolgálati

Mivel a napokban elég sok spam-et kellett kipucolnom a kommentek közül, fájó szívvel beiktattam egy biztonsági kérdezz-felelek programot, míg a vészhelyzet el nem múlik. Nem tudom, másnál is feltűntek-e. Bár írtam a freeblog supportnak, de eddig választ nem kaptam. ÷(

 


Hu – Húú!

Hogy egy örök klasszikust idézzek: “…én, én vagyok. Arthur, Uter Pendragon fia, a Camelot-kastélyból…”. Na jó. Ennyire nem szalad el velem a ló. (Nincs is lovam. Tököm van.)
Használhatnék fellengzős szavakat, hogy most új korszak kezdődik a blog életében, meg et cetera, et cetera. De kétlem, hogy ettől én még megváltoznék. Most viszont örülök. Hosszú idő után, végre enyém lett a pazzo.hu domain.
Mikor anno meg akartam vásárolni, épp egy motorsport-bolt terpeszkedett a helyén. Pár hete eszembe jutott, talán amby miatt, leellenőriztem, és szabad volt a “nevem”. Innen már csak pár lépés, és tegnap, Eperke születésnapján jött az e-mail a domain vételről.

Két évig az enyém. Aztán majd meglátjuk. Ide, a freeblogra, örök fészkembe, és burkomba lett átirányítva, hiszen kifejtettem már rég: itt jól érzem magam. Remek a társaság, bár mostanában kissé szétesett, és kevés a troll. Elég a szóból. Ünnepeljünk!

 


Népszerűsítés

Amikor is a freeblog fejlesztői rákapcsoltak a facebookon is, hogy népszerűsítsék az új aloldalakat, nekem is megfordult a fejemben, hogy a blogetikettet is fel kellene pakolni a közösségi médiákra. Pláne itt az idő, hisz indul a választási kampány, s mint ilyenkor mindig, néhány honfitársunk megbolondul, és tele szennyezi a normális bloggerek oldalait, mindenféle ordenáré kommentel.

Ma jött el annak az ideje, hogy tett kövesse a tervet. Íme a blogetikett facebook oldala. Tessenek jönni rajongónak, küldjétek tovább, ecetera, ecetera!

Előre is köszönöm!

 


Szolgálati

Ha még valaki nem látta volna, mostantól fel lehet iratkozni a bejegyzésekre, e-mailben is. Gondoltam azokra, akik irtóznak az RSS-től, és nincs mindig kedvük ide klikkelni, hogy hátha jelent meg új írás.

A menete a következő:

  • A fejlécen látható, "Olvass E-mailben!" szövegre tessék kattintani.
  • Az új oldalon a "Your email address" rubrikába a saját e-mail címet beírni.
  • Kitölteni alul a captcha-t a mintaszöveg alapján.
  • Az aktivációs levélben ráklikkelni a küldött webcímre.
  • És várni az új bejegyzéseket a megadott e-mail címre.

Jó olvasgatást!


4.évad

Rendezgetem a blogomat. Egy időben "elvándoroltam" innen. Kipróbáltam egy másik szolgáltatót. Ne kérdezd, miért.

Például, volt egy albérlőnk, aki Eper egyik barátnője. Majd fél évig élt a kisszobában. Tovább is maradt volna, ha nem "penderítjük ki". Azaz, szólva lett neki, hogy most aztán keressen albérletet. (Azért költözött hozzánk, mert az előzőt felmondták. Kicsiny életünk egyik rossz döntése.) Lusta volt hozzá. Meg saját bevallása szerint, elkényelmesedett. Addig nem is költözött el, amíg szinte tálcán nem kínáltak neki egy lakást. A vége harag lett. Mármint az ő részéről. Nem adtam oda neki az egyik tévénket. Úgy gondoltam, hogy pár hónap menedéknyújtás után, amikor is nem volt gondja fűtés-víz-villany-internet számlákra, s elég jól félre tudott rakni a fizetéséből, hisz általában a mi cuccainkat használta (pl. fogalmam sincs (de), hova kenhette a borotválkozás utáni arcbalzsamomat), kissé pofátlan túlzás egy ilyen kérés. 

Szóval ezeket, s még egyéb bejegyzéseimet átemeltem ide, hogy végre teljes legyen az "életmű".

Na de nem is erről akartam szólni. Rendezgetés közben megnéztem az első, nem épp frappáns, bejegyzésemet. Innen jöttem rá, hogy ma van a blog négy éves évfordulója.

Köszönöm mindenkinek, hogy idáig jött velem, velünk. Hogy tanúja volt Kispipi születésének, hogy olvasta, néha nem túl felemelő agymenéseimet. S főleg, köszönöm a sok kommentet.

Indul az 5. évad!


Írás

Lelkiállapot.Legalábbis nekem. Valami eszembe jut, egy eseményről az utcán, vagy a mindennapi életből.

Ha nem jegyzem le rögtön, elszáll. Így marad némely gondolatom leiratlan.

Aztán itt van ez a lehetőség. Csak meg kellene írnom a regényt, megterveznem a borítóját, elküldeni, és ha igény van rá, kinyomtatják, elküldik a megrendelőnek.

De mi legyen a REGÉNY? Folytassam a másik világot? Netán az oly nagyon áhított Toszkánát? Az utóbbit már viszontláttam, s a lelkesedésem kissé lecsökkent. Valaki már írt ilyet.


Köszönöm, nem


Pár napja próbálgatom a wordpress motort, egy ingyenes
tárhelyen. Az első benyomás a fontos, szokták mondani. Ebből a szempontból
elmondhatom, csalódtam. Firefox alatt nem működik rendesen. Belépés után,
felvillan az admin felület, aztán fehérre vált, és csak teker, csak teker.
Utána olvastam, és kiderült, explorer alatt nincs ez a hiba. Mínusz egy pont.
Mikor végre be tudtam rendesen lépni, előttem volt egy blog teljes
adminisztrációja. Valahogy túlbonyolított egy olyan valaki számára, aki csak a
grafomániáját szeretné kiélni valahol. Lehet, másnak kánaán, nekem, még ha
technikailag nem is tudok elveszni benne, kész gyötrelem. Változtathatok minden
elemen. Mégis, a freeblogos kényelem után, ahol egy kattintással dobom
kategóriába az aktuális írásomat, pikk-pakk címkézek, és a kép beszúrásával sem
kell olyan sokat tökölnöm, valahogy bonyolultnak hatott. Szabadság? Nem is
tudom. Leírom, ami eszembe jut, és olvashatják. Ott meg úgy éreztem magam,
mintha egy 500-as Fiat vezetőüléséből, egy pilóta székében landoltam volna.
Ezernyi kapcsoló, flikk-flakk. Ráadásul teljesen magányosnak éreztem magam. Itt
van egyfajta közösség. Minden blogon ismerősök kommentjeit olvasom. Jó,
tudom, bárhonnan megtehetem. Nevezhettek szentimentálisnak, de valahogy jobban
esik a címsorban azt olvasni, hogy valaki.freeblog.hu, mert ilyen az én címem
is. Úgyszólván, szomszédok vagyunk, egy társasházban. Ott meg kint a
hipertanyán csak én vagyok, meg a gombok. Eddig sem akartam elmenni. Szeretem
az itteni csapatot. De most aztán végkép megérlelődött bennem az elhatározás,
inkább vezetem a Fiatomat, mint repülőre üljek. Szóval, dübörögjön az a kisautó!

A családias kisautó

 
Ha már Fiat. Aki találkozik ilyennel, kérem, gondoljon rám, egy XL erejéig. Köszönöm!