Hirtelen

Még mindig biciklizésről lesz szó. Bocs.

Látszik, hogy milyen hamar meg tudom szokni a jót. Tegnap alig mertem elindulni, ma meg kicsit szenvedek. Gondoltam, ha mára úgyis rossz időt mondanak, fene bánja, viszem szerelőhöz a bringát. Aztán mégis hét ágra süt a nap, én meg gyalogkakukk maradtam. Azzal vigasztalom magam, mivel az agyváltóhoz váltókart kell felhajtanom a városban, így nem tudnám használni a gépet.
Végül Moldovan kolléga tanácsát megfogadva, beugrottam egy kerékpár-műhelybe a Városmajorban. Nem kaptam korhű olyan típusú kart, mint ami volt a Puch-on, de azt hiszem ráérek még eredeti alkatrészek után kajtatni, ha egyáltalán kapni ilyesmit. Most az a fontos, hogy működjön rendesen a bringa.
A műhelyben kicsit elbeszélgettem a mesterrel, s tőle tudtam meg, hogy a bicikli kb. velem egyidős. Remélem, ha rendben lesz, eztán jól kijövünk egymással.÷)

Ja, és még valami. A tegnapi tekerés után nincs izomlázam. Meglepő.

 


Első

Vettem ma a bátorságot, és kis vacillálás után bringára pattantam, és bementem dolgozni. Eperkémnek ezúton is köszönöm a lelkesítést!
Egy kicsit csaltam ugyan, mert az út elejét HÉV-en tettem meg, az Árpád hídig. Innen nyeregbe pattantam, és elkezdtem a fékevesztett száguldást kerekezni a bicikliúton.
A Tímár utcánál elszakadt az agyváltó bowdene, így kénytelen voltam egy sebességben megtenni az utat a Lánc hídig. Közben kerestem a Bem rakparton egy bringaboltot. Úgy emlékeztem, hogy van valahol, de nem találtam. Az alagútban már toltam a Puch-ot.
A Krisztina krt.-i biciklis boltot viszont nem ajánlom. Ott akartam megcsináltatni a váltót, de az eladó “fura” stílusban közölte, hogy nem ért hozzá.

Már csak az van hátra, hogy haza tekerjek. Illetve a Batthyány-ig, aztán a BKV visz tovább. Viszont azt megtudtam ma egy ellenőrtől, hogy van havi matrica-bérlet 500 forintért bringára.

Friss: ha esetleg valaki találna egy “Torpedo” típusú váltókar borítást valahol az alagút, és a Batthyány között,kérem értesítsen! Hazafelé elvesztettem.


Majdnem

… biciklivel mentem ma dolgozni. Nagy volt a kísértés, de legyőzte a félelem. Végül is négy éve nem ültem bringán. Nehezek az első lépések.
Azért nézegettem az útvonaltervező oldalt, hogy merre kellene mennem. Egész nagy kacifántot hozott ki. Úgy döntöttem, ha össze szedem a bátorságom, HÉV-vel megyek be a Margit hídig, és csak onnan kerekezek be, elkerülve az alagutat.
Ahogy elnézem a KRESZ könyvet, még pár dolog hiányzik a Puch-ról. Pl. első, meg hátsó prizma. Világítás van a gépen.

A tervem az volt mára, hogy útközben csendben figyelem a többi drótszamarast, hogy aztán egy alkalmas pillanatban beolvadhassak közéjük. És a megfigyelésem közepette együtt utaztam a HÉV-en egy fehér, agy-, és láncváltós Puch-al! (Vajon kié lehet?)

Lassan egy hete nem láttam a biciklimet. Csak beraktam a kerékpár-tárolóba a földszinten. Remélem megvan még, és semmi baja.

Tehát nagy levegő, és ahogy Villám McQueen mondja: én vagyok a sebesség…

 

 


Bringa

Az, hogy normális gyerekbiciklit nem találsz tízezer alatt, az röhej. Ki a fene ad ki effélére 20-30.000 forintot? Egy, maximum két évre.
Az, hogy magunknak sem találok a neten normális, használt, városi biciklit 20.000 alatt, az vicc. Igaz, alig egy hónapja keresem a “megfelelőt”.

Sikerült a héten pofára esnem. Rácsaptam a Vaterán egy gyerekbringára. Mindene megfelelő volt. 14 colos kerekek, nem túlzásba vitt lányos kinézet, és majdhogynem újnak tűnt. Az ára 8500 forint. Hülye lettem volna kihagyni. Ráadásul csak a szomszéd kerületig kell elmenni érte. Szóval pénteken reggel megvettem. Írtam az eladónak. nem válaszolt. Szombaton már felhívtam. Ekkor kiderült, hogy már eladta másnak. Majdnem azt mondtam neki első felindulásomba, hogy b*szódjon meg. Megérdemelte volna. Már megint visszafogom magam.

Frissítés: végül vasárnap vettem Kispipinek egy bringát, amit este hétkor leszállítottak. Tisztára ikeás volt, mert az utolsó csavarig nekem kellett összerakni. A szomszéd bácsi is segített. Tízkor végeztünk, nagyjából.

 

 


Vennénk

Itt a jó idő. Előkerült végre Kispipi kétkerekű, lábbal hajtós “futóciklije”. Még ősszel kapta, és elég szépen megy vele. Idén már az ülést is feljebb kellett állítanom. Ha így megy tovább, nyáron pedálozni fog egy kétkerekűn. Így hát eljött az idő, hogy mi is beszerezzünk egy-egy kerékpárt. Lassan négy éve, hogy a házból ellopták az új bringáinkat. Akkor megfogadtam: ha veszünk is, akkor is csak használtat, de lehetőleg nem túl ócskát.
Egy ideje nézegetem ez ügyben az internetet. Vatera, és pár csak kerékpárokkal foglalkozó hirdetési oldalt is végigböngésztem a napokban, de azt kell mondanom, ami jó lenne, az vagy drága, vagy messze van.
Pedig nincs nagy igényünk:

  • az első, és legfontosabb: ne legyen a mai divatos (sic!) “montenbájk”, pláne nem tesco-gazdaságos, műanyag pedálos-fékkaros.
  • ne legyen versenykormányos: nem szeretek fejjel lefelé tekerni.
  • az előbbiekből adódóan, egyenesen, kényelmesen lehessen rajta ülni. Azaz városi bicikli.
  • legyen pár sebességes: lánc, vagy agyváltós, nekem mindegy.
  • számunkra alapfelszereltség a sárvédő, láncvédő, csomagtartó. Ha van rajta extra dinamós lámpa, annak csak örülünk.

Típus ami eleve szóba jöhet: Puch (nagyon szépek a régiek), KTM. De persze nálunk erősen játszik a “meglátni, és megszeretni” esete. És végül a legfontosabb: 20.000 forintnál többet nem szánunk rá. Mármint darabjáért. Tehát akinek van eladó kerékpárja, ami megfelel a kívánalmainknak, esetleg szomszédja, barátja, ismerőse van, aki el akarja adni megunt drótszamarát, kérem vegye fel velem a kapcsolatot!

Valami ilyesmi érdekelne

 


Városnézés

Az Alagútnál ácsorogva egy kisebb biciklis csapatra lettem figyelmes. Mindegyiknek egyforma táblácska fityegett a gépén, mint a kölcsönzősökön. Átgurultak szép sorban a Siklóhoz. Ott megálltak egy kupacban, a tömeg közepén pedig egy férfi beszélni kezdett hozzájuk, miközben mutogatott felfelé. Az első gondolatom az volt, mekkora ötlet! Biciklis városnézés. És tényleg.

Jó kis taposás lehet felmenni a várba azon a macskaköves úton.